2022. január 29., szombat

THE PREMONITION (1975)

 Robert Allen Schnitzer, USA

A vidámparkokban előforduló pantomimes bohóc még az ideggyógyintézetben töltött évei alatt ismerkedett össze és lett őrülten szerelmes elmebeteg zongoraművész barátnőjébe. 

A gyereknevelésre teljesen alkalmatlan pár feltett szándéka, hogy a nő örökbe adott kislányát az éj leple alatt elrabolják a nevelőszülők kertvárosi otthonából, hogy aztán egy eldugott farmon letelepedve igénybe vegyék a falusi Családi Otthonteremtési Kedvezményt. A gyerekrablás nem teljesen úgy sikerül, ahogy azt kitervelték, a farmházban veszekedés közben egyikük a halálát leli. A kislányt jogos tulajdonosa a túlvilágról is megpróbálja megkaparintani a hatodik érzékkel megvert nevelőanyától.

Az a baljós utóérzetem támadt, hogy lassan befellegzik a modernista, felnőtteknek szóló független amerikai horrorfilmek hőskorszakának, a hetvenes évek második felétől már nagyítóval kell keresni az ilyesmit. A parapszicho-drámát egy 25 éves New York-i rendezte lent délen, Mississippi államban, a készre vágott kópiát hollywoodi stúdió, az Avco Embassy forgalmazta AZ ÖRDÖGŰZŐvel képzettársító reklám kíséretében ---

Az ellenkultúra gyermeke, ma a new age médiában dolgozó Robert Allen Schnitzer (A LÁZADÓ, 1970 - Stallone első komolyabb színészi próbálkozásával) a természetfeletti dolgok, úgymint spiritualitás, transzcendencia, ESP iránti érdeklődését  csatornázta egy realista bűnügyi thrillerbe. Horrorként a film olyan Gonoszt állít szembe a Jóval, amelynek mozgatórugói nagyon is emberiek: anyai ösztön, család utáni vágy, szeretet. Így történhet meg az, hogy a home invasion jelenet egyszerre para: te jó ég, valaki van a gyerekszobában! - és megrendítő: mégiscsak az édesanyja, aki az alkalomra a legszebb ruháját öltötte magára.

A negatív pólust két „bizarr” színész jeleníti meg, Richard Lynch (GOD TOLD ME TO, Larry Cohen para-thrillerjének messiása) és a kísérteties szépségű Ellen Barber. Az irracionális fordulatokat teljes meggyőződéssel előadó narratíva folyamán a rendező a két művészlélek karakter magas hőfokon égő viszonyát (imbolygó, arcokba mászó kézikamerázás) ellentételezi a középosztálybeli nevelőszülők kényelmembe süppedt, talán már kihűlő félben lévő kapcsolatával (kimért, nyugisabb kameramunka). A hirtelen elképzelhetetlenül borzasztó élethelyzetbe került házaspár számára az egyetlen megoldás az marad, ha meghaladják az elméjüket szűkítő, cselekedeteiket korlátozó normalitást – az egyetemen asztrofizikát tanító férjnek a metafizika létjogosultságával kell szembesülnie, a hobbiból festegető feleségnek (Sharon Farrell, akinek előző évben kannibál bébije született egy másik Larry Cohen klasszikusban) pedig teljesen át kell adnia lényét a művészetnek. A finálé lényegében természetfelettire hangolt Hitchcock-variáció, Doris Day hasonló körülmények között zongorálta ki gyermekét emberrablók karmaiból AZ EMBER, AKI TÚL SOKAT TUDOTT végén.

A THE PREMONITION az American Grindhouse Project részeként jelent meg blu-ray lemezen. A gyűjtemény három darabja közül kettőben is fontos szerepet kap a vurstli (carnival). A MALATESTA’S CARNIVAL OF BLOOD teljes egészében egy lepusztult vidámparkban játszódik, éjfélkor a kannibál carny-k a DR. CALIGARIt nézik az underground moziban. Egy hetvenes évekbeli, nonkonformista filmkészítő (mint Tobe THE FUNHOUSE Hooper) szemében nemcsak félelmetes, de ellenállhatatlanul vonzó lehetett a társadalom számkivetettjeinek menedéket nyújtó helyszín, ahol el tud vegyülni egy Richard Lynch típusú "bekötött szemmel is felismerném" figura.

