Eve, USA
Mint korábbi pszichomacskánk esetében, ehhez a New York-i roughiehoz is utólag tákoltak hozzá bizonyos dolgokat, főként szexjeleneteket. Ezt bizony nem lehet nem észrevenni, ugyanis a hozzácsapott matéria évekkel később, más nyersanyagra készült, és - az eredetihez képest - amatőr színvonalú mind a fényképezés, mind a benne szereplő "színészek". A kettő összerakása szül néhány furcsa képzavart, megakasztják a film dinamikáját, de az eredeti cucc olyan erős, hogy totálkárt nem tudtak tenni benne a profitéhes forgalmazók.
A cselekmény a THE MOST DANGEROUS GAME nagyvárosi verziója, vagy aki nem ismeri az 1932-es klasszikust, annak olyan későbbi koppintásokból lehet ismerős a koncepció, mint a francia A KOCKÁZAT ÁRA. Egy gazdag nő vadásztrófeákkal kidekorált lakására hív három szabadlábon védekező gyilkost: egy fiatal drogdílert, egy öregedő matinészínészt és egy sportszerűtlen birkózót, aki a ringben döngölte halálba ellenfelét (Jake LaMotta, vagyis a "Dühöngő bika" himself!). A nő százezer dollárt ajánl fel annak, aki túléli a New York utcáin és a Central Park dzsungelében tartandó 24 órás embervadászatot.
Látványos akcióthriller helyett megint no-budget grindhouse filmet kapunk a képünkbe, egy nagyszerű alakítással a címszereplőtől. Eileen Lord nemcsak teljes átéléssel tud belevihogni a kamerába, de eközben oly különleges karizma sugárzik tekintetéből, ami akár B-filmes ikonná is predesztinálhatta volna. Az Imdb szerint ez volt az egyetlen szerepe.
A stáblistán szimplán csak Eve-ként feltüntetett producer/rendező (egy Herb Stanley nevezetű valaki) szó szerint "in your face" rendezése és az energikus kameramunka majdnem csodát tesz az amúgy pórias, valószínűleg egy-két hét alatt lezavart filmmel. A forgalmas utcákon lopva felvett életképek mellett olyan dolgokat kap lencsevégre, amiket mainstream körülmények között lehetetlen lett volna prezentálni, így például az utcán anyagért lejmoló drogost, aki egy nyilvános vécében lövi be heroinadagját.
A társadalom szélére sodródott szereplőit állandó hisztériába táncoltató film csúcspontja Jack LaMotta találkozása a torreádornak öltözött pszichomacskával - egyszerűen perfekt. Szintén emlékezetes, de már közel sem tökéletes LaMotta-jelenet az, amiben a szobájában ülve párbeszédet folytat egy meztelen ribanccal, aki a hozzáforgatott anyagban, tehát egy három évvel későbbi idősíkban ül vele szemben. 
Robert De Niro? Who the fuck is Robert De Niro?
A CONFESSIONS OF A PSYCHO CAT (eredeti, ma már feltehetőleg az enyészetté vált formájában 3 LOVES OF A PSYCHO CAT, 1965) jó ajánlólevél azoknak, akik meg akarnak ismerkedni a keleti parti "roughie" szennyes világával. Ha ezután nem szeretsz bele ebbe a valóban nehezen megkedvelhető stílusba, akkor lehet visszamenni a Péntek 13. sorozathoz. De ha neadjisten bejött, akkor mint a filmbéli szerencsétlen heroinista, rögtön sóvárogni fogsz a következő adagért!
A digitokra nyomtatott rövid írást (Frank BASKET CASE Henenlotter tollából) beszkenneltem IDE
Roughie galéria:
Roughie galéria:
1963 ~1969
