Teddy Robin Kwan, 香港
Folytatódik Cinema City Co. Ltd. fesztiválunk, méghozzá az ŐRÜLT KÜLDETÉS sorozaton kívül az egyetlen olyan portékájukkal, ami eljutott a magyar videotékákba.
Folytatódik Cinema City Co. Ltd. fesztiválunk, méghozzá az ŐRÜLT KÜLDETÉS sorozaton kívül az egyetlen olyan portékájukkal, ami eljutott a magyar videotékákba.
A cég egyik kulcsembere, a kisnövésű Teddy Robin mert nagyot álmodni. Nagyköltségvetésű sci-fi kalandfilmje a Golden Harvest aduászával versenyzett egy pályán, AZ ISTENEK FEGYVERZETE ugyanazon a holdújévi héten nyitott a hongkongi mozikban. A bevételt rejtő "aranygömb" utáni hajszából csak egyikük kerülhetett ki győztesen, és az nem a Cinema City volt, de persze ettől még nem mentek csődbe.
Wisely, a gyíkemberek után nyomozó kalandor mozis karrierjét hollywoodi kollégájának, Indiana Jones-nak köszönheti, különös tekintettel A VÉGZET TEMPLOMÁra. Ne higgyük, hogy holmi hamisítványról van szó, maga a karakter ugyanis jóval korábban, a hatvanas években született Ni Kuang író (nem mellesleg számtalan Shaw Bros. fantasztikum forgatókönyvírója) tollából. Az először napilapban közölt folytatásos novellákat sosem fordították le idegen nyelvre, mi legfeljebb egy-két kósza filmadaptációból ismerhetjük a figurát - korabeli mozi volt például a THE SEVENTH CURSE (©Golden Harvest), melyben Wiselyként Chow Yun Fat tűnt fel. Ezúttal a szerepben az ŐRÜLT KÜLDETÉSek King Kongja, Sam Hui látható.
A THE SEVENTH CURSE szertelen exploitation-horrorjához képest a THE LEGEND OF WISELY A-kategória, legalábbis látszatra. Forgatás a gízai piramisoknál és a Himalája magaslatain, grandiózus díszletek között. A trükköket tartalmazó jeleneteket külön stábra bízták, Peter Pau meleg tónusú Panavision fényképezése gumilabdából aranygömböt varázsolt. A buddhista kolostorban őrzött ereklye legendája szépen megágyaz a mese misztikájának, az arab sejknek álcázott gwailo-alien szőkenő szolgájával már inkább rombolja az illúziót tizenkét éven felül. És hát Sam Hui sem egy Jackie Chan, pedig nagytotálban össze lehet keverni a két fazont. {Akire viszont egyáltalán nem hasonlít hősünk, az a VHS-borító grafikáján látható fószer. Csak a szokásos Atlas International whitewashing.}
Producerként Hui saját popsztár imázsát csomagolta bele a klasszikus szabású, mondhatni sematikus, könnyed hangvételű kalandfilmbe. Karaktere önmagában nem elég jópofa ahhoz, hogy a közönség szívébe férkőzzön, az ŐRÜLT KÜLDETÉS-recept alapján ilyenkor szoktak jól jönni a csapattársak: Teddy Robin rendező a sidekick, Ti Lung high-tech gengszter, Joey Wang az ügyeletes „szebbik nem”. Wang és Hui közti kémia ugyanúgy (nem) működik, mint a CITY HUNTER-ben, amikor Jackie Channel boronálták össze a lányt.
A film tempójába nem lehet belekötni. Mindössze 87 percben nincs vesztegetni való idő, az akciók (kungfu + üldözések) láttán ha nem is esünk hasra, legalább fenntartják a figyelmet. A koreográfus Blacky Ko öngyilkossági kísérletekkel felérő motoros kaszkadőrmutatványairól volt híres, és a jelek szerint saját hatéves fiának az életét sem féltette. A motorra pattanó Kis Buddha (Ko jr.) az egyik olyan Made in Hong Kong mozzanat, amiért érdemes megnézni.
Ami adaptációként, másodkézből (nem Ni Kuang írta a forgatókönyvet) végül csak átjön a film amúgy MacGuffinként használt tudományos-fantasztikumából, az a Wisely-történetek paleoasztronautikus felvetése: alapulhat egy vallás fatális tévedésen? Az évszázadok óta szakrális tárgyként tisztelt aranygyöngy valójában egy földünkön ragadt űrhajó fontos alkatrésze. A felfedezés nyomán lényegében egy egész civilizáció kultúrtörténete mehet a levesbe, dőlnek is a szobrok a fináléban. A tradicionális kínai sárkányt formázó ufó lélegzetelállító jelenség lehetett nagyvásznon.
Ezeket a Cinema City filmeket elnézve az az érzésem, hogy egy letűnt civilizáció nyomairól beszélünk. Ni Kuang nemcsak sci-fijeiben spekulált, hanem megrögzött anti-kommunistaként nyilatkozataiban politikai jóslatokba is bocsátkozott Hong Kong jövőjével kapcsolatban:
„Nem dédelgethetünk illúziókat afelől, hogy a következő ötven évben nem lesz változás. Aki teheti, menjen el, aki meg nem, az lelkileg készüljön fel a kommunista uralomra. Nem lázadhatsz, nem robbanthatsz ki forradalmat, nem lehetsz független. A hongkongi nép meg fogja fizetni az Alaptörvény aláírása iránt mutatott apátia árát. Senki sem adott hangot kétségeinek, amikor itt volt a brit miniszterelnöknő. Ami Hong Konggal történik, az pontosan ugyanaz, ami Tibettel történt, amikor 1951-ben aláírták a „békés felszabadítás” egyezményét. A kommunisták fűt-fát ígérnek, hogy aztán a lehető legelítélendőbb módon cselekedjenek. Mindig is ez volt a Kommunista Párt módszere.”
– Ni Kuang, 1988
Talált, süllyed...
Talált, süllyed...