Az érzékeny alakítást nyújtó Lynch mérgében eltesz láb alól egy-két szereplőt, de a konfrontáció elsősorban metafizikai síkon megy végbe, az ésszerűségre esküdő asztrofizikusok és a splatterfilmek kedvelői hoppon maradnak (rated PG). A forgatókönyv dörzsöltebb rendező tolmácsolásában bizonyára összeszedettebb alkotást eredményezett volna, kevesebb cinema veritével és több speciális effektussal. Felváltva hol naturalista, hol költői, vontatott és feszült, túlmagyaráz és homályban hagy, a THE PREMONITION az a fajta gyémánt, amit megtekintés után még csiszolgatni kell az elménkben. Így első látásra figyelemre méltónak tartom.

2022. január 16., vasárnap

HORRIBLE HIGH HEELS (1996)

sokan mások, 香港 


"A Chinese TEXAS CHAINSAW MASSACRE" - hirdette a kazetta borítója. Ha jól emlékszem, egy budai idegen nyelvű videotékából kölcsönöztem ki ezt a háromkategóriás sex-action-splatter borzalmat, láncfűrész helyett sövényvágós mészárlással. A HORRIBLE HIGH HEELS (kínai cím: Emberbőrből készült magassarkú cipők) ugyanazt próbálta eljátszani a cipészmesterséggel, amit a THE UNTOLD STORY (kínai cím: Emberhúsból készült gombócok) a vendéglátóiparral. 
 
 
A borzongatás eme humán alapanyagokat feldolgozó fajtája nem  a Cat. III korszakban kezdődött, elég csak a Shaw Brothers stúdió kosztümös wuxia-horrorjára, a HUMAN LANTERNS-re gondolni. Az élelmes kínaiak mindig is tudták: amit nem ehetsz meg, abból készíts exportra alkalmas árucikket. A stáblista tanúsága szerint a filmet három rendező kalapálta össze; három suszter, akinek nem biztos, hogy a kaptafánál kellett volna maradnia.
 

A vágóhídi képsorokkal támadó főcím homázs a francia szürrealista Georges Franju Az állatok vére című 1949-es rövidfilmje előtt – mondatja velem a cinefil, de valószínűleg ez így pas exact.  A lényeg, hogy egyből a megfelelő hangulatba kerül tőle az ember, aztán kapcsolják a fő helyszínt, Lee bácsi cipőkészítő kisüzemét, ami a vágókép alapján egy toronyház felső szintjén található (többször vágnak be hongkongi utcaképet, igyekezve leplezni, hogy a városon kívül, valahol kültelken forgattak). Lee nevelt lánya kétségbeesetten próbálja megakadályozni, hogy a főnök szerencsejátékon szórja el a vállalkozás kevéske bevételét. Színre lép az ügyeletes Category III mániákus ---

A csuklyás flótás bunkósbottal leüti a lányt, a bácsikát pedig szakszerűen megnyúzza és feldarabolja a műhely udvarán. A körülményektől eltekintve jó azt látni, hogy valaki ennyire élvezi a kétkezi munkáját... Pár nap elteltével a nyomtalanul eltűnt cipész fia feljelentést tesz a rendőrségen. Ekkor akció-üzemmódra vált a film, a főfelügyelő (a kopaszodó kungfu tigris, Dick Wei) szervezett bűnözőket üldöz a városban.


Vissza a műhelybe --- 

Wong, a sebhelyes arcú alkalmazott ritka finom tapintású alapanyaggal áll elő - „szarvasbőr Afrikából, ócsó" -, az abból hasított cipellők hirtelen fellendítik az üzletet. A gyengeelméjűség jeleit mutató szereplőkkel ellentétben a néző ekkor már rég tisztában van azzal, ki a csuklyás bőrnyúzó. Wong kapcsolatban áll egy női lábbelik csempészésével (!?) foglalkozó triádbandával. „Vigyétek a rakpartra, el kell juttatni az árut Makaóra.” 

