A manapság RING-után és -előttre osztható japán horror egyik olyan darabja a HIRUKO, ami már csak évjáratára nézve garantálná, hogy nem lesz benne partvisra aggatott fekete felmosórongy, amint éppen egy kisiskolást terrorizál. Tévedni emberi dolog.
Nem mintha a HIRUKO hasonlítana a JU ON-ra, de partvis meg iskolás itt is van, utóbbi a film célközönsége, ez ugyanis gyerkőchorror, egy tipikusan japán fajta olyan példányokkal, mint a HAUNTED SCHOOL, SCHOOL DAY OF THE DEAD vagy az egészen élvezetes PHANTOM OF THE TOILET. A bizonyára manga alapján készült sztori nem is rossz, Stuart Gordon egy jó kis Lovecraft-filmet össze tudott volna hozni belőle, azonban a TETSUO-val éppen hírnevet szerzett Tsukamoto messze nem képes profi pályán olyat teljesíteni, ami underground szinten sikerült.
A film nagy része éjszaka, egy üres iskolában játszódik, ahol a két enervált főszereplőt kergeti egy test nélküli goblin ad infinitum . Amikor a 30. percben immáron tizedszerre indul útjára a goblin ugyanazon nyamvadt szintetizátorzene és kameramozgás kíséretében, az ember elgondolkodik, miként hasznosíthatta volna jobban a dévédére fordított kevés, de immár egyre többnek tűnő összeget. Nyomokban vígjátékra tett próbálkozás is felfedezhető (á la EVIL DEAD 2), ami csak tovább rontja az összképet, viszont magyarázat lehet arra, hogy miért vágnak a színészek permanensen idióta képet az egészhez.
A HIRUKO mentőöve a rendező által dizájnozott és remekül kivitelezett speciális monszter-effektusok, egy kaiu-filmekhez több érzékkel megáldott filmes biztosan tudott is volna valamit kezdeni velük (lásd a hasonló, de fényévekkel jobb UZUMAKI-t). Tsukamotonak ezután egy jó darabig nem is volt mainstream próbálkozása, visszament auteurnek olyan art-horrorokat csinálni, mint a szó szerint ütős TOKYO FIST, vagy az igencsak fárasztó GEMINI. A kritikusok majd eltartják, és boldogan él amíg meg nem unja.
"You're racing like a fireball,dancing like a ghostYou're gemini and I don't know which one I like the most"
