2016. április 26., kedd

ALIEN 2 ON EARTH (1980)

"Sam Cromwell",  USA  olasz


Feltéve, de meg nem engedve az utópisztikus gondolatot, hogy olasz vállalkozók még a 21. században is futószalagon szereltetik össze aktuális angolszász horror-világsikerek koppintásait, jó eséllyel elkészülne a THE DESCENT (A BARLANG, 2005) italo változata. Miket beszélek, hiszen már régen elkészült, úgy hívják ALIEN 2 SULLA TERRA! 1979-ben Ciro Ippolito kisétál egy római moziból, ahol a NYOLCADIK UTAS: A HALÁLt látta, és szembe jön vele az év másik nagy horrorsikerének, a ZOMBI 2-nek a plakátja. Ott a helyszínen elhatározza: ő bizony producerként megcsinálja az ALIEN 2-t. A még forgatókönyv formájában sem létező projektet először a Variety újságban verték nagydobra. A hirdetésre tucatjával érkeztek az érdeklődő faxok a világ különböző részeiről.


A papírhalommal a hónuk alatt Ippolito és társproducere az Egyesült Államokba utaztak a ZOMBI 2 ottani forgalmazójához, a tárgyalásról egy négyszáz millió lírát érő csekkel távoztak. Az előleg jelentős részét nyaralásra, sportautókra és egyéb luxuscikkekre költötték. A pénzhiánnyal előre kalkulálva a forgatás helyszínéül fillérekért bérbe vehető területet kerestek, így született meg a világűr helyett barlangban játszódó Alien-folytatás ötlete.


A castellanai barlangkomplexum katalógusából kimásolták és felnagyították a képeket, majd azt hazudták a befektetőknek, hogy azokon a filmhez több száz millió lírából felépített díszletek láthatóak. Azonnal kapnak újabb 300 millió lírát, amit ezúttal ténylegesen a produkcióra költenek el. Mindeközben a ZOMBI 2-n felbuzdulva adott cím kiverte a biztosítékot a 20th Century Foxnál. A hollywoodi stúdió fel akarta vásárolni a készülő filmet, hogy aztán a negatívokat megsemmisítsék. Mikor az ajánlat visszautasításra került, a Fox jogi lépések kilátásba helyezésével próbálta eltántorítani a forgalmazókat, tízmillió dolláros pert akasztva az olasz gyártó nyakába (a pert végül elvesztették, mert az "alien" szó nem volt levédve). Évtizedekkel később A BARLANG rendezője a velencei filmfesztivál közönsége előtt az olasz horrorfilmeket emlegette inspirációként, mire fel az olasz fél perelt plágium vádjával. A facehugger csókoltatja ezeket a szimpatikus, jó szándékú földlakókat...


Az 1980-as esztendő másik spagetti-Alienje, a CONTAMINATION lehozta a Földre a nyolcadik utast, az ALIEN 2 pedig beterelte oda, ahová az alacsony produkciós költségek leginkább megengedték: a föld alá. A rövid, de agyvelős sztori: világűrből visszatérő amerikai űrkapszula a tengerbe zuhan, az űrhajósoknak nyoma vész. A kapszula embereken kívül idegen bolygóról származó kőzetmintákat is szállított, amik meteoritként szóródtak szét a kaliforniai tengerpart természetvilágában. A kékes színű, lélegző ásványok egyikét először egy strandon homokozó kislány találja meg, vesztére. Ezalatt a bowlingpályán barlangász fiatalok gyülekeznek. A felfedezésre váró barlangrendszer bejárata közelében ők is belebotlanak a furcsa kődarabok egyikébe, amelyet a film életszerűtlen logikáját követve magukkal cipelnek a mélybe. A kőtojásban lakó facehugger-parazita alig várja, hogy befészkelhesse magát az emberi testbe.


A befejezésben az olasz horrorfilmek posztapokaliptikus gondolkodásmódja érvényesül: a barlangkalandot ép bőrrel megúszó geológus visszakeveredik az immáron üres bowlingpályára, ahol még egyszer megkergeti őt egy szörny. A kétségbeesett nő a kihalt utcákon tántorogva kiabál segítségért, a nagyétkű idegeneknek látszólag sikerült a nagyváros teljes lakosságát felzabálniuk.

