INFERNO dvd

Az akkor éppen huszadik évfordulóját ünneplő barokkos, színes és olaszos gótika utolsó nagyobb szabású lélegzetvétele volt az INFERNO. Olyasmi nekrológja ennek a szép stílusnak, mint a KEOMA a spagetti westernnek.

MILL OF THE STONE WOMEN (1960)

INFERNO (1980)

A konstruktív (vagy egyáltalán bármilyen) dialógus mellőzése és a hagyományos alapokon nyugvó történetvezetés szinte teljes sutba vágása miatt ráfoghatnánk a kommersz rendező Dario Argentóra, hogy a SUSPIRIA sikerétől elszállva valamiféle művészfilmes önmegvalósításba feledkezett bele, de ezzel sem jutnánk túl messzire. Maradnak az érzések és benyomások, azok viszont örökre – az INFERNO anti-narratívája bármennyire is elidegenítő mellékhatású, mégiscsak felejthetetlen képsorokkal telepakolt horrorral van dolgunk.  

Egy vizuális orgiához a lehető legjobb képminőség dukál, és ezt a Fantasy Film forgalmazta lemeztől meg is kapjuk, de még hogy! Egészen pontosan úgy, hogy az olaszok HD-kópiáját használták fel. Az INFERNO volt Argento első nem Techniscope-ban forgatott filmje, az 1.85 képarány tehát ezúttal kóser. Nem volt nehéz feladat illusztrációkat választani, mert bárhol is nyomtam le a pauzét, azt úgy ahogy van be lehetne keretezni és kiakasztani a falra:
(rákattintva nagyobb méretben is meg lehet sasolni) 

A mozibemutató és a Blue Undergroundtól átvett rövid interjú mellett az extra tartalom fő fogása a különböző angol kiadásokról már ismerős, csaknem hatvan perces dokumentum („Dario Argento: An Eye For Horror”). Kezdőknek tanulságos, haladóknak nem sok újat fog mondani. Maga a film feliratai rendben vannak, de a dokuban legalább egy tucat súlyos fordítási bakit számoltam össze. A hátsó borítón látható szörnyellát vajon honnan szalajtották? Ezeket az apróságokat leszámítva ez az eddigi legjobb hazai Argento DVD.