2009. március 20., péntek

GIRL IN ROOM 2A (1973)

William L. Rose, olasz gialloszerűség

Ötletes szélesvásznú fényképezés, a történet hangulatához passzoló zene és egy kellően nyakatekert forgatókönyv - a giallók tagadhatatlan műgonddal vannak elkészítve. És vannak olyanok, amik nem. Ez utóbbi kategóriából a legismertebb talán a FRENCH SEX MURDERS, de itt a trónkövetelő - hölgyeim és uraim, bemutatom a lányt a kettőából!
A piszkosul erős kezdésben sötét alakok elrabolnak egy nőt, megkínozzák, végül bedobják a szakadékba. Nájsz. Ezalatt lemegy a főcím, majd találkozunk Margarettel (Daniela Giordano, a Mario Bava rendezte FOUR TIMES THAT NIGHT sztárocskája) és vele együtt a filmkészítés inkompetenciájának oly fokával, amilyet nem mindennap lát az ember. Apropó, a termék ugyan olasz, de a rendező angolszász hangzású neve kivételesen nem pszeudo: William L. Rose egy amerikai színész/író/rendező (polihisztor!), aki az amerikai szexfilmipart hátrahagyva a hetvenes évek elején áttelepült Itáliába, hogy Dick Randall trash-producer (FRENCH SEX MURDERS, PIECES) szárnyai alatt olyan produkciókban működjön közre, mint a FRANKENSTEIN'S CASTLE OF FREAKS. Vissza Margarethez...
A kábítószer birtoklásáért elítélt csinos lányt épp most engedik ki a börtönből. Kirendelt pártfogója (Rosalba Neri) szerez neki egy albérletet - 2A szoba -, ahol már az első este különös dolgok történnek. A padlón lévő óriási vérfolt feltakarítása még nem okoz túl nagy gondot Margaretnek, de az éjjel a szobában megjelenő vörösmaszkos, papruhás idegen már aggodalomra ad okot. Vagy csak álom volt az egész? Nem, a vérfolt másnapra megint ott van a padlón, mi nézők pedig megtudjuk, hogy az éjszakai látogató is létező személy, egy közelben működő szekta végrehajtóembere. Innentől nem nehéz kitalálni, hogy a Raf Vallone vezette szélsőséges katolikusokból álló társaság kezén száradnak a környéken eltünt börtönviselt lányok halála. De vajon ki lehet a Crimson Executioner?
Margaret találkozik egy férfival, aki eltünt nővére, vagyis a főcím alatt meggyilkolt lány után nyomoz. Szomorú történetét egy bisztróban meséli el, ott, ahol a "kisváros legjobb szendvicsét készítik". Ennek a ténynek ugyan semmi köze a cselekményhez, de valamiért a párbeszédjük egy része erre van kihegyezve. Ki tudja, talán ez a vendéglátóipari egység etette a stábot, innen a furcsa product placement? A szendvics elfogyasztása és a kötelező szexelés után elhatározzák, hogy együtt nyomoznak tovább. Addigra már mindenki gyanús, a főbérlőtől kezdve annak perverz fiáig, de a nyomok először a 2A szoba előző lakójához vezetnek. Az őrültekházába került lány gyermekded rajzain jól kivehető a vörösmaszkos pap figurája... Ez a gyerekrajzos dolog később a DEEP RED-ben visszaköszön, de kétlem, hogy pont innen merített volna ihletet magának Dario Argento. Mivel a film abszurditásához hozzátartozik a maszkos pap kiléte, lelövöm a poént: hátperszehogy Rosalba Neri! 
Hogy eljussunk az akciófilmbe illő leleplezésig (feat. a peplumhős Brad Harris és egy '68-as olasz szupermanfilm főcímzenéje!), végig kell szenvednünk/élveznünk a dadaizmussal rokonítható cselekményvezetést, tele befejezettlen félmondatokkal és értelmezhetetlen egysorosokkal ("It wasn't a prison, it was a woman's jail."), tucatnyi őtmárláttamvalahol eurokult-arc előadásában. A zene csak nagyon ritkán illik ahhoz, ami éppen a vásznon folyik, mintha Berto Pisano nem ehhez a filmhez írta volna kompozícióit (valószínűleg ez így is van).
Giallo (RED QUEEN KILLS 7 TIMES) és fumettis szado-gótika (BLOODY PIT OF HORROR) receptje alapján főzték ki ezt a szado-gótikus giallót, de annyira rosszul, hogy akár a szándékosság vádja is felmerülhet. De nem, még a posztmodern előtt vagyunk, a producerek és rendezők - igazi naívák módjára - tiszta szívvel tették be produktumaikat a mozikba, remélve, hogy a csekély bekerülési költség többszörösen megtérül, és marad is jut is alapon készíthetik a következőt.

Rövid,de velős: