2018. november 11., vasárnap

MISS LESLIE'S DOLLS (1973)

Joseph G. Prieto, USA

/A történet egyik meglepetésfaktora le fog lepleződni. De mivel rögtön a film elején szemet szúr a turpisság, ennyi szpojlerezést megengedtem magamnak./


Ház a temető szélén. Sikoly az éjszakában. Hullarabló friss női testet kotor ki a koporsóból.

Kezdődjék a Miss Leslie Horror Picture Show!

A vénkisasszony édesanyja egykoron játékkészítő kisiparosként kereste kenyerét a városban, mígnem a babagyár - az anyával együtt - odaveszett a tűzvészben. Leslie a tragédia után költözött az elhagyatott környékre, minden idejét "az ismeretlen dolgok megismerésének" szentelve. Miss Leslie életnagyságú babái megdöbbentően valósághűek. Ahogy a rémmesékben meg van írva, viharos éjszakán nagyvárosból gyütt fiatalok keverednek a hajlékba...


Az olcsó szexről (hetero és leszbo) a fiatalság gondoskodik, a vendéglátó a horrorkliséket lapátolja egymásra, de úgy, mintha nem lenne holnap. A szerepet megformáló színésznek valóban nem volt, az Imdb szerint többet nem állt kamera elé. Micsoda őstehetség veszett el! A színpadias, camp performansz valóságos monodrámát csinál az előadásból, szánalmas próbababákká silányítva az önképzőkörös kollégákat. A horrormotívumok panoptikumában található öreg sötét ház viaszmúzeummal a hátsó szobában, gótikus Poe-tika túlcizellált monológokkal, anyakomplexusos gyilkolászás a PSYCHO után szabadlábon, okkult természetfelettibe kifuttatva. Annak idején az európaiak kevergették így a szexhorrort, néhol jessfrancós vibrálást érezni a levegőben.


A sokáig elveszettnek hitt MISS LESLIE'S DOLLS a semmiből jött és a semmibe megy, de hála a brit Network kiadónak, másfél órára mi is élvezhetjük Miss Leslie vendégszeretetét. A filmet kubai bevándorlók hozták tető alá egy kis floridai stúdióban, a felmutatott produkciós érték nagyjából másfél H.G. Lewis-zal egyenlő (nesze semmi).

Figyelem, hungarikum! 

Az operatőr magyar származású volt, a Kubában letelepedett, majd Castro rezsimje elől az USA-ba átköltözött Gregory Sandor.
Az operatőri végzettségét állítólag Magyarországon megszerző Sandornak nem sikerült bejutni a szakszervezetbe, ezért Hollywood peremén volt kénytelen folytatni karrierjét. Ő fényképezte Monte Hellman kultfilmjeit, másik nagy dobása a NŐVÉREK Brian De Palmának. Floridában a kubai bajtársait segítette ki egy-két szexkomédia és eme "grindhouse classic" (borítószöveg) erejéig.


A kezdetben időhúzásra berendezkedő rendezés nem igazán segít klasszikust avatni, ám a türelem szürrealitást terem. A színes-szagos LSD-trip jelenetben a mi Sándorunk is megcsillogtathatta tudását, a vége meg totál elmebaj. Ebből az egész grindhouse-rémálomból magunkhoz térve az a gondolat merülhet fel, hogy a szintén floridai illetőségű Márta néni után újfent egy gender-szakos esettanulmánnyal volt dolgunk.

Careful with that axe, Leslie!

Avagy hová fajulhat, ha valakire ráerőltetik a testileg meghatározott nemét, miközben az identitása már rég máshol lakozik.  "Anyám, ma éjjeltől nem leszek többé az a szerencsétlen teremtmény, akit a világra hoztál." A bábkészítő egyetlen vágya, hogy végre kiszabadulhasson biológiai börtönéből, és az idealizált önképét megtestesítő gyönyörű, fiatal női karosszériában éledjen újjá a lelke. Ez a nem-váltó fantázia ad némi(nemű) identitást a filmnek, s teszi mai felfogásban vállalhatatlanná. És hát nem pont a szalonképtelenségük okán vonzódunk az ilyen Ed Wood-i léptékkel mérhető vacakságokhoz? 


Klasszikus vagy sem, már pusztán azzal, hogy közszemlére került, a MISS LESLIE'S DOLLS az év szenzáció számba menő exploitation újrakiadásainak egyike. Külön üdvözlendő, hogy a lemezre vetítőgépeket megjárt kópia átirata került. Egy dollár kilencven centet teszek rá, hogy a viharvert minőség hűebben adja vissza a 42. utcai vetítések hangulatát, mint egy hibátlan negatívról készült felújítás.