2010. december 28., kedd

TAXI HUNTER (1993)

„A hetvenes évektől kezdve a premier előtti éjféli vetítések rituálévá váltak Hong Kongban. Az alacsony reklámköltséggel működő filmiparban ezek a midnight showk indították útjára egy produkció jó vagy rossz hírét, itt kapták meg a filmkészítők az első visszajelzést a publikumtól. Egy idő után a producerek kötelezővé tették a rendezőknek, hogy megjelenjenek az éjféli vetítésen.
Kirk Wong: –Ha valami nem tetszett a közönségnek, akkor elkezdtek fújjolni rád, tudván, hogy te rendezted a filmet. Voltam olyan vetítésen is, ahol az emberek felállva követelték, hogy jöjjön ki a színpadra a forgatókönyvíró. „Ki írta ezt a szart? Kapjuk el!” Viszont ha jó a show, akkor hangosan éljeneznek és tapsolnak, az egész olyan, mint egy zendülés. Már a gondolatától is ideges leszel, hogy szemtől szembe fogsz kerülni azokkal a nézőkkel, de ha rendező vagy Hong Kongban, akkor ezt át kell élned.
Az éjféli showk a filmkészítés kreatív oldalát is befolyásolták. Ha kellett, akkor az elővetítés után megvágták a filmet, esetleg újraforgattak egy nem túl jól sikerült jelenetet. Ez a folyamat megedzette a rendezőket, akik képesek lettek saját munkájukat objektíven, a féltizenkettes közönség kíméletlen szemén keresztül értékelni. Sokan a rituálé hatására próbáltak olyan hiperaktív filmeket készíteni, amelyek minden pillanatukban lekötik a nézők figyelmét.” – Planet Hong Kong

„Tudod miért szereztem jogsit? Mert soha többé nem akartam taxiba ülni.” – Herman Yau, rendező


A hongkongi cenzorbizottságot bizonyára jókedvében találhatta meg a TAXI HUNTER, mert ennek a szociopata, politikailag abszolút inkorrekt midnight movienak csupán II-es besorolást osztottak ki. Nyugodtan aggassuk rá mi magunk a cat.III logót, és tekintsük a RUN AND KILL kistestvérének, vagyis true crime pszichopátia a jóravaló adófizető állampolgárról, aki egyszer csak bepöccen...


Akciójelenettel kezdődik, aminek ugyan nem sok köze van az egészhez, de legalább fájintos (Mennyi ideje volt a stábnak leforgatni egy ilyen tíz perces belvárosi akciójelenetet? - kérdezték Herman Yautól. "-Húsz perc."). Az ékszerrablók taxival (aha!) menekülnek a helyszínről, Chung, a szuperzsaru (Ru Yong Guang) hősiesen kivégzi a banditákat. Chungnak van egy gyerekkori barátja, a biztosítási ügynök Kin (Anthony Wong). Kin, ez a végtelenül bárgyú, légynek se ártó tapsifüles hazafelé menet nekiütközik egy eléje vágó taxinak. A taxisofőr rögtön a helyszínre hívja kollégáit, és annak ellenére, hogy ő okozta a koccanást (direkt), kiszed Kinből ezer dollárt, plusz még el is küldik a francba. A film folyamán felrajzolódik egy átlagos hongkongi taxisofőr fantomképe: csak oda visz el, ahová éppen kedve tartja, mindenért felárat számol, kerülőutakat választ, és eközben úgy viselkedik, mint egy tapló. Ez a realitás, a fikció csak most kezdődik.


Kin terhes felesége rosszul lesz, sűrgősen kórházba kell vinni. Taxit hívnak. A kiérkező kocsi az orruk előtt felvesz egy százassal többet ajánló utast. A következő nem engedi beülni a vérző nőt a kocsijába, rácsapja az ajtót és gázt ad. Az eső zuhog – a cat.III univerzumban ekkor történnek a legborzasztóbb dolgok -, a taxi maga után vonszolja az ajtóban ragadt nőt, aki a kórházban belehal sérüléseibe. Kin feneketlenül mély depressziójában különös vágyat érez arra, hogy megszabadítsa a várost a bunkó taxisofőröktől. Hamarosan meg is kezdi vendettáját, és hogy ámokfutásában cinkosra talál az állampolgárokban (a szemtanúk hallgatnak), az olyan vaskos szubverzivitás, mint az idegen szavak gyűjteménye, amiből ezt a szót kimásoltam.


Herman Yau egyike a hongkongi mozizás ismeretlen hőseinek. A kilencvenes évek eleje óta töretlenül dolgozó, évi átlag három címmel előálló rendező/operatőr filmjei túl lokálisak és kisköltségvetésűek ahhoz, hogy bekerüljenek a nemzetközi forgalmazásba, egyedül cat.III sokkerjeivel tudott némi kultuszra szert tenni a szélesebb látókörű horroristák körében. De nekik is könnyedén elmehet a fejük felett az az apróság, hogy a visszacsatolás után még egy protest kiáltványt (FROM THE QUEEN TO THE CHIEF EXECUTIVE, 2001) is vászonra küldő  Yau hajlamos aktuális társadalmi jelenségeket modellezni exploitation filmjein keresztül. Jelesül a  TAXI HUNTER ötlete egy lakosságot felháborító taxis sztrájk után született meg. 


A közhangulatot kizsákmányoló szatíra egyetlen értékelhető alakítását Anthony Wong nyújtja, az viszont olyannyira erős, hogy elsősorban őmiatta válik oly emlékezetessé. Yau és Wong régi barátok, közös munkáik (COP IMAGE, THE UNTOLD STORY, EBOLA SYNDROME) nemcsak a színész személyes kedvencei, de valóban ezekben nyújtotta annak idején a legerőteljesebb alakításait. A taxivadász Kin az Összeomlásból (Michael Douglas) és a Taxisofőrből (De Niro) lett egybegyúrva, az elkészült karakter azonban már hamisítatlan Made in Hong Kong fazon.


Ahogyan a THE UNTOLD STORY-ban a ripacskodó rendőrök, a TAXI HUNTER-nek is megvan a maga keresztje, úgy hívják Ng Man Tat. Stephen Chow egykori udvari bolondja egyike a kanto-kabarék  rutinos idiótáinak, rapper szerkóban félnótázó zsaruját végül sikerül egész szépen beledrótozni a cselekménybe, ahogy a két párhuzamosan futó zsáner (1. buddycop 2. pszichothriller) összeütközik az eszelős autós kaszkadőrmutatványt is felvonultató fináléban.

A (filmben látható) taxisofőrök a nagyvárosnak - HK, New York, Budapest - azt az embertelen, barbárkapitalista oldalát hozzák felszínre, amit racionális, civilizált módon lereagálni egyszerűen nem lehet. Yau sem kér bocsánatot senkitől, valószínűleg tisztában van azzal, hogy ha megtenné, a midnight show közönsége páros lábbal rúgná ki a moziteremből.

(A mellékelt képek csak illusztrációk
és nem a TAXI HUNTER-ből vannak.)

Tudtad-e, hogy... 
Dr. Lamb is taxisofőr volt?