2016. április 26., kedd

ALIEN 2 ON EARTH (1980)

"Sam Cromwell",  USA  olasz


Feltéve, de meg nem engedve az utópisztikus gondolatot, hogy olasz vállalkozók még a 21. században is futószalagon szereltetik össze aktuális angolszász horror-világsikerek koppintásait, jó eséllyel elkészülne a THE DESCENT (A BARLANG, 2005) italo változata. Miket beszélek, hiszen már régen elkészült, úgy hívják ALIEN 2 SULLA TERRA! In effetti, A NYOLCADIK UTAS: A HALÁL nem hivatalos folytatásáról van szó, az 1980-as esztendő másik spagetti-Alienjéről. A CONTAMINATION lehozta a Földre a nyolcadik utast, az ALIEN 2 pedig beterelte a föld alá, ahová az alacsony produkciós költségek leginkább megengedték.


Akkori szokás szerint a még forgatókönyv formájában sem létező projektet először a Variety újságban verték nagydobra ALIEN 2 címen. A hirdetésre jelentkező befektetők pénzének jelentős részét a producerek nyaralásra, sportautókra és egyéb luxuscikkekre költötték. A pénzhiánnyal előre kalkulálva a forgatás fő helyszínéül fillérekért bérbe vehető területet kerestek, így született meg a barlang ötlete.


A castellanai barlangkomplexum katalógusából kimásolták és felnagyították a képeket, majd azt hazudták a befektetőknek, hogy azokon a filmhez több száz millió lírából felépített díszletek láthatóak. Mindeközben a ZOMBI 2-n felbuzdulva adott cím kiverte a biztosítékot a 20th Century Foxnál. A hollywoodi stúdió fel akarta vásárolni a készülő filmet, hogy aztán a negatívokat megsemmisítsék. Mikor az ajánlat visszautasításra került, a Fox jogi lépések kilátásba helyezésével próbálta eltántorítani a forgalmazókat, tízmillió dolláros pert akasztva az olasz gyártó nyakába (a pert végül elvesztették, mert az "alien" szó nem volt levédve). Évtizedekkel később A BARLANG rendezője a velencei filmfesztivál közönsége előtt az olasz horrorfilmeket emlegette inspirációként, mire fel az olasz fél perelt plágium vádjával. A facehugger csókoltatja ezeket a szimpatikus, jó szándékú földlakókat...


A rövid, de agyvelős sztori: világűrből visszatérő amerikai űrkapszula a tengerbe zuhan, az űrhajósoknak nyoma vész. A kapszula embereken kívül idegen bolygóról származó kőzetmintákat is szállított, amik meteoritként szóródtak szét a kaliforniai tengerpart természetvilágában. A kékes színű, lélegző ásványok egyikét először egy strandon homokozó kislány találja meg, vesztére. Ezalatt a bowlingpályán barlangász fiatalok gyülekeznek. A felfedezésre váró barlangrendszer bejárata közelében ők is belebotlanak a furcsa kődarabok egyikébe, amelyet a film életszerűtlen logikáját követve magukkal cipelnek a mélybe. A kőtojásban lakó facehugger-parazita alig várja, hogy befészkelhesse magát az emberi testbe.


A befejezésben az olasz horrorfilmek posztapokaliptikus gondolkodásmódja érvényesül: a barlangkalandot ép bőrrel megúszó geológus visszakeveredik az immáron üres bowlingpályára, ahol még egyszer megkergeti őt egy szörny. A kétségbeesett nő a kihalt utcákon tántorogva kiabál segítségért, a nagyétkű idegeneknek látszólag sikerült egy nagyváros teljes lakosságát felzabálniuk.

Fulci-szuperplán:

Egy másik '80 italo-horror jellegzetesség,
az utolsó képkockák vészjósló felirata:

