A rövid ideig gaston lerouxisban szenvedő Dario Argento a Viaszmúzeum megfilmesítését átpasszolta Lucio Fulcinak, Az Operaház Fantomjával viszont már maga próbálkozott. Mindkét kosztümös rémdráma saját ambíciójába bukott bele, de a nagyságrendekkel kevesebb lírába bekerült WAX MASK legalább fun.
A produkcióval kapcsolatban több legenda terjedt el: A) Argento az egészségileg és anyagilag is rossz passzban lévő Fulcinak szánta a filmet, aki még a forgatás előtt RIP, így került a hirtelen megüresedett rendezői székbe a PHENOMENA óta Argento speciális effektusaiért felelős Stelvio Stivaletti. B) Fulci részt vett a forgatáson, de jelenetei - egy kivételével - a kukában végezték, és Stivalettivel újraforgattak mindent. Az igazság az A-verzióban keresendő, azzal a kiegészítéssel, hogy Stivaletti végig Argento felügyelete alatt dolgozott. A főszereplő Robert Hossein azóta azt is elárulta, hogy a forgatáson néhányszor maga Argento vette át az irányítást. A produceri vasmarok szorításából az írók sem menekülhettek: a Fulci elhalálozása után drasztikusan átírt (állítólag modernizált) könyvön átokként ül a THE CHURCH-ből már ismerős "patchwork" effektus, vagyis ezt is csak széthullott darabokból lehet összerakni, ha mindenáron valami logikát szeretnénk kicsiholni a látottakból.
A század elején játszódó HOUSE OF WAX kvázi-remake a Hammer stúdió klasszikusainak atmoszféráját volt hivatott feleleveníteni, de kutyából nem lesz szalonna, angol beefsteak helyett megint spagetti carbonara került terítékre. Italo-trash ez a javából, kesztyűs giallo-gyilkossal, gyönyörű nőkkel, csapnivaló mellékszereplőkkel és sok-sok vérrel/verejtékkel.
Mivel az újdonsült rendező főfoglalkozása trükkmester, ő és vágója mindent megtettek, hogy az effekt-reelek jussanak főszerephez. Benoit Lestang (MARTYRS) régisulis maszkjai még mindig megállják a helyüket, Stivaletti azonban éppen akkor kezdett kísérletezni a CGI adta lehetőségekkel, és ezek a kompjuter generálta képsorok ma már igencsak kezdetlegesnek tűnnek (a THE STENDHAL SYNDROME 'golyó a fejbe' képsora szintén Stivaletti lelkén szárad). A finálét agyoncsapó terminátoros csontváztánc jó példa arra, miért nem szabad f/x-munkást rendezői székbe ültetni. Még akkor sem, ha emberünk azért képes épkézláb jeleneteket is összehozni - ilyen például az idős felügyelő halála, vagy a szívkitépős vasmarok geg, amiről a másik legendás terminátor, Pákó Keruák juthat eszünkbe, nem véletlenül (Stivaletti volt a BOSSZÚ A JÖVŐBŐL effektese). Massimo Antonello Geleng látványtervező műgonddal kivitelezett és lefényképezett díszletei miatt öröm ránézni a WAX MASK-ra, és ugyanez a helyzet a főszereplő hölgyeménnyel: tökéletes szépség.
tükröm,tükröm...
in
Gaston Leroux's THE PHANTOM OF THE WAX MUSEUM (1997/98)
