2007. december 20., csütörtök

ARRIVEDERCI AMORE CIAO (2004)

Michele Soavi, olasz mágikus-realista noir, 105 perc

Soavi nem tűnt el, csak átalakult. A DELLAMORE DELLAMORTE után a mozifilmnek hátatfordító rendező az UNO BIANCA-val olyan bűnügyi filmet produkált,amihez foghatót én utoljára tíz éve láttam (Ringo Lam's FULL ALERT). Csakhogy az egy tévéfilm volt, Olaszországon kívül a kutya sem látta. Több tv-krimi par excellence után az addigra összeszokott RAI stábot használva visszatért a nagyvászonhoz és megcsinálta az ARRIVEDERCI AMORE-t. Az eredmény siralmas utóélete valószínűleg garantálja, hogy Soavi nem csinál újra nagyfilmet a közeljövőben. Majdnem két évig állt dobozban, majd a ROMANZO CRIMINALE sikerének hátszelén kapott egy disztribet Olaszországban, hogy aztán eltűnjön a home-video süllyesztőben. Külföldön még ekkora karriert sem sikerült befutnia, a legközelebbi angol feliratos videóért Thaiföldig kell utazni.

Egy otthoni szélsőbalos terror-balhé után a fiatal Giorgio Közép-Amerikába menekül, ahol tizenöt évet gerilláskodik a dzsungel mélyén. Éppen kezd a töke tele lenni az egésszel, ezért úgy dönt visszatér Olaszországba, hogy a társadalom hasznos tagjaként megcsinálja szerencséjét. A film azt mutatja meg, hogy ehhez elvileg elég lecserélni a kommandósszerkót zakóra, de azért hagy az ember maga után legalább két tucat hullát,mire sikerül felkapaszkodni a ranglétrán.

Valahol olvastam, hogy ezen a filmen látszik, hogy aki csinálta mindent tud a moziról. Nem mindenki képes politikai crime-thrillerből tündérmesét varázsolni, de Soavi virtuózitásának még a realizmus sem szabhat határt. Talán pont a szatírába hajló meseszerűsége az, ami elidegenítheti a nézők egy részét, ugyanúgy, ahogy annak idején a DELLAMORTE megosztotta a népet. A számomra ismeretlen Alessio Boni anti-hősnek született azzal a tenyérbemászó képével, de a film adu-ásza a hajdani POLIP sorozatból ismert Michele Placido, mint velejéig korrupt zsaru, aki a film első felében Giorgio mentora lesz. Ha Cattani felügyelő találkozna XXI. századi énjével, gondolkodás nélkül magába küldene egy sorozatot. Az ARRIVEDERCI politikai film is, de audio-vizuálisan annyira erős és tömény, hogy csak többszöri megnézéssel lehet lehúzni a rétegeket. Lehet, hogy ezért lett belőle csak "fesztiválfilm", pedig nem odavaló, hanem a mozikba a MIAMI VICE mellé/helyett.