Danny Lee, 香港
Már azzal, hogy eljátszotta Infraembert, Danny Lee-nek bérelt helye van a hongkongi filmgyártás halhatatlanjai között, de ő mégsem ebből csinált karriert. Az akciófilmek örök közszolgája ("Közszolga" - ez a LAW WITH TWO PHASES kínai címe), John Woo THE KILLER-jének snájdig felügyelője ezzel a saját rendezésű filmjével került fel a ranglétra csúcsára, megkapva a legjobb színésznek járó HKFA/Golden Horse díjakat. Olyan neves kollégák, mint Ringo Lam vagy Kirk Wong állítólag a LAW láttán döntöttek úgy, hogy éppen stagnáló karrierjüket a rendőrfilm-bizniszben egyengetik majd tovább.
Az újhullámosan realista zsarudráma (lásd COPS AND ROBBERS) manapság elsősorban a hongkongi noir mozik szakavatott nézőinek figyelmére számíthat. Hogy ez mennyire szűk kört jelent, azt az üresen tátongó Imdb adatlap bizonyítja, amin még egy árva user comment sincs, annak ellenére, hogy jó néhány éve elérhető DVD-n. Mellékesen, a Joy Sales által forgalmazott lemez angol feliratai még a szokásosnál is silányabbak, olyannyira, hogy a dialógusok egy részét első olvasatra nehéz értelmezni.
Lee Sir kisstílű triádokkal benépesített gyárnegyedben teljesít szolgálatot, lassan tíz éve tengődve ugyanazon a poszton. Előléptetésének legfőképpen tanulatlansága áll az útjába (írni is alig tud), de ettől még ő az őrs faszagyereke, mindig pontosan shoppingol (ford.: lő), a munkaköri szabályzatra fittyet hányva úgy-ahogy képes rendet tartani a környéken. A film háromnegyede (a törvény első fázisa) Lee hétköznapjait követi nyomon, amint újdonsült kollégáját bevezeti a rivális drogbandák közti lavírozásba. A színész/rendező a való életben is megpróbált bejutni a rendőrakadémiára, nem vitás, hogy az ő elképzelt életútját látjuk. Kicsit romantikus, kicsit Piszkos Harry-s, de - és ez a legfőbb erénye - mégsem fest teljesen fekete-fehér képet a hőn szeretett szakmáról. Ebben a filmben ugyanis a rendőröket a törvény mindkét oldalán megvetik, a bűnözők éppúgy, mint az utca embere, és a végén - döbbenet - Lee maga is otthagyja a yardot.
Az összképet némileg rontja a forgatókönyv epizódikussága, ami miatt akciófilmnek nem eléggé lendületes, pláne ha a szintén '84-es, de szebben megöregedett LONG ARM OF THE LAW-val vetjük össze. Igazi drámai súlyt csak a második fázisában kap a történet, miután Lee véletlenül lelő egy kisfiút. Ekkor végleg romba dől a rendőr amúgy sem szívderítő világa. Lee itt remekel igazán színészként és rendezőként egyaránt. Még mielőtt búcsút intene Magnum.38-asának, egy rövid, de jól megkoreografált akciózással zárja le az aktát.
Danny Lee filmje a kritikai elismerést ugyanazzal vívta ki, mint Gordon Chan a BEAST COPS-szal évekkel később: egy police procedural dráma keretein innen, de egyszeri shoot 'em upoknál túlmutatóan sikerült megragadnia a túlnépesedett betondzsungel árnyoldalát, mintául szolgálva egy Szebb holnapnak, már ami a hongkongi urbánus thrillerek jövőjét illeti. Yes, Sir! Thank You, Sir!