Már azzal, hogy eljátszotta Infraembert, Danny Lee-nek helye van a hongkongi filmgyártás halhatatlanjai között, de ő mégsem ebből csinált karriert. Az akciófilmek örök közszolgája ("Public Servant" - ez a LAW WITH TWO PHASES kínai címe) ezzel a saját rendezésű filmjével került fel a ranglétra csúcsára, megkapva a legjobb színésznek járó HKFA/Golden Horse díjakat, az olyan neves kollégák, mint Ringo Lam vagy Kirk Wong -állítólag- a LAW láttán döntöttek úgy, hogy éppen stagnáló karrierjüket a rendőrfilmbizniszben egyengetik majd tovább.
Ez az újhullámosan realista zsarudráma (COPS AND ROBBERS) manapság elsősorban a hongkongi noir mozik szakavatott nézőinek figyelmére számíthat, és hogy ez mennyire limitált közönséget jelent, azt az üresen tátongó Imdbés adatlap is bizonyítja, amin még egy árva user comment sincs, annak ellenére, hogy jó néhány éve elérhető dvdén. Mellékesen, a Joy Sales által forgalmazott dvd angol feliratai még a szokásosnál is szánalmasabbak, olyannyira, hogy a dialógusok egy részét első olvasatra nehéz értelmezni.
Lee Sir kisstílű triádokkal benépesített gyárnegyedben teljesít szolgálatot, lassan tíz éve tengődve ugyanazon a poszton. Előléptetésének legfőképpen tanulatlansága áll az útjába (írni is alig tud), de ettől még ő az őrs faszagyereke, mindig pontosan shoppingol (ford.:lő), a munkaköri szabályzatra fittyet hányva úgy-ahogy képes rendet tartani a környéken. A film háromnegyede (a törvény első fázisa) Lee hétköznapjait követi nyomon, amint újdonsült kollégáját bevezeti a rivális drogbandák közti lavírozásba. A színész/rendező a való életben is megpróbált bejutni a rendőrakadémiára, nem vitás, hogy egy elképzelt életutat látunk, ami egy kicsit romantikus, kicsit Dirty Harris, de - és ez a legfőbb erénye - mégsem fest teljesen feketefehér képet a hőn szeretett szakmáról. Ebben a filmben ugyanis a rendőröket a törvény mindkét oldalán megvetik, a bűnözők éppúgy, mint az utca embere, és a végén -döbbenet- Lee maga is otthagyja a yardot.
Az összképet némileg rontja a forgatókönyv epizódikussága, ami miatt akciófilmnek nem eléggé lendületes, pláne, ha a szintén '84-es, de szebben megöregedett LONG ARM OF THE LAW-val vetjük össze. Igazi dramatikai súlyt csak a második fázisban kap a történet, miután Lee, téglájának gyilkosait üldözve, véletlenül lelő egy kisfiút. Ekkor végleg összedől a rendőr amúgy sem szívderítő világa (Lee itt remekel igazán színészként és rendezőként egyaránt), de még mielőtt búcsút intene a Magnum.38-asnak, egy rövid, de jól megkoreografált hongkongi akciózással zárja le az aktát, emléket állítva a szolgálatban elesetteknek.
Danny Lee filmje az elismerést ugyanazzal vívta ki hazájában, mint Gordon Chan a BEAST COPS-szal évekkel később: egy police procedural dráma keretein innen, de az egyszeri shoot 'em upoknál túlmutatóan sikerült megragadnia a túlnépesedett betondzsungel árnyoldalát, mintául szolgálva egy szebb holnapnak, már ami a hongkongi urbánus thrillereket illeti. Yes, Sir! Thank You, Sir!
