2016. május 1., vasárnap

THE MAD BOMBER (1972)

Bert I. Gordon, USA

 

Bert I. Gordonról elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy az ötvenes évektől kezdve egymás után rendezte az óriásszörnyes sci-fiket Hollywoodban: THE AMAZING COLOSSAL MAN, WAR OF THE COLOSSAL BEAST, EARTH VS. SPIDER, VILLAGE OF THE GIANTS, THE FOOD OF THE GODS, EMPIRE OF THE ANTS... Ha Mr. B.I.G.-et eleddig csak fantázia-matinéiről ismertük, a bűnügyi realizmus zászlaja alatt forgatott THE MAD BOMBER óriási sokként fog érni. A vágatlan változatában The Police Connection címen futó alkotás egy R-besorolását maximálisan kiérdemlő sleazy-funky grindhouse gyöngyszem, telepakolva erőszakkal és meztelenkedéssel.


Adódik a kérdés, hogyan kerül egy Los Angeles-i robbantóról szóló rendőrségi procedúrába szex? Egyszerű: a forgatókönyvbe a terrorista mellé beleírtak egy rapistát is. A jóember éppen nemi erőszakot követ el egy kórház raktárhelyiségében, amikor a várost rettegésben tartó robbantó ugyanott elhelyezi időzített bombáját. Az ügyön dolgozó detektív hamar rájön, hogy csak a szemtanú szatíron keresztül van esélye fülön csípni az ismeretlen bombagyárost.


A SCREAM IN THE STREETS és a THE ZODIAC KILLER után a  THE MAD BOMBER is leginkább egy cenzúrázatlan San Francisco utcáin epizódként veszi ki magát. Meglehet a külalak tévéfilmes, az említett kettőshöz képest Gordon filmje nagyságrendekkel profibban van összerakva, üresjáratok nélkül. Az "őrült bombás"-ként ismert George Metesky esete alapján kitalált cselekmény számtalan ártatlan áldozatot követel, a forgatókönyv mégis szinte tobzódik a szándékosan (?) humoros epizódokban. Erre jó példa a szatír lépre csalására tett kísérlet, amikor egy összehangolt rendőrségi akció keretében fiatal lányokat küldnek ki az éjszakába strichelni.


A veterán karakterszínészek félelmetesen jók gonosztevő-szerepeikben. A robbantót megformáló Chuck Connors a későbbi TOURIST TRAP-ből lehet ismerős; szemüveges kispolgár-ámokfutója az ÖSSZEOMLÁS antihősére emlékeztet. Az erőszakos nemi közösülő az a Neville Brand, aki Tobe Hooper EATEN ALIVE-jában fog ismét emlékezeteset alakítani.


Pszichopata karaktereiknek ad némi szubverzív élt, hogy fénykorukban, a konszolidáltság jellemezte ötvenes-hatvanas években mindkét színész westerhősként tűnt fel a televízióban. Connors ultrakonzervatív nézeteit hangoztatva robbantgat darabokra feministákat és füvező középiskolásokat. "Mutasson tiszteletet, ha velem beszél! Az udvariasság nem dívik manapság..." - háborodik fel a gyorsétteremben, miközben következő robbantását tervezgeti. A decens terrorista meg van győződve róla, hogy helyesen cselekszik, és nem ő, hanem a körülötte lévő, egyre liberálisabb társadalom lett elcseszve, az, amelyik az utcán szemetel, és nem mellesleg rászoktatta kislányát a heroinra.


A szexmániákus magánéletébe a feleségén keresztül nyerünk bepillantást, a fess kertvárosi otthon redőnyei 8mm-es home movie perverziókat takarnak. Neville búcsújelenete rendkívül viccesre sikeredett, "egy csodálatos filmtörténeti pillanat", ahogyan egyik ismerősöm fogalmazott. Connors nem kevésbé kirobbanó formában távozik a színről, legalábbis az R-besorolású változatban. 


Mint említettem, a cenzúrázatlan, felújított kópiát The Police Connection cím alatt keressük. Az átkeresztelésnek nyilván az volt az oka, hogy ebben a formájában alkalmassá vált a FRANCIA KAPCSOLATtal való képzettársításra. A tévéből szalajtott Vince Edwards nem Gene Hackman, de az akkortájt divatos "kemény tökű felügyelő" melót tisztességgel elvégzi. Ahol Piszkos Harry abbahagyja, ott kezdi Geronimo!



Jobb, mint a FRANCIA KAPCSOLAT és a PISZKOS HARRY! 




Ha nem hiszi, járjon utána! (A mozijegye árát mindenesetre nem adjuk vissza.)