Francis Leroi, francia
Az 1983-as Avoriaz-i Fantasztikus Filmek Fesztiváljának meglepetéseként francia pornográfus elismert színészekkel forgatott "normál" filmje nyerte a különdíjat. Ennek vélt vagy valós reklámértékéről a moziplakát árulkodik, a babérokkal keretezett PRIX DU SUSPENSE majdnem akkorra betűkkel van szedve rajta, mint a cím. Tudomásom szerint DVD-n a mai napig nem jelent meg, egy jó minőségű tévéadás digitalizált, lefeliratozott kópiáját viszont be lehet szerezni a netről. Ha módunkban áll, szerezzük is be, mert a nyolcvanas évek figyelemre méltó francia horrorfilmjéről van szó, amit jó eséllyel azok is többé-kevésbé élvezni fognak, akik amúgy az amerikai módszerekre esküsznek.
Bretagne egyik szigetére új körzeti orvos érkezik. A láncdohányos fiatal nő (Anny Duperey meggyőző alakítása) a nyolc éve szolgáló doktort hivatott leváltani, mivel a kis közösség már nem bízik a titokzatos fellépésű férfiban (a francia új hullám színészlegendája, Jean-Claude Brialy). A családját nemrég autóbalesetben elvesztő orvosnő alig lát munkához, máris súlyos, megmagyarázhatatlan háztartási balesetek történnek a szigeten, amiket kivétel nélkül a helyi szupermarketben vásárolt termékek okoznak.
David J. Schow író egyszer összeszedte a kilencvenes évek elején tucatszámra megjelenő amerikai horrornovellák leggyakrabban használt kliséit. Ezek szerint adott egy vészjósló New England-i település, gonosz kölyök, titkos múlt, áthelyezett temető. Helyben vagyunk: a LE DÉMONS DANS L'ILE "kisváros mindennapjaiba beférkőző természetfeletti gonosz" alaphelyzete a hasonló elbeszélésekből élő Stephen King munkáit idézik - mintha a Maximális túlhajtás gyilkos készülékeit összedrótozták volna a Hasznos holmikkal. A fekete humorral megírt forgatókönyv kezdetben a modern fogyasztói társadalomra leselkedő veszélyekre hívja fel a figyelmet. Egy alkalommal három különböző háztartási berendezésből kell megtippelnünk, melyik fog kárt tenni az ebédhez készülődő család valamelyik tagjában. A Végső állomás szériában visszaköszönő koncepció mögött valójában egy gótikus mystery bontakozik ki, olyan klasszikus hozzávalókkal, mint titkos laboratóriumot rejtő kastély, őrülten elhivatott doktor, no és a címbéli démon, kinek eredettörténete frankensteini tragikus szörnyé avatja a pokolfajzatot.
A valószínűleg szerény költségvetésből kigazdálkodott film könnyen nevetség tárgyává válhatna, ha Francis Leroi nem nyúlt volna ennyire jó érzékkel a suspense-hez. A díjnyertes rendezés alkalmanként libabőrt okozó percekkel szolgál (az orvosnő éjszakája a szupermarketben), ugyanakkor nem szégyell keményebb olasz horrorokba illő effektekhez folyamodni. Mindehhez szépen feljátszott szimfonikus zene, és egy leírhatatlanul étrange befejezés jár.
A temetői búcsújelenet látomása beteljesült: az akkori, csekély számú gall horrorfilmek (LA NUIT DE LA MORT, LA MORTE VIVANTE) sorsára jutva ez a film is a süllyesztőben végezte. A hajdanán Claude Chabrol asszisztenseként kezdő, a francia pornográfia meghatározó producer-rendezőjévé váló Leroi szakmai ázsiója nem nőtt a "legitim" filmiparban, így kénytelen volt visszatérni az erotikához. Egy-két elszigetelt esettől eltekintve (mint az őrületrash BABY BLOOD 1989-ből) a franciáknak újabb két évtizedbe és egy teljes generációváltásba tellett, mire ismét fel tudtak mutatni valami érdemlegeset a műfajban.