2009. január 14., szerda

ZEDER (1983)

Pupi Avati, olasz


Egy regényíró használt írógépet kap ajándékba, melynek festékszalagját leolvasva tudomást szerez a természet törvényein felül álló "K-zónák" létezéséről. Ezeken a helyeken kapcsolatba léphetünk a túlvilággal, az ott eltemetett holtak pedig visszatérhetnek az élők közé. Magánnyomozása először az egyházhoz, majd egy etruszk temetőre épült, lakatlan épületkomplexumhoz vezeti.
Az inkább szerzői drámáiról ismert Avati mindössze két filmmel* lett afféle másodállású horrorszaki. A LA CASA DALLE FINESTRE CHE RIDONO (A nevető ablakos ház, 1976) és a ZEDER a rendező katolicizmushoz, és azon keresztül a halálhoz fűződő szinte paranoiás viszonyát tükrözik. Avatinál a templomok sötétje gonosz machinációk színhelyét rejti, ahol papruhába öltözött groteszk karakterek mise után alkimistaként űzik az ipart. Filmjeinek túlzottan is kíváncsi protagonistái saját sorsukat pecsételik meg azzal, hogy belépnek ebbe a kívülállóknak tiltott világba, hogy aztán egyszer és utoljára farkasszemet nézzenek a halállal.
A kritikusoknak ugyan nem akaródzik egy mondatban leírni a nevét Fulcival (pedig dolgoztak ők együtt), a LA CASA poszt-giallója párhuzamba állítható a DON'T TORTURE A DUCKLING-gal, a ZEDER pedig nem más, mint Avati THE BEYOND-ja. De míg Fulci nem szégyellte konkretizálni testnedvekkel átitatott képzelőerejét, Avati viszonya a horrorhoz sokkal intimebb. A ZEDER igazi metafizikai zombifilm (á la Fulci), speciális effektusokat viszont csak elvétve használ, helyette rendkívül szuggesztív képeken keresztül, a realitás talaján talált kis repedéseken kukucskál át a másik oldalra. Franco Delli Colli operatőr gyászkeretbe foglalt képei - a rendezői meghatározás szerint "sötét a sötéten" textúra - elevenen temetik el a szereplőket, 
de még a napfényes jelenetekben is folyik a koporsószögelés. Példának itt van egy profetikusnak bizonyuló beállítást a film elejéről - mágikus realitás all'Avati:
Néhány apró technikai baki és egy nem túl erőteljes alakítás a főszereplőtől (az Argento-veterán / Michele Soavi-hasonmás Gabriele Lavia) sem tudja elvenni ennek a félelmetesen elbűvölő történetnek az erejét; a  ZEDER-t a nyolcvanas évek egyik legjobb euro-horrorjaként érdemes és kell újra felfedezni.

*A rend kedvéért említsük még meg a kevésbé ismert L'ARCANO INCANTATORE-t is (1996, a Magyar Televízióban A BŰVÖS ÁRKÁNUM címen vetítették), amely tévére készült szerénysége ellenére a műfajjal meglehetősen mostohán bánó évtized egyik leginspiráltabb hangulatban fogant olasz horrorfilmje.