Sun Chung, 香港
A keleti nyitás jegyében kapcsoljuk a Shaw testvérek filmstúdióját, ahol ezúttal Sun Chung mester foglal helyet a rendezői székben. Chua Lam, a Shaw Brothers egykori producere: "Sun csinált pár filmet Tajvanon, mi egy okos fiatalembert láttunk benne és áthoztuk Hong Kongba. Valóban nagyon okos volt... és rendkívül makacs. Tajvanon politikát is tanult, abban az iskolában, ahol a kémeket képzik ki! Megtanulják a módját, hogyan használják ki mások akaratát a saját céljaik elérésére. Egyik pillanatban neked ugrott, a másikban kedves volt veled. Az ilyen karaktert a hongkongiak nem könnyen fogadják el."
Shaw Brothers munkásságát egy misztikus wuxiával (DEVIL'S MIRROR, 1972) kezdő Sun pályatársainál, például az akciójelenetek megrendezését a koreográfus-csapatra hagyó Chang Cheh-nél hitelesebben próbálta ábrázolni az erőszakot. Akciókoreográfusait szoros felügyelet alatt tartva akkor sem riadt vissza, amikor egy színész vagy kaszkadőr súlyosan megsérült, egy jó felvételért szinte bármire képes volt. Néhány szemtanú vérszomjas szadistaként emlékszik vissza rá, a kritikusok a feszültség mesterének kiáltották ki. A nagyközönség főleg wuxiáiról ismeri, élükön a DVD-n nálunk is megjelent A BOSSZÚÁLLÓ SASOK-kal. Bő évtizedet átívelő (1972-85) SB-filmográfiája párhuzamokat mutat a stúdió másik "őrültjével", Kuei Chih Hunggal, amennyiben őt is sorban bízták meg modern exploitation darabok levezénylésével (THE SEXY KILLER, BIG BAD SIS, THE CRIMINALS antológia epizódjai).
A maga korában technikai újdonságokra nyitott, progresszív mesterembernek számított, az első hongkongi rendező, aki a dinamikusabb kameramozgásokhoz steadicamet használt. Több SB-veteránnal ellentétben pályafutása nem ért végett a stúdió megszűnésével, leigazolt a Cinema Cityhez, ahol visszavonulásáig forgatott heroic bloodshedet a SZEBB HOLNAP sztárjaival (CITY WAR), tajvani stílusú bosszú-thrillert Brigitte Lin főszereplésével (LADY IN BLACK), valamint egy szektás detektív-noirt Anthony Wonggal (ANGEL HUNTER). Ma már a Cinema City sem létezik, mint ahogy Sun Chung kaliberű filmesekből sem sok szaladgál Hong Kongban. Legyen ez az ő bajuk, mi most az eltűnt idők nyomában térjünk vissza 1982-be.
A nyolcvanas évek elején, a gore-piac fellendülésekor Sun két kosztümös horrorfilmet vállalt el. A REVENGE OF THE CORPSE-t követő HUMAN LANTERNS a stúdió egyik leghírhedtebb rémfilmje, az SB-archívum feltárásakor nem véletlenül volt az első DVD-re került ilyen jellegű alkotás. Ami a 7 ARANY VÁMPÍRnak nem igazán sikerült, az itt zökkenőmentesebben válik eggyé, a harcművészeti akciómoziba egy lidérces, proto-Cat.III sorozatgyilkos-horror fészkelte be magát. Azt azért tegyük hozzá, hogy a "Wuxia Bőrpofa" csak a két, eredendően eltérő jellegű műfajt egy csárdában megtűrő ínyenceket tudja magával ragadni. Anno nem is teljesített túl fényesen a mozipénztárakban, a hongkongiak inkább a horror-kungfu komikusabb fajtáját (THE DEAD AND THE DEADLY) részesítették előnyben.
A mindvégig sötét árnyalatú film felütésének párhuzamos montázsa szimbolikus jelentéssel bír: tükör előtt feleség szépítkezik, illegeti-billegeti magát, miközben a ház másik felében kardforgató ura pózol csillogó-villogó fegyverei között. A feudális Kínában két gazdag és rendkívül mód hiú elöljáró rivalizál egymással, féltékenységből fakadó ellentétük az évek során mindennapokat mérgező gyűlöletig fajult. A Lámpás Fesztivál közeledtével Tan Fu közszemlére teszi a szépségversenyen induló impozáns lámpását, egyúttal bejelenti, hogy ágyasává teszi riválisa, Lung Shuai ex-szeretőjét. A felhergelt Lung elhatározza, minden áron ő nyeri meg az idei fesztivált, és egy szép summa fejében megbízza az évekkel azelőtt általa legyőzött és megszégyenített kardozóból lámpagyártó kisiparossá alacsonyodott Chaot, hogy készítse el neki a falu legszebb lámpását.