Fulci-szuperplán:

Egy másik '80 italo-horror jellegzetesség,
az utolsó képkockák vészjósló felirata:

A CONTAMINATION-ben lélegző tojások, az ALIEN 2-ben lélegző kövek robbannak bele az áldozatok arcába. Előbbiben a Goblin, utóbbiban a Goblint imitáló Oliver Onions csap az analóg szintetizátorok közé, dinamikus tempót diktálva az amúgy igen mélán indulgató cselekménynek. Érdemlegesebb különbség, hogy "Lewis Coates" filmjének volt némi költségvetése, míg "Sam Cromwell" és társai a jelek szerint szinte a semmiből építkeztek. Az ALIEN 2 látványosan látványtalan sci-fi horror még a maga B-kategóriáján belül is, a korra jellemző véres trükköknek azonban nincs híján. Az élelmes olaszok nem a költségesen kivitelezhető kreatúrára összpontosítottak, hanem az általa okozott, pasztaszószban tocsogó kárra. A fáma szerint miután a forgatást elkezdő rendező (Biagio Proietti, Fulci THE BLACK CAT-jének forgatókönyvírója) lelépett, Ippolito Mario Bavát szerette volna felbérelni. A maestro ugyan visszautasította a munkát, de tőle származott az az effekt-ötlet, hogy a kamera lencséje köré egy középen lyukas pacalt rögzítsenek, imigyen szemléltetve a szörny nézőpontját. Brillante!


A NASA dokumentumfelvételei mellett a tengeren túli helyszíneket a kaliforniai San Diego és egy bowlingpálya szolgáltatta. Mint azt Spencer-Hill filmekben gyakorta látni, az olasz filmesek hajlamosak voltak sztereotip módon amerikanizálni a környezetet, ennek netovábbja az Oliver Onions (alias Guido e Maurizio De Angelis) ide is betuszkolt country-western betétdala. A produkciós értéket jelentősen megnövelő, a vásznon valóban impozánsan mutató cseppkőbarlanghoz ugyanakkor nem kellett messzire utaznia a stábnak, az ugyanis Olaszországban található. A kulissza és a "szűk vájatokban szörny kerget barlangászokat" alapszitu egyezése talán nem elegendő perdöntő bizonyítéknak, mégsem olyan megveszekedett dolog azt állítani, hogy A BARLANG elődjéről van szó. {Megjegyzem, maga a brit film is tulajdonképpen variáció az ALIEN(S)-re.} Mivel az intergalaktikus kreatúra testrabló, itt-ott A DOLOG is eszünkbe juthat, a törzsről lassan leszakadó fej trükkjét Rob Bottin maszkmester vitte a tökélyre Carpenter filmjében.


Az emberi töltelékbe került fotórománc-férfimodell (az ANTHROPOPHAGUS-ban is megforduló Mark Bodin), pornószínész (Danilo Micheli - BLOW JOB), Mychael Shaw (ejtsd: Michele Soavi) és mellbedobással győző brit tv-színésznő (Belinda Mayne). Szereplőivel együtt a rendező is a túlélésre játszott, csak nála a játékidő kitöltése volt a tét. A lényegtelen párbeszédekkel, semmibe bámuló kamerabeállításokkal hígított film alig haladja meg a nyolcvan percet.


A totális terror és apátia között felfedezhetünk ún. karakterizációra utaló jeleket, a női főszereplő telepátiája például parapszichológiával fűszerezi a sci-fit. Az egyik barlangász a felszínen bemegy a vegyesboltba és vásárol magának Itáliából rendelt gyertyákat. Midőn a barlang mélyén a társaság megpihen éjszakára, ez a figura előhúz a hátizsákjából egy minimum hat kilós írógépet, meggyújtja olasz gyertyáit, és elkezd dolgozni romantikus nagyregényén!


A lehetetlen alakot a majdan rendezőként befutó Michele Soavi játssza, kinek nemrég bemutatott tévéfilmje nagyapjáról, az írógép-mágnás Adriano Olivetti életéről szól. Klikk.


A nápolyi származású producer-író-rendező Ciro Ippolitót akár ALIEN-hamisítás miatt is őrizetbe vehette volna a Fox Police, de végül kábítószer birtoklásának és terjesztésének a gyanújával került összetűzésbe a törvénnyel, amikor ex-barátnője, Laura Antonelli villájában kokaint talált a rendőrség. A kilencvenes évek eleji hír sokkhullámként terjedt szét az olasz jet-set elit köreiben: vajon melyik politikusnak, producernek, modellnek a neve szerepel a színésznő noteszében? Antonelli a bíróságon a kábítószer házába csempészésével Ippolitót vádolta meg. Egyetlen fantasztikumának idétlenségét látva nem lepne meg, ha emberünk már akkoriban rajta lógott volna a szeren. Az italotrash mélyén kutakodó video-barlangászoknak a film élményszámba megy, mások vessék tekintetüket inkább az ég feléOra puó colpire anche te. (El fog jönni a te órád is.)


LV426 - ez egy nem hivatalos bejegyzés volt a Twentieth Century Fox Alien-napja alkalmából. Sue me!