 

Rakparti jelenetén kívül Shing Fui On (rosszarcú bandafőnök, mint mindig) és a vele együtt mutatkozó Billy Chow (a másik kungfus) sehol másutt nem teszi tiszteletét a történetben. Nemrég Johnnie Toék álltak elő három párhuzamos cselekményszálon futó koncepcióval, három tehetséges rendező tolmácsolásában, egyetlen film keretén belül (TRIVISA). Akár valami ilyesmi lehetett a munkamódszer itt is, csak koncepció és tehetség nélkül. 

Wong, a mi bőrnyúzónk titkon fülig szerelmes a nevelt lányba, aki pedig bácsikája egyetemista fiáról ábrándozik, ő viszont évfolyamtársával az oldalán állít be egy ágyjelenet erejéig. 


A kék szemű kis pics@t alakító Michelle Suen Tong a hongkongi erotikus mozi fénykorában (1991-96) számtalanszor fedte fel bájait a kamerának: EROTIC PASSIONS, SEX FOR SALE, PART-TIME LADY, COME ON GIRLS, RAPE IN PUBLIC SEA, SEXY SLAYER, MAIDS OF PASSION, SEXUAL DESIRE – bocs, ezeket a címeket mindenképpen le akartam írni.


A vágyat és gyűlöletet egyaránt szító szerelmi háromszög katalizálja az eljövendő atrocitásokat. Előkerül a sövénynyíró, fehér egér, meg egy liba (ne kérdezd). ✂ csatt ✂ csatt ✂ csatt - vág közbe a hongkongi cenzorbizottság ollója. A jó bőr barátnőből cipőfelsőrész készül.


Közvetlenül utána a felbujtóvá vált hősnő degradálódik a sárga földig. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe, a sárga föld szó szerint értendő. HD felbontásban jól kivehető, ahogy a bájos színésznő karrierálma apró darabokra hullik.


A hátralévő bő fél órát egy hosszú szexjelenettel és még több drámával töltötték ki, aminek a végére a felügyelő tesz pontot a jó öreg "Nézz hátra!" trükkel. 
 

Azt hihetnénk, eljutottunk a befejezésig, pedig hátra van az alacsony költségvetésű akciófilmek utolsó mentsvára: a Nagy Kültelki Leszámolás. 


A nyeszlett egyetemista Uzival a kezében egyszemélyes hadseregként rajtaüt a High Heels bandán. A főgonosz egyik utolsó mondatát a hitelesség kedvéért angol feliratosan idézem: „My head was damaged once when I was small.” A csetepatéba becsatlakozik két rendőrnő, girls with guns pillanatokkal gazdagítva a látottakat. Egyikük a pinduri Lin Hsiao Lan alias Kung Fu Wonderchild, a tajvani akciófilm nyolcvanas évekbeli tinisztárja (A HEROIC FIGHT). A színésznőt egy évvel később az utcáról rabolják el gengszterek, háromkategóriába illő körülmények között.

A leopárdmintás alsógatyától kezdve mindenki józsefvárosi piacon kapható konfekcióruhákat hord,  az akciókoreográfia bénácska, a zene lopott (PHANTASM, Tangerine Dream stb.), a műfajok között ész nélkül csapongó dramaturgia értelmezhetetlen. Vizuálisan egyedül a Billy Tang modorában fogant horrorisztikus részek mutatnak fel némi stílust, de nem a RED TO KILL méltó utódjáról van szó - annyira hiteltelenül van előadva, még a libakúrás is komikus hatást kelt. 

Mindez nem változtat mondandóm lényegén: a HORRIBLE HIGH HEELS abszolút alkalmas arra, hogy műsorra tűzzük egy éjféli kanto-freakshow matinén. A produkció egyébként inkább Tajvanhoz köthető, a gyártó cég és a rendezők mindannyian odavalósiak. Egyikük, bizonyos Mao Chiang Pang felbukkan a vásznon féleszű, félmeztelen sutyerákként. Nahát, pont ilyen fazonnak képzeltem el ennek a sutyeráksának a rendezőjét ---