2016. október 2., vasárnap

THE ANIMAL (1968)

Lee Frost, USA


Valami bűzlött Dániában. A Something Weird Video kiadó Lee Frost (THE DEFILERS; ZERO IN AND SCREAM) szennyesei közül kettőt dán filmraktárak mélyéről halászott ki. A dán feliratos kópiákon hozzáférhető THE PICK-UP és a THE ANIMAL tovább erősítette bennem azt a meggyőződést, hogy a) Frost és bűntársai (Bob Cresse és Wes Bishop producerek) kezelésre szorultak; b) első rangúan művelték a roughie-t. A kettő valahol óhatatlanul összefügg.


Az "LSD-t nyelt PSYCHO"-ként meghatározható THE ANIMAL magányos farkas főszereplője, Ted napközben filmlaborban robotol (vélhetőleg abban, amelyikben ezt a filmet előhívták), esténként fűtől betépve telefonbetyárkodik vadidegen nők sérelmére. A migrénrohamait alkohollal és gyógyszerekkel enyhítő férfi a freudi (vagy még inkább hitchcocki) pszichoanalitika tankönyvbe illő esete: egy érzelmileg fogyatékos idegroncs, akit domináns anyukája szabadított a világra. Ted szexuális életébe a minőségi ugrást a zaciban vásárolt teleszkópos távcső hozza el. Albérlete ablakából először leszbikus párocskát les ki,
aztán egy gyermekét egyedül nevelő, esténként jógagyakorlatokat végző MILF-re terelődik messzelátójával meghosszabbított figyelme.

A kukkolás során felserkent vágyait expressz utánvéttel lakására rendelt prostituálttal elégíti ki. A hippi szlengben beszélő kiscsaj ("Bírom az idősebb pasikat") az együttlét végén megajándékozza egy LSD kapszulával ("Frankó ez az anyag, ettől eldurran az agyad!"). A szer később a narratívára és a filmnyelvre egyaránt hatást gyakorol: ahogy Ted benyeli a savat, az addig fekete-fehérben pergő film utolsó húsz perce színesre vált.


A THE ANIMAL akkor válik igazán kényelmetlenné, amikor passzív megfigyelésből, obszcén telefonhívásokból a tettek mezejére lép. A főszereplő autóbalesetével keretezett trip alattomosan a Norman Bates-i figura bőrébe varrja a nézőt (tizedik sor széle, középkorú férfi, esőkabátban); a szűk közelikkel operáló film egyes egyedül erre a nőgyűlölő karakterre összpontosít. "Ti nők mind egyformák vagytok, pont olyanok, mint az anyám! Állandóan gúnyt űztök belőlem, megkérdőjelezitek a férfiasságomat. Anyám ugyanígy tette tönkre az apámat. Uralkodott felette, szidalmazta... de nem engedem, hogy velem is megtörténjen. Most én irányítok, én vagyok a főnök!" Oké, Ted, nyugodj le, értjük a nyomorod: a roughie-k lúzerei a szexet nem elsősorban örömszerzése használják, hanem a hatalom kinyilvánítására.


Frost a minimális erőforrásait kihasználva markáns képi világú filmet rendezett/fényképezett, ezen a proto-pornó vonalon egy keretes szerkezetű, 85 perces pszichothriller már némi ambícióról árulkodik. A szexploitation iparban szintén legendának számító Bob Cresse (LOVE CAMP 7) a forgatókönyvébe belepakolta privát kis fétiseit: leszbikusok, voyeurködés, szadizmus (nadrágszíj nem rendeltetésszerű használata...). Különösen fondorlatos ötletnek találtam, hogy az anyakomplexusos pszichopata célpontja egy anyuka. Mivel úgymond jellemtanulmányról van szó, muszáj kiemelni az addig tévésorozatok mellékszerepeiben felbukkanó John Alderman meggyőző alakítását. A színészt innét fogva megállás nélkül foglalkoztatták nyugati parti szennyfilmekben, de rezüméjében találhatunk A-listás címeket éppúgy, mint keménypornót.


A PSYCHO örökségét perverziókkal kikövezett zsákutcába terelő THE ANIMAL mainstream fogyasztásra alighanem alkalmatlan, a grindhouse piszkos falain belül viszont átlag feletti munkának számít. Aki bírja gyomorral, annak ott van a több szempontból még jobb, a roughie és gengszter-noir összeboronálásából létrehozott THE PICK-UP. Jelszó: cicisokk.