Doris Wishman, USA
Ott hagytuk abba a MY BROTHER'S WIFE végén, hogy a sexploitation nagyasszonya egy igazi roughie-gyöngyszemmel fog visszatérni. Végre megérkezett virtuális filmszínházunkba a kópia, DE (mozielőzetes szövege:)
HA ÖN KÉNYES EMBER, ÉS NEM BÍRJA A SZEXJELENETEKET, A PERVERZIÓT ÉS A HORRORT, AKKOR ÖNNEK NEM AJÁNLJUK AZ INDECENT DESIRES-T.
Guberáló fazon a szemetesben talál egy játékbabát, hazaviszi szerény hajlékába és oltárt állít neki.
Másnap az utcán szembe jön vele Ann, a szép szőke titkárnő, akiben felismerni véli műanyag fétistárgyát.
Innentől fogva ha a férfi megérinti a babát, a távolban tartózkodó Ann testét láthatatlan kezek tapizzák össze.
A hódolójáról mit sem tudó lány halálfélelmében azt hiszi, megbomlott elméje űz vele gonosz tréfát.
Doris Wishman a legjobb formáját hozta ezzel az iszonyattal. ISZONYAT, mint Roman Polanski '65-ös pszichothrillere, vagy iszonyat, mint javíthatatlan förmedvény. Mi tagadás, egyhuzamban végigülni hetven percnyi wishmanizmust kihívás; ha ön kényes ember, aki a szexen, perverzión és horroron túl normális moziélményre vágyik, akkor önnek nem ajánljuk. A valóság a bejárati ajtón kívül marad az üvegfelületről visszatükröződő kamerastáb képében, amúgy tök életszerűtlenül evickélnek a dolgok jelenetről jelenetre, lábfejről lábfejre (Wishman privát kis fétise), a lemezjátszóból indecens jazz szól. Catherine Deneuve helyett meg kell elégednünk Sharon Kenttel, aki az Imdb szerint a THE SEX KILLER-ben "blond on couch", a MR. MARI'S GIRLS-ben "blond on Mari's couch". Ms. Kent valóban jól mutat díványon.
A mellékszál Ann pasizó munkatársnőjével nem vezet sehová, cserébe a fizető néző egy barna hajú nőcin is legeltethette a szemeit. De mi van akkor, ha a férfitekintet (male gaze) mögött valójában egy nő állt? Mert hát nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezt a sexploitationt mégiscsak nő írta és rendezte.
"Ki ez az ember? Honnan jött?" Tegyük fel, hogy a "szemérmetlen vágyaktól lezüllött férfi" (ahogy a narrátor körbeírja) személyesíti meg a nőket tárgyiasító szexfilmek közönségét. A névtelen senkinek egyetlen mondat sem jut osztályrészül, egyetlen ujjal nem érhet hozzá a nőkhöz, legfeljebb ábrándozhat róluk. A hajasbabák anyaszült meztelenül reggeli tornáznak,
a tükörben csodálják magukat,
a munkaidő lejártával provokatív fekete fehérneműkben lebzselnek odahaza,
esetleg részegen dőlnek ágyba európai akcentussal beszélő bajuszos férfiak társaságában.
Ha minden áron Nők Lapja cikket akarunk kiolvasni az INDECENT DESIRES-ből (pszichológia rovat), akkor sem maradunk hoppon. A házasság előtt álló Annt, még mielőtt háziasszonnyá válna, megkörnyékezi a szexualitás démona, a "szemérmetlen vágyak", amikkel nem tud mit kezdeni, azon kívül, hogy az orgazmusai miatt rettentően szégyelli magát. Wishman babaházában a frusztráció egyre csak nő (és férfi), mígnem eléri a töréspontot. Tudok egy jó orvost – mondja végre valaki. Na még csak az kéne. A természetfeletti dráma oly tökkelütötten ér véget, hogy az bámulatos.
A filmtörténet szemetesében guberáló weirdók és creepek – Doris mama tárt karokkal vár benneteket!
