Mesék a lomtárból

Az egész egy telefonhívással kezdődött...

A középiskolai testnevelő tanárom keresett fel:

Mein Sohn - mondta dühösen (ő volt a némettanárunk is) - 
ha nem csinálsz azonnal egy blogot, szét fogom lapítani azt a hülye fejedet!

Teljesen kétségbeestem, most mi tévő legyek?!

Miközben értesítettem a rendőrséget,

leperegtek előttem életem meghatározó emlékei:

nagymamám mosolya, 

a Nagy Szerelem,

a tragikus kimenetelű gyárlátogatás,

az első és utolsó munkanapom a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bűntetésvégrehajtási Intézetben...

Ja igen, az a nyavajás weboldal. Először is el kellett döntenem, hogy mi legyen a témája -

Gasztroblog?

Külpolitika?

Egészségügyi szaktanácsadás?

Vallástörténet?

Impresszionista festészet a XIX. században?

Jackie Chan?

Nem volt vesztegetni való időm, ígyhát azonnal munkához láttam.

Az eredmény, vagyis a DELIRIA  immáron

három éves.

(A képkockák jogos tulajdonosaihoz rákattintással eljuthatunk.)

Egy kis statisztika: havonta átlagosan ötezer "oldalmegjelenítés" (ez most hűha vagy inkább szánalmas?), a legolvasottabb továbbra is a Sex Stars System, ami nem más, mint egy másik blogot reklámozó rövid bejegyzés (na ez viszont szánalmas).  A címkék szerint az európai filmművészet viszi a prímet, második Hong Kong, aztán a jó öreg USA. Mindezekből több mint száz a hetvenes évekre datálódik, ez volt ugyanis a cinema deliria fénykora. Magyar produkció kétszer tette tiszteletét, keresd meg őket és értékes nyereményeket nyerhetsz.

Ezúton is köszönöm a lelkesítő leveleket (Steppen & Vittorio), valamint elnézést kérek mindazoktól, akiknek nem válaszoltam (most megteszem: nincs hozzá magyar feliratom / nem tudom hol lehet letölteni).

A rendszeresen visszatérők talán tudják, hogy az újdonságokat 24 órával a felkerülés után érdemes elolvasni, mert addig még pofozgatni szoktam az irományt. Ha nem is drasztikus módon, de időnként a régi dolgokba is belejavítgatok.

Üdvözlettel: A Vezetőség