Massimo Dallamano, olasz gialloziotti
Dallamano "studentesse" trilógiájának második felvonása nem tűnt valami kiemelkedőnek a ragyogó WHAT HAVE YOU DONE TO SOLANGE? után. Legalább háromszor kellett megnéznem ahhoz, hogy rájöjjek: nem egészen giallóról van itt szó, hanem egy krimi elemekkel átszőtt poliziescoról. A legtöbb hasonló hibriddel az a probléma, hogy ha akciófilmként jók is, thrillernek kutyaütők (BLAZING MAGNUM), Dallamanonak viszont sikerült megfelelően összekombinálnia mindkét műfaj jellegzetességeit, valahogy úgy, ahogy Sergio Martino tette egy évvel később a hasonló témát máshogyan kezelésbe vevő SUSPECTED DEATH OF A MINOR-ral.
A film módszeresen követi végig egy rendőrfelügyelő és a helyettes államügyésznő közös nyomozását az iskoláslányokat futtató prostihálózat után. Egymás mellé felsorakozott "vörös heringek" helyett megtalált hangszalagok, névjegyzékek és telefonhívások szolgálnak bizonyítékul. Damiano Damiani politikai krimijei óta pedig tudjuk, hogy ha egy államügyész is csatlakozik a nyomozáshoz, akkor Olaszországban a szálak a legfelsőbb körökig érnek, oda, ahová a Stelvio Cipriani ütemeire cikázó kék Alfa Romeóknak sincs behajtási engedélyük.
A giallo-felelős ezúttal egy bőrszerkós, bukósisakos assassino bazinagy hentesbárddal, hirtelen feltűnése az amúgy sem lanyha tempót ötödikbe kapcsolja. A hajnali látogatás a kórházban (egy szenzációs splatter-momentummal) és az ügyésznő elleni merénylet a giallo-action magasiskolája. Az egész film annyira jól van megcsinálva (kameramunka, vágás, fókuszált szkript), hogy második nekifutásra - amikor már tudjuk, hogy nem tradicionális giallóról lesz szó - fel sem tűnik azon dolgok hiánya, amelyek példának okáért a SUSPECTED DEATH-et oly szórakoztatóvá tették. Humornak híre-hamva, a felügyelő kivételesen nem egy félfasiszta egyszemélyes hadsereg, a szex/erőszak/akció szentháromsága is szigorúan a történet menetét szolgálja, leszámítva egy várost átszelő motoros-autós hajszát, viszont az is pazarul van levezényelve.
Az ugyanilyen profi COLT 38 SPECIAL SQUAD-ot is jegyző Dallamano korai halála miatt nem tudta befejezni életművét, a harmadik stundentesse-forgatókönyvet másnak kellett megrendeznie (ENIGMA ROSSO, 1978).