Luciano Ercoli, olasz-spanyol
Ercoli giallóit a Luxus Krimiáruház női konfekció osztályán árulták. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a FORBIDDEN PHOTOS; DEATH WALKS ON HIGH HEELS; DEATH WALKS AT MIDNIGHT hármas kimondottan női közönség számára készült, csak...
Va bene, va bene, lépjünk tovább: a LE FOTO PROIBITE DI UNA SIGNORA PER BENE (bemutató: 1970 november) a műfaj alakulása szempontjából meglehetősen fontos darabnak számít; a cselekményszerkezetet, karakterkészletet (forgatókönyv: Ernesto Gastaldi) és a külcsínt (operatőr: Alejandro Ulloa) tekintve bejezte azt az alapozást, amire aztán Sergio Martino felépíti a maga giallo-várát a LO STRANO VIZIO DELLA SIGNORA WARDH-tól kezdődően (1971 január).
Az ÖRDÖNGÖSÖK (1955, Henri-Georges Clouzot) bűvöletében alkotó Gastaldi szadomazo erotikától fűtött bűnügyét a változatosság kedvéért nevezhetjük fekete spagettinek; egy spagettinoir kemény arcélű férfiakkal és keményen alkoholizáló nőkkel. Egészségedre, Minou! ---
Az elhanyagolt jet-set feleség (Dagmar Lassander) olyannyira oda van gyáriparos férjuráért, hogy majd kiugrik a bőréből. A minden gyanú felett álló hölgy színe előtt új hódoló bukkan fel, de nem teljesen úgy, ahogy azt álmaiban elképzelte.
A szuronyos botját meghosszabbított falloszként lóbáló szadista (Simón Andreu) fokozatosan cincálja darabokra Minou antidepresszánsokkal karbantartott pszichéjét. Az őrült tekintetű zsaroló – „a férjed egy gyilkos” – olyan pszichoszexuális pokolba rántja bele szegény párát, aminek legfeljebb Minou kebelbarátnője, a férfifaló Dominique tudna örülni ("Én imádnám, ha megerőszakolnának" - a szerepben a rendező neje, Suzan Scott). Feszültségoldó közös pornó-diavetítésük során tetőfokára hág a paranoia: Minou az egyik fényképen ráismer kínzójára... A föderális utópiában játszódó krimi (Barcelonában élő, franciás nevű szereplők dollárkötegekkel fizetik le egymást) arra az örökbecsű leleplezésre fut ki, hogy ha anyagi javakról van szó, a felső réteg a legmélyebbre képes süllyedni. „Rosszabbak vagytok, mint az állatok” – hányja szemre a pszichopata, akinek barna velúr kabátjáért én speciel ölni tudnék. A nap végén valóban "nőfilmmel" volt dolgunk, aminek záró jelenetében a férfiterror alól felszabadult nő nyitott tetejű sportkocsiban távozik a színről egy boldogabb élet felé.
Dario Argento művészvilágában elmebaj kergeti bűnbe a gyilkosokat, a forgatókönyvírói szakmát pénzkereseti lehetőség miatt választó Gastaldinál általában haszonszerzés motiválja a jól szituált, intelligens cselszövőket. „Számomra Agatha Christie a giallo, vagyis a giallo maga a cselekmény (plot), amit az olvasónak vagy nézőnek el kell mesélni. Mindig mondom, hogy Dario Argento filmjei nem giallók, azok a suspense-ről szólnak.” További szembeötlő különbség a kétfajta giallo-felfogás között, hogy míg Argentót nem különösebben izgatta a társadalmi közeg, a FORBIDDEN PHOTOS első képkockáitól kezdve (Minou a fürdőkádban) valósággal lubickol a burzsoázia bájaiban. Erre játszik rá Ennio Morricone szuper delux partitúrája, melyben a THE BIRD WITH THE CRYSTAL PLUMAGE-ből már ismerős suspense-témák mellett a plüss bossa nova/lounge hangzás viszi a prímet.
Az addig producerként ténykedő Luciano Ercoli (a '64-es Louis de Funes féle FANTOMAS stáblistáján ő az egyik olasz társproducer) első giallója nem áll minden gyanú felett. A fő vád ellene az lehetne, hogy a jól kifundált - ami azt illeti, túl jól kifundált (mesterkélt) - forgatókönyvére tette fel lapjait. Ez a „hiba” a későbbiekben sem került korrigálásra, a kacifántosabb DEATH WALKS ON HIGH HEELS-nél viszont már kevésbé tűnik fel, hogy a 70-es csomagolásba egy hatvanas évekbeli lélektani krimit bújtattak - ide vonatkozólag lásd a film stílusának közvetlen előzményét, a szintén Gastaldi nevéhez köthető, Carroll Baker színésznő fémjelezte giallo-ciklust (DEBORAH ÉDES TESTE; SO SWEET, SO PERVERSE stb.). A vágói teendőket is ellátó rendező mindenesetre megtette a tőle telhetőt, filmjén nem látszik, hogy debütáló munka, a feszültségkeltésre kihegyezett jelenetekből ítélve (Minou látogatása a pszicho hajlékában, illetve a pszicho látogatása Minouéknál) Ercolinak megközelítőleg olyan esztétikai érzéke volt a thrillerkedéshez, mint Sergio Martinónak, akinek sorozatgyilkosságokkal vadított Szerelmi vérszomja (MRS. WARDH) adja magát párhuzamként.
Összességében ha a vérszegény bűnügyön nem is fogjuk lerágni körmeinket az izgalomtól, a giallók engedelmes rabszolgái élvezni fogják a FORBIDDEN PHOTOS nyújtotta bűnös örömöket. „You have to beg me, to plead for love. You have to long for me with passion. You must suffer and be my slave.”