A CONTAMINATION-ben lélegző tojások, az ALIEN 2-ben lélegző kövek robbannak bele az áldozatok arcába. Előbbiben a Goblin, utóbbiban a Goblint imitáló Oliver Onions csap az analóg szintetizátorok közé, dinamikus tempót diktálva az amúgy igen mélán indulgató cselekménynek. Érdemlegesebb különbség, hogy "Lewis Coates" filmjének volt némi költségvetése, míg "Sam Cromwell"-nek a jelek szerint szinte a semmiből kellett építkeznie. Az ALIEN 2 látványosan látványtalan sci-fi horror még a maga B-kategóriáján belül is, a korra jellemző véres trükköknek azonban nincs híján. Az élelmes olaszok nem a költségesen kivitelezhető kreatúrára összpontosítottak, hanem az általa okozott, pasztaszószban tocsogó kárra. A fáma szerint miután a producerek megváltak a forgatást elkezdő rendezőtől (Biagio Proietti, Fulci THE BLACK CAT-jének forgatókönyvírója), Mario Bavát szerették volna felbérelni. A maestro ugyan visszautasította a munkát, de tőle származott az effekt-ötlet, hogy a kamera lencséje köré egy középen lyukas pacalt rögzítsenek, imigyen szemléltetve a szörny nézőpontját. Brillante!


A NASA dokumentumfelvételei mellett a tengeren túli helyszíneket a kaliforniai San Diego és egy bowlingpálya szolgáltatta (mint azt a Spencer-Hill filmekben gyakorta látni, az olasz filmesek hajlamosak voltak egy-egy ilyen sajátosan U.S.A. intézménnyel amerikanizálni a környezetet). Az impozáns cseppkőbarlanghoz ugyanakkor nem kellett messzire utaznia a stábnak, az ugyanis Olaszországban található. A kulissza és a "szűk vájatokban szörny kerget barlangászokat" alapszituáció egyezése talán nem elegendő perdöntő bizonyítéknak, mégsem olyan megveszekedett dolog azt állítani, hogy A BARLANG elődjéről van szó. {Megjegyzem, maga a brit film is tulajdonképpen variáció az ALIEN(S)-re.} Mivel az intergalaktikus kreatúra testrabló, itt-ott A DOLOG is eszünkbe juthat, a törzsről lassan leszakadó fej trükkjét Rob Bottin maszkmester vitte a tökélyre Carpenter filmjében.


Az emberi töltelékben találunk került fotórománc férfimodellt (az ANTHROPOPHAGUS-ban is megforduló Mark Bodin), pornószínészt (Danilo Micheli - BLOW JOB), Mychael Shawt (ejtsd: Michele Soavi) és mellbedobással győző brit tv-színésznőt (Belinda Mayne). Szereplőivel együtt a rendező is a túlélésre játszott, csak nála a játékidő kitöltése volt a tét. A lényegtelen párbeszédekkel, semmibe bámuló kamerabeállításokkal hígított film alig haladja meg a nyolcvan percet.


A totális terror és apátia között felfedezhetünk ún. karakterizációra utaló jeleket, a női főszereplő telepátiája például parapszichológiával fűszerezi a sci-fit. Az egyik barlangász a felszínen bemegy a vegyesboltba és vásárol magának Itáliából rendelt gyertyákat. Midőn a barlang mélyén a társaság megpihen éjszakára, ez a figura előhúz a hátizsákjából egy minimum hat kilós írógépet, meggyújtja olasz gyertyáit, és elkezd dolgozni a romantikus nagyregényén!


A lehetetlen alakot a majdan rendezőként befutó Michele Soavi játssza, kinek nemrég bemutatott tévéfilmje nagyapjáról, az írógép-mágnás Adriano Olivetti életéről szól. Klikk.


A nápolyi származású producer-író-rendező Ciro Ippolitót akár ALIEN-hamisítás miatt is őrizetbe vehette volna a Fox Police, de végül kábítószer birtoklásának és terjesztésének a gyanújával került összetűzésbe a törvénnyel, amikor ex-barátnője, Laura Antonelli villájában kokaint talált a rendőrség. A kilencvenes évek eleji hír sokkhullámként terjedt szét az olasz jet-set elit köreiben: vajon melyik politikusnak, producernek, modellnek a neve szerepel a színésznő noteszében? Antonelli a bíróságon a kábítószer házába csempészésével Ippolitót vádolta meg. Egyetlen fantasztikumának idétlenségét (vagy nevezzük inkább cinizmusnak?) látva nem lepne meg, ha emberünk már akkoriban rajta lógott volna a szeren. Mondanom sem kell, hogy az italotrash mélyén kutakodó video-barlangászoknak a film élményszámba megy, mások vessék tekintetüket inkább az ég felé ...Ora puó colpire anche te. (El fog jönni a te órád is.)


LV426 - ez egy nem hivatalos bejegyzés volt a Twentieth Century Fox Alien-napja alkalmából. Sue me!