MIKEY (1992)

Dennis Dimster-Denk, USA

Az Isten szerelmére, el a kezeket a gyerekeinktől! Hollywood DTV-részlegén nem hallották meg az imát, a MOSTOHAAPA után jött MIKEY, a mostohagyerek. „Egy film, ami a gyámügyi hivatallal teszi azt, amit a CÁPA a strandokkal” – írta róla a Fangoria. A Joker Film Co. megbízásából egészen korrekt magyar szinkronnal ellátott videokazettán a műsor úgy kezdődik, mint valami Hallmark tévédráma a pokolból: luxusvillában egy aranyos kisfiú hidegvérrel legyilkolja örökbefogadó családját. Az ismeretlen elkövetőre kent mészárlás gyanú felett álló túlélője egy másik állam kertvárosában új nevelőszülőkhöz kerül. Mire az osztályfőnök rájön, hogy a kilenc éves Májkinál a „gyökértelenségi zavar pszichotikus viselkedéshez vezethet”, a tinédzser szomszédlány miatt féltékenységi rohamot kapott hús-vér Chucky baba újra lecsap.

 

 

Mélyfúrás a gyermekbántalmazott psziché sötét bugyraiba, ahonnan a legkisebb negatív visszajelzés hatására felszínre tör az erőszak – a forgatókönyvíró átlapozott néhány szakkönyvet, esetleg kikérte pszichológus véleményét, aztán egyeztetve a kokainmámorban fetrengő producerekkel (előzőleg a HOLTPONTtal jól megszedték magukat) kénytelen volt beletörődni, hogy pszichothrillerben a legcélravezetőbb megoldás az, ha kés-villa-ollót adunk a problémás gyerek kezébe és vérvörösre festetjük vele a díszletet. A MIKEY az a fajta ultracinikus slasher-képződmény, aminek bűnrészessé tett nézője kényelmesen hátradőlve, kaján vigyorral a képén várja, hogy a szeretethiánytól gyilkológéppé változott delikvens kimutassa tejfoga fehérjét a mit sem sejtő környezete előtt. És ha a végére nem lenne elég a tucatnyi ártatlan áldozat, búcsúzóul beígérik a MIKEY 2-őt.

A filmnek morbid humorával önmagát is sikerül kompromittálnia, Mikey ugyanis vonzódik az erőszakos filmekhez, kedvence a RÉMÁLOM AZ ELM UTCÁBAN (belső poén: a mostohaanyját Mimi Craven, Wes ex-felesége alakítja!). Talán a KAMERALESt vagy a HENRY: PORTRAIT OF A SERIAL KILLER-t is láthatta, mert gyilkosságait rendszeresen videóra rögzíti. „-Te meg mit nézel? –Csak egy horrort.” Akadt olyan művész, aki ebből társadalmi látleletet csinált; a MIKEY szubtextusok helyett a demonstrációban volt érdekelt, Mikey videója csak egy kis része annak az ötlethalmaznak, ami a negyed órás grand guignol fináléban fog felrobbanni.

A tékák polcai tele voltak ezeknek a díszpintyeknek a felnőtt változataival (a nemrég tárgyalt SKINNER tökéletes párdarab), de amikor az emberi gonoszságot tíz év körüli gyerekek testesítik meg, annak mindig volt és lesz egyfajta tabusított bája a THE BAD SEED-től kezdve a DEVIL TIMES FIVE-on át a MIKEY-ig. Gyerekszereplők kiválasztása terén egyszerűen nem lehet belekötni az amerikai casting directorokba, a kissrác úgy tolja az angyalarcú terrort, mintha erre képezték volna ki az általános iskolában. HELLRASER-rajongók Ashley Laurence-nek fognak örülni (ha nekem ilyen osztályfőnököm lett volna...), valamint a Robert Z’Dar hasonmásverseny három különböző korcsoportban indult résztvevője is kapott egy-egy szerepet ---

 

A gyerekszínészből lett rendező bevált suspense panelekből rendezgette össze első (egyben utolsó) említésre méltó munkáját; a legjobb, ami elmondható a szerény kiállítású direct-to-video produkcióról, hogy túlzásba vitt vérengzés nélkül is hellyel-közzel végig képes fenntartani a figyelmet. A MIKEY számára családmodellként szolgált MOSTOHAAPA rendezője, Joseph Ruben vérszemet kaphatott a láttán, nem sokkal később leforgatta A JÓFIÚ című nagystúdiós (Fox) thrillert, melyben Macaulay Culkin volt a család ördögfiókája. Érdekes, Culkin és a Mikey-t alakító Brian Bonsall is abuzív, drogfüggő felnőttekké váltak. Biztos az a fránya szeretethiány.