2009. július 26., vasárnap

BLACK MAGIC 1 + 2 + SEEDING OF A GHOST (1975/76/83)

Ho Meng Hua, 香港


A hongkongi horror-történelmet elég nehéz lekövetni, de minden valószínűség szerint a gong tau, vagyis "black magic" filmek Malajziából eredeztethetőek, abból az országból, ahol a Shaw testvérek megalapították stúdiójukat Malay Film Productions néven. A maláj folklór szerves részeit képezik a fekete mágiával, a haiti vudu ázsiai megfelelőjével kapcsolatos mendemondák, melyekből a helyi filmgyártás beindulását követően sorra készültek a feldolgozások.

Az OILY MANIAC-hez hasonlóan a BLACK MAGIC is feltehetőleg egy régi maláj film remake-je. Az autenticitás kedvéért teljes egészében Malajziában forgatták, aztán hazavitték Hong Kongba, ahol akkora sikert aratott, hogy a mai napig terítéken maradt a téma (GONG TAU - Herman Yau, 2007).
Délkelet-Ázsia, és különösen Malajzia ideális hely egy kis gong tau-hoz: egyrészt ott a főváros, Kuala Lumpur, amit a kozmopolita néző egy szellősebb Hong Konggal tud azonosítani, pár lépésre tőle pedig ott fekszik az érintetlen dzsungel, a gong tau melegágya. Ez a népi - urbánus kontraszt ennek a műfajnak az egyik lényege. A városiak ugyan rettegnek a fekete mágiától, de ha olyasmire vágynak, amit a szupermarketben nem árulnak (szerelem, örök fiatalság, rontás), akkor kénytelenek a vadon mélyén rendelő sámánhoz fordulni.


Ez történik Ho Meng Hua filmjében is. A Lo Lieh alakította sunyi playboy reménytelenül szerelmes egy még nálánál is sunyibb nőcibe, és annak tekintélyes hozományába. Miután konzultált a gonosz (és nem kevésbé sunyi) sámánnal, meg is kapja álmai asszonyát, de a nő az első együtt töltött éjszakát követően rájön a turpisságra. Saját szerelmi problémáját ő is sámánunkkal kívánja megoldani - a rontás innentől kezdve lepraként terjed családtagról családtagra, ismerősről ismerősre, mígnem közbelép egy 'fehér mágus', aki egy apokaliptikus méreteket öltő összecsapásban próbál rendet teremteni.

A film 1975-ben készült, akkor, amikor a Shaw Brothers a 'minél többet kevesebbért' elv alapján működött. Csak hasonlítsuk össze a négy évvel korábbi keltezésű THE HUMAN GODDESS-szel: ugyanaz a rendező, de a különbség menny és pokol. Ne kerteljünk, a BLACK MAGIC egy nem túl jól megcsinált darab, tele ordenáré zoomolással és borzasztó alakításokkal. Hogy mégis működik, az a gong tau filmek tárgyilagos ('matter of fact') hozzáállásának köszönhető. Ho Meng Hua egy mondo-filmes alaposságával kalauzolja el a nézőt a fekete mágia ocsmányságokkal teli univerzumába, néhol bizarr, harmadik világbéli főzőshow formáját öltve, olyan hozzávalókkal, mint pinában párolt rizs és hullazsír.

A szereplőknek, és velük együtt a nézőknek, még csak idejük sincs megkérdőjelezni a dolgokat, a gong tau axiómaként van kezelve, van és kész. Shawék persze jól tudták, hogy olyan közönség fogja megnézni, akik hisznek ebben a hókuszpókuszban (nem véletlen, hogy AZ ÖRDÖGŰZŐ egész Délkelet -Ázsiában siker volt), nekik szól a tanmese: ne szórakozzatok a fekete mágiával, mert megjárjátok!
----------------------
Évekig azt lehetett hallani a szaksajtóból, hogy egy Mégelvetemültebb, Mégundorítóbb folytatásnak nézünk elébe. Valójában a BLACK MAGIC 2 tradicionálisabb horrorfilm, mint elődje.

A színészek ugyanazok, de a szerepek felcserélődtek: a gonosz sámánt immáron Lo Lieh játssza, oly meggyőző erővel, hogy már az első részben is neki kellett volna osztania az igét. Ho Meng Hua pedig összeszedte magát és (majdnem) régi formáját hozva egy olyan hangulatos horrort készített, amit leginkább egy Hammer Produkció és a majdani Fulci-zombifantáziák közé lehetne pozicionálni.

Apropó, Hammer. Lo Lieh arisztokratikus vonású, gótikusan berendezett lakhellyel rendelkező varázslója homlok egyenest ellentéte a nádfedeles kunyhókban praktizáló szedett-vetett sámánoknak. Figurája talán valamelyik Christopher Lee szerepről lett mintázva, csuhás szektáját elnézve én a THE CITY OF THE DEAD-re (1960) tippelnék, mint inspiráció.

A gong tau kulináris élvezeteit előnyben részesítők ezúttal sem fognak csalatkozni. Van itt minden, mi szem-szájnak hányingere: krokodilbelsőség, újszülöttpecsenye, szemgolyókoktél, kétszázas szögek fejekbe való bekalapálása (hihetetlen látvány)...

Három órányi intenzív blackmagic után nehéz megmondani, melyik mű a fajsúlyosabb. Nyugatról nézve a második rész mindenképpen jobb, az elsőnek viszont van valami népmesei jellege, ami igazán passzol a gong tau történetekhez. Egy biztos: mindkettő különleges horrorcsemege a kellően nyitott műfajkedvelők számára.

--------------------------
SEEDING OF A GHOST
Yang Chuan

A nemhivatalos harmadik rész a hongkongi horror-reneszánsz kellős közepén, 1983-ban jött világra (lásd DEVIL FETUS), és ahogy elnézem, keserves egy szülés lehetett!


A THE BOXER'S OMEN után már gong tau veteránként Hong Kongba visszatérő Ko Feinek ezúttal taxisofőrként gyűlik meg a baja a sötét erőkkel, amikor véletlenül elüt egy éppen szokásos esti hullarablását végző feketemágust. A sámánnak persze kutya baja, de ettől még jókora adag átok száll Ko embertelen parókával megbúbolt fejére. Mostantól neki és családjának annyi.

És valóban, gyönyörű feleségét elcsábítja egy jóképű sármőr, majd két suhanc megerőszakolja és megöli a nőt. Nem tudom mi lehet az oka, de ha az elvégzendő feladatok közt van egy rape-jelenet, akkor még a nem kifejezetten tehetséges hongkongi rendezők is hirtelen összeszedik magukat, és olyan bravúros képsorokat vetnek celluloidra, amiknek nincs párja kerek e világon. Na, ez is ilyen.

A feleség halálát követően a taxis visszatér a sámánhoz, hogy segítségével bosszút álljon mindenkin, akinek köze volt a tragikus afférhoz. Az asszony szikkadt hulláját a rendkívül veszélyes chong gwai eljárással keltik életre - ez nem más, mint a "szellem megtermékenyítése". Elég nehéz szavakba önteni hogyan is néz ki, de itt van pár kulcsszó: kókusztej, vértranszfúzió, nekrofília, és néhány olyan dolog, amire még nem találták fel a megfelelő kifejezést.

A Black Magic sorozat összes bizarr kellékével felvértezett gong tau greatest hits-nek legalább harminc perc kell, hogy összeszedje magát, de amint elszabadul a pokol, a rendező hetvenes évek közepének szoftcore szexfilmjeit felmelegítő stílusát Sam Raimi-re cserélve minden elképzelhető és elképzelhetetlen szupernaturális hókuszpókuszt ránk szabadít. Az utolsó negyven percben olyan elementáris erővel tolja a horrort, hogy az már nem is Hong Kong, hanem egy másik planéta!

Maga a stáb is belefáradhatott a sok véres-beles, korának legkeményebb splatterjeivel nemzetközi szinten is vetekedő effektezésbe, mert elfelejtették leforgatni a befejezést. A hirtelen jött freezeframe a végén annyira meglepetésszerű, hogy én speciel azt hittem beszart a dvdlejátszóm. Nem ez az egyetlen ázsiai horror, ami filmszakadással ér végett, és ha elfogadjuk az általuk felállított törvényt, miszerint attól kezdve, hogy ujjat húztunk a fekete mágiával, sorsunk menthetetlenül rosszra fog fordulni, egy hagyományos végkifejlet naplementében tovatűnő főhőssel tán nem is illene a képbe.

Hogy a SEEDING valójában mennyire komolyan apellál a nézők babonákba vetett hitére, azt mi innen nézve észre sem vesszük: egy társaság madzsongozik, és amikor a három játékos után a negyedik is kiteszi a Nyugat követ, megfagy a levegő. Wikipédia: "When three players drop the West tile, the fourth player will usually avoid discarding another West in the following turn. This is caused by a superstition that says, when all the players discard a West together, all players will die or be cursed with bad luck ." Nekik is annyi.