Alfredo Zacharias, USA-Mexikó
Amikor AZ ÖRDÖGŰZŐ hosszúra nyúlt árnyékában a Sátán uralta a horrorfilmeket, színre lépett egy latin-amerikai gyökerekkel rendelkező celluloid-atrocitás. A főszerepben két, valaha szebb napokat látott hollywoodi sztár, meg egy kézfej.
A bányamérnök özvegye (Eggar) egy hitével hadilábon álló pappal (Stuart Whitman) az oldalán a kézen-közön vándorló kéz nyomába ered. A Szentségtelen Bal körmenete a katolikus templomban ér véget. "Adja ide a lángvágót." Whitman a maga lakonikus modorában nekiáll leperzselni a mancsát a hózentrógert viselő Eggar szeme láttára. Ha nem láttam volna a saját szememmel, bizony én sem hinném el!
A rendező a mexikói filmipar veteránja, ebből kifolyólag műve halványan azokra a clasicó mexicano horrorokra emlékeztet, melyek helyi folklórral - itt a Guanajuato múmiák - fűszerezték a közkincsé vált, univerzális szörnyeket (EL VAMPIRO). A „levágott kéz” toposz önmagában megérne egy misét, volt belőle német nyelvű expresszionista némafilm (ORLACS HANDE), hollywoodi rémfilm-mumus,
brithorror kiskedvenc az Amicus stúdióban, mellékszereplő az Addams családban. ’81-ben Oliver Stone is rendezett egy kéz-horrort (THE HAND), majd az EVIL DEAD 2 tette végérvényesen a popkultúra részévé. Úgy látszik, van valami eredendően creepy crawly abban, amikor a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal.
Az abszurditást fapofával előadni kihívást jelenthetett a színészgárda számára, mint amikor a rendőr ráparancsol a sebészre, hogy operálja le a kezét érzéstelenítés nélkül – egy fájdalmasan dilettáns jelenet. Érzéstelenítés nélkül a nézőnek is elég nehéz elviselni a DEMONOID-ot, pláne mert hetvenes évekbeli tévéfilmek színvonalán lett megrendezve, lefotografálva, eljátszva. Szó se róla, próbálták szórakoztatóvá tenni, ennek érdekében még autós üldözést is belezsúfoltak, az ahogy-esik-úgy-puffan befejezés
Deliria-díjat™ érdemel. De hogy olyan hatásos okkult B-horror lenne, mint mondjuk a korabeli EVILSPEAK, arról szó sincs.
A filmből két verzió készült, először egy hosszabb lélegