2011. június 15., szerda

STORY OF RICKY (1991)

Bandika "úgymaradt". Mivel az orvosok sem tudtak vele mit kezdeni, a Suicidal Tendencies lemezeivel és a videotárával együtt magára hagyták. Minden, amit itt látsz, az ennek az emberi hanyagságnak az egyenes következménye. És most adjuk át neki a szót, hagyjuk, hadd mondja a magáét, úgysincs neki már sok hátra...


Betűzöm: Nam Nai Choi. A rendezőről a Wikipédia mindössze ezt tudja felböfögni: „French critic Xavier Desbarats has repeatedly compared his work with that of Edward D. Wood, Jr.”. Először is innen üzenem a francia kritikusnak, hogy váltson szakmát, ugyanakkor meg kell hagyni, információ híján valóban nehéz helyzetben van az, aki az „edvúdozáson” túl bármi értelmeset össze akar kaparni erről az eluzív filmkészítőről. A STORY OF RICKY-n még ott van a neve („írta és rendezte”), de 1992 után – kreatív ereje teljében - mintha csak a föld nyelte volna el. Jobban mint bármikor, a hongkongi B-középnek szüksége lenne egy ilyen derekasan küzdő játékosra.


Az 1953-as keltezésű Nam (néhanapján Lan Nei Tsai) 15 évesen csatlakozott a Shaw Brotherszhez segédmunkásként, később kamera-asszisztensnek az INFRAMAN-t is fényképező japán Tadashi Nishimoto mellé lett beosztva. Trükkfotózás és speciális effektusok terén szerzett tapasztalatait későbbi „creature feature” karrierjében fogja busásan kamatoztatni.


Huszonévesen vezető operatőrré válva olyan Sun Chung rendezte filmeket fényképez, mint a szenzációs COFFY-remake THE SEXY KILLER, vagy a nálunk is hivatalos dvdét látott wuxia, A BOSSZÚÁLLÓ SASOK. Még mindig Shawéknál maradva, rendezőként újhullámosokkal konkuráló, keménykötésű városi akciódrámákkal debütál (BROTHERS FROM THE WALLED CITY, MEN FROM THE GUTTER), aztán a Golden Harvesthez igazolva belefeledkezik az épkézláb történetek helyett speciális effektusokat helyzetbe hozó eszképista kalandmozikba.


A kilencvenes évek elején Hong Kongban is szedi áldozatait a primitíven megrajzolt, kiskorúak értelmi fejlődésére bizonyítottan káros hatást gyakorló japán szórakoztatóipari termék, a manga és az anime. SAVIOR OF THE SOUL, THE WICKED CITY, DRAGON FROM RUSSIA, FUTURE COPS, CITY HUNTER, LOVE ON DELIVERY – ezek az 1990-94 között készült hongkongi produkciók mind egy-egy kortárs japán mangát adaptáltak filmre. Nam Nai Choi már 1989-ben elkezdte pedzegetni ezt a trendet a japán koprodukcióban készült THE PEACOCK KING-gel (a Spirit Warrior manga filmváltozata), és még mielőtt megfilmesítette volna Ni Kuang űrből jött macskájának történetét, először a THE CAT is különböző képregények lapjain élesítette karmait:


Kissé szedett-vetett benyomást keltő kultszériájából (GHOST SNATCHERS, THE SEVENTH CURSE, KILLER’S NOCTURNE, HER VENGEANCE, EROTIC GHOST STORY, THE PEACOCK KING, THE CAT) éppen a STORY OF RICKY vállalja a legkevesebbet, ennek ellenére ez az a filmje, amit még az utókor is meg fog emlegetni.


És micsoda plezír újra találkozni Rikivel! Hosszú idő után egy dvdbolt használt részlegében akadtunk megint össze ("húgyért, szarért", ahogyan tanult barátom mondani szokta), és hát szavamra mondom, Riki pont úgy néz ki, mint a húsz évvel ezelőtti érettségi banketten, csak akkor még vhsnek volt öltözve.

Riki-Oh, polgári nevén Fan Siu Wong 1973-ban született a hongkongi karakterszínész, Fan Mei Sheng gyermekeként. A fiú olyan nádszálvékony volt, hogy apja Kínába küldte harcművészetet tanulni. Mire visszatért, már nem fért be a kertkapun.

A kis Riki - oooooooh

Első fontosabb szerepét Yuen Kwai akcióthrillerjében, a RIGHTING WRONGS-ban kapja Yuen Biao oldalán, majd - immáron csúcsformára kigyúrva - jön a THE STONE AGE WARRIORS, amelynek láttán a Golden Harvest felkínálja neki a nagybetűs főszerepet. Hogy a STORY OF RICKY mégsem csinált belőle sztárt, annak egyszerű a magyarázata: a film még háromkategóriás mivoltához képest is nagyon csúnyán elbukott a mozikban.


A STORY OF RICKY egy Fist of the North Starra hajazó futurisztikus japán manga, a „Riki-Oh” megfilmesítése. A távoli jövőben - 2001 - magánkézbe kerülnek az állami intézmények, köztük a börtönök is. Miután agyonvert egy barátnőjét halálba mószeroló drogkereskedőt, az egyik ilyen privatizált börtönbe utalják Rikit, az idős kungfumestere (a japán színészlegenda, Tetsuro Tamba) által legyőzhetetlenné trenírozott srácot. Az alapjáraton jóravaló gyerek először körletének nehézfiúival konfrontálódik, majd elébe kerül az igazgatóhelyettesnek. Ezt az ocsmány karaktert az eszes szereposztásnak köszönhetően Fan Siu Wong édesapja, Fan Mei Sheng alakítja (zseniálisan).


Mindez így sem lenne több egy szokásos panelekből építkező börtönösdinél, ha a forgatás idején vadonatúj makaói büntetésvégrehajtási intézmény kulisszáit rendhagyó módon nem egy grand guignol előadásra használták volna. A megboldogult Peter Jackson unrated brillírozásaihoz hasonlóan vastagbéltől agyvelőig hullik ránk a  fun-splatter, melyhez a csikungfu szolgáltatja a távol-keleti ízt.


Ami a formát illeti, Nam Nai Choi egy anti-Tsui Hark, még a Kwok Choi (HARDBOILED) koreografálta akciójelenetek is nemes egyszerűséggel vannak szabva. Az egyre abszurdabb szituációk a manapság dívó exploitation-önparódia fele tendálnak - aki nem veszi észre a THE STREETFIGHTER homázst, az bizony nem csinálta meg a házi feladatát.


Azonban a rendező Shaw Brothersznél kitanult prehisztorikus szakisága sokkal elemibb módon küldi felénk az impulzusokat, mint egy neo-grindhouse agymenés. Talán éppen ebben a dadaizmussal rokonítható, komolyan vett komolytalanságában rejlik az ultraerőszakot és romanticizálást hongkongi receptúra szerint (John Woo’s A Bélgyilkos) keverő film sikerének titka. Míg mások idő előtt belefulladnak a saját mértéktelenségük generálta unalomba (japán gorefesztek, hello!), Riki képes lépésről lépésre meglepni nézőjét, egészen a tökéletesen nonszensz befejezésig. Az emlékezetes mozzanatok közül kiemelkedik a börtön udvarán előadott Jézus Krisztus Szupersztár sajátos átirata a maga „gut level” líraiságával. Ebben volt egy szóvicc is.


Személyes tapasztalat mondatja velem: közvetlenül a STORY OF RICKY megtekintése után akár az is megfordulhat abban a neandervölgyi koponyánkban, hogy az egyetemes filmművészet egyik legkiemelkedőbb alkotásával volt dolgunk. Ha ezt a nevetséges gondolatot még másokkal is megosztjuk, akkor egy életre leírtuk magunkat értelmiségi ismerőseink előtt. Kill 'em All!