Bill híres-neves "televíziós autókereskedő", valamint hipokrita, frusztrált és rasszista - tipikus amerikai újgazdag, semmirekellő trófeafeleséggel és egy nagy medencével a kertben. Ezt a medencét egy nap kénytelen saját maga kitisztítani, mivel a munkásosztálya szabadságra ment. Talál a lefolyóban egy patkányt és már hívná is ki a "patkányeltávolítókat", amikor feltűnik a színen minden sápadtarcú rémálma: egy kétméteres fekete fickó, piszkos overálban. Ő Bone, a betörő.
Bone akkor esik először pofára, amikor a környék legszebb házaként kipécézett kéróban a fizetetlen számlahegyeken kívül egy cent készpénzt sem talál. Az ágy alá eldugott hamisított életbiztosításból és egy 5000 dolláros csekkfüzetből kiderül, Bill egy ideje külön financiális utakon jár feleségétől. Bone elküldi a férfit a bankba, hogy váltsa zöldhasúkra a csekket; ha nem tér vissza egy órán belül, akkor megerőszakol ("bang the hell out of her...) és megöl (...and cut her throat").
A fekete vs. fehér, valamint az éppen zajló vietnámi háború generálta feszültség csak a felszín, a BONE-t annyi féle képpen lehet magyarázni, ahány szereplője van. A sztereotíp fekete lehet például a gazdag fehérek félelmeinek manifesztációja, egy fantom, akinek fegyvert sem kell használnia, mert puszta lényével képes megbénítani áldozatát. "Én csak azt teszem, amit egy magamfajta feketétől elvárnak." - mondja, miközben készül megerőszakolni a nőt. Időszerű a felállás, mert mi is éppen beérkeztünk abba a morális és financiális krízisbe, amiben plasztikkártyákon felhalmozott hitelekkel próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy jól élünk, közben meg rettegünk a "négereinktől".
De Bone is megkapja a magáét. Ahogy a helyzet magaslatára kerül, rögtön előjönnek saját komplexusai. Ő ugyanis attól fél, hogy ebben az egyre szofisztikáltabb társadalomban - amiben a feketék egyetemre járhatnak és fehér nőkkel hetyegnek a filmvásznon - ő kezdi elveszíteni egyetlen fegyverét, azt, amiért az emberek olyannyira tartanak tőle: a fekaságát ("the nigger mystique" ahogyan ő fogalmaz). A már akkoriban is gazdag, Beverly Hills-i rezidens Cohen filmjének bája, hogy semmi sem fekete-fehér benne, viszont mindenki egy baromarc, és ez gyönyörűen szembemegy az összes hollywoodi klisével.
A dialógusok...te szent szar, micsoda dialógusok ezek! Bill a bankban összeakad egy áruházi lopásokból élő fiatal lánnyal, aki visszaemlékszik kislánykorának mozis élményére. Az hagyján, hogy egy pedofil molesztálta a HÉT MENYASSZONY HÉT FIVÉRNEK alatt, az igazi lelki sérülést az okozta neki, amikor kitették a szűrét a moziból. "Mégis mit gondoltak, hová menjek? Haza? Az isten szerelmére, haza?!"
Cohen az amerikai független film egyik legeredetibb alakja, a BONE pedig az akkor már befutott forgatókönyvíró legelső rendezése. Meglehet, stiláris szempontból nem egy vasziszdasz direktor - a debütjében felfedezhető, leginkább a francia újhullámra hajazó stílust (szerencsére) hamar maga mögött hagyta - de úgy írni, ahogyan ő, csak kevesen tudtak. Legérdekesebb munkái valami egészen elvetemült ötlettől vezéreltek: egy középosztálybeli házaspárnak kannibálbébije születik (IT'S ALIVE), Szűzanya és az Ufók titkos frigyének gyümölcse egy Jézus Krisztus Szuperkiller (GOD TOLD ME TO), felhőkarcoló tetején fészket rakó mitikus szörnymadár (Q) - a hihetetlen szituációkat hiteles dialógusokkal, mély emberismeretről tanúskodó karakterrajzokkal tartotta kétlábbal a földön, agyafúrt humorával pedig egy jégkrémreklámból is képes volt szórakoztató szörnyfilmet kihozni (THE STUFF). Sok közös vonás van közte, és a másik szabadúszó zseni, Sam Fuller között, és ha Cohen nem is csinált olyan mesterműveket, mint a PICKUP ON SOUTH STREET vagy a BIG RED ONE, az én listámon legalább olyan előkelő helye van, mint a jó öreg Samnek.
