Filippo Walter Ratti, olasz
Nagyítón keresztül kukucskál a Szem, a pince vasajtaja csikorogva nyílik, a sötétből előbukkan a Véres Kéz. A kastély folyosóján Fekete Bőrcipő nyikorog, a Lopakodó Árnyék elhalad a Titokzatos Hölgy festménye előtt. A Véres Kéz már a dolgozószobában van, a Szem tulajdonosa megfordul, arcára kiül a rettegés 😱⚡😈⚔✟
Az elektromos orgonával kísért főcímig egy gótikus giallo illúziója teremtődik meg, amit szép lassan rombol majd le a maradék nyolcvanöt perc. Műfajának eleddig kevés figyelmet kapott képviselőjét a Giallo Listán a leghitványabbak közé soroltam. Újra megnézve továbbra sem tartom sokra, de mi tagadás, van abban valami szórakoztató, ahogy nemzeti karaktergyilkosságot követnek el Agatha Christie novelláinak sérelmére. Digó playboyok és bella donnák, mesterdetektív, aki úgy néz ki, mint egy szicíliai keresztapa, no és a cicifixációs bambinó alla Peter Bark. Mamma! Mamma! Ha jönnének a zombik, kezdődhetne a LE NOTTI DI TERRORE. Ez bizony italo-trash, ha nem is a legjavából.
A színésznők az első adandó alkalommal ledobják a kosztümöt az erotik-lounge specialista Piero Piccioni zenekönyvtárából kikölcsönzött striptease-jazz kíséretében, a forgatáson készült standfotókból "ultraerotico" fotónovella is megjelent egy szexmagazinban. Egészében véve mégis az első, bűnügyi változat állt közelebb az igazsághoz - már csak ezért sem fogom leleplezni a tettest, megtette azt helyettem a két olasz cím közül az egyik.
Jet-set körútjáról hazatérő bárólány (Isabelle Marchal, Isabel Marshal ük-ük-ükunokája?) a hétvégére meghívja barátait a családi kastélyba. Olyan jópofa neveket tudtak kitalálni a giallók keresztapái, tartsunk névsorolvasást: Ileana De Chablais, Gretel Schanz, Elsa Letter, Frank Hoffman, sárga garbóban Bobby Jelson, valamint Pierluigi La Rocca, vagy ahogyan bűnöző haverjai szólítják: playboy di merda. Adjál neki, 'Luigi!
A díszes társaságnak a kastély ura örül a legkevésbé, az idős, szívbeteg báró ugyanis tudja, hogy életek fognak veszélyben forogni. A numero uno gyanúsítottat a pincében kell keresni. Leandro annak idején rajtakapta báróné édesanyját a kertésszel, a fekete-fehérben megelevenedő trauma óta valami nincs rendben a taxidermiával foglalatoskodó fiatalemberrel. (Vajon mihez kezdtek volna az inspirációt kereső forgatókönyvírók a PSYCHO nélkül?)
Leandro szörnyű dolgot rejteget a műhelyében, időről-időre késztetést érez, hogy meredt tekintettel ránézzen, mint Vittorio a VHS-gyűjteményére. Éjfélt ütött az óra, az első áldozatot az ágyban, meztelenül éri a halál. A késes gyilkos kivájja a szőke nő szemgolyóit, nejlonzacskóba teszi és fizetés nélkül távozik. A kulisszába besántikáló felügyelő végigméri a gyanúsítottakat, kicsit élcelődik a szexuális életükön, aztán elvonszolja magát a legközelebbi fotelig. Példaképe, Hercule Poirot hozzá képest Dzsoni Weiszmüller. Mivel nem szerepelt Bud Spencer-filmekben, Corrado Gaipa nálunk nem tartozik az ismertebb olasz színművészek közé; ő az egyetlen, aki valamire való alakítást nyújt, a többiek reagálnak.
A rendező a Peter Rush angolszász álnevet használta. Ironikus, ha azt vesszük, hogy véletlenül sem kapkodta el a dolgot, filmje meglehetősen vontatott. Belecsempésztek ugyan egy drogügyletet, de az Öreg Sötét Ház falai közt mivel is lehet elütni az időt: fecsegés, italozás, tánc, aztán irány az ágy, utójátékként egy véres gyilkossággal. Patrizia Gori (Francoise az EMANUELLE E FRANCOISE-ban) haláltusája rettenetesen gory, az a szemkivájás, jaj! Akad egy erotikus közjáték, ami beindítja a perverz fantáziát: a férfi meggyújt egy hosszú, vastag gyertyát, péniszalakúra formázza, a partnere mosolyogva a hasára fordul, kitolja a farát...
A többit a cenzor kivágta és hazavitte, emlékét csak az említett fotónovella őrzi. Nem volt könnyű rábukkanni a net mélyén, de megérte, íme egy kis ízelítő:
A degenerált, korrupt egyedekkel teli történet kész agyrémként prezentálja az arisztokráciát és udvartartását, a brit királyi családot elnézve lehet benne valami. Ha netán a belsőket ismerősnek találjuk, az azért van, mert a hatvanas évektől kezdve forgattak horrorfilmeket a kastélyban. Az idők folyamán semmi sem változott, csak a divat.
CRAZY DESIRES OF A MURDERER - azoknak, akik őrült vágyat éreznek arra, hogy megnézzenek minden valaha készült giallót.