A vízimalom mélyén berendezett műhelyében magányosan éldegélő kézműves a felkérést összeköti hét éven át forralt bosszújával. A társadalom (és helyrajzilag a falu) peremére száműzött nyomorult a kardforgatással ugyan felhagyott, de helyette elsajátította a kevésbé elegáns "őrült majom" kungfu stílust. Démoni majomkosztümjébe bújva elrabolja megbízója és annak ellenfelének női hozzátartozóit, tovább fokozva az egymást gyanúsító Tan és Lung közti konfliktust (= a YOJIMBO-trükk). Chao a beígért csodalámpásról sem feledkezik meg, az áldozatok miniatúráit ábrázoló lampion-szoborcsoport a megnyúzott nők hamvas bőrétől lesz még szebb.
A két nemesembert alakító Tony Liu és Chen Kwan Tai, valamint a bérgyilkosként vendégszereplő "mérges shaolin" Lo Meng hozzák a kötelező formát, a kard-specialista Tang Chia koreografálta akciójelenetek wuxia-fantáziához illően fittyet hánynak a gravitáció szabályaira (a kevés szabad ég alatt lezajló párbajok egyike King Hu bambuszerdei harcaira hajaz). Az ördöngős lámpakészítő szerepében a gonoszkodást tökélyre fejlesztő Lo Lieh és szörnykosztümbe bújt dublőre, az akrobatának és karakterszínésznek egyaránt remek Yuen Wah nemes egyszerűséggel elbitorolják a színpadot. -Pénz, hírnév, csak üres szavak... A szélsőséges érzelmekből összeálló világban a figurák önző, arrogáns viselkedése független attól, hogy övék a hatalom vagy mindenüket elvesztették, a gyűlölet mindenkit bedarál. Példamutató, szimpatikus karaktert nélkülöző, maszkos gyilkosát az első tekercs után leleplező HUMAN LANTERNS nem jiang hu hőseposz és nem whodunit krimi – annál inkább egy exploitation-példamese a hiúság (ön)pusztító erejéről.
A nagy európai horrorszakikat (Fisher, Bava) és Chu Yuan legjobb wuxiáit idéző színes-barokkos rendezés ékesen bizonyítja Sun Chung átlagon felüli tehetségét. Shaw Scope kompozíciói folyamatosan izgalmasak, gyakran alkalmaz lendületes kocsizásokat (steadicam?), akciók közben belassításokkal él. Láthatólag nem derogált neki egy ilyen „éjféli” programot lebonyolítani, beleadott apait-anyait. A stilizáció túlmutat puszta esztétikai megfontolásokon, mindig az adott jelenet drámaiságát hivatott felfokozni, maximálisan kihasználva a stúdióban felépített játszóteret. A Shaw Bros. lakberendezője különösen jó munkát végezett a malom otthonossá tételével sorozatgyilkosunk számára, a rémálomba (és a TCM 2-be) illő halálbarlang a film horrorisztikus oldalának meghatározó tényezője.
Tán valami régi kínai Ed Gein-legendán alapuló, szado-erotikával fűszerezett bőrnyúzáshoz Ni Kuang, a BLACK MAGIC 1-2 forgatókönyvírója egy "előjátékot" is kitalált, még perverzebbé téve a sebészi beavatkozás: Chao először a hajas fejbőr tetejét metszi be, a sebre higanyt önt, vár egy darabig, míg hat a méreg és csak ezután kezd hozzá a bőr eltávolításához. A hongkongi DVD cenzúrázott, az angol/amerikai kiadás a hosszabb változatot tartalmazza, de még ezek az amúgy káprázatosan felújított lemezek sem tűnnek vágatlannak.
A mesebeli környezet és a színészi játék teatralitása miatt a HK Újhullám kellős közepén bemutatott film a gyártási dátumához képest úgy öt-hat évvel korábbinak hat, a zene - többek között - egy két évtizeddel azelőtt készült japán szörnyfilmből (DAIMAJIN) van elcsenve. A tér-időből való kizökkentsége a mű "klasszikus" jellegét erősíti, és mivel annak idején nem özönlötték el wuxia-horrorok a mozikat, a film a mai napig egzotikus, ritka csemegének számít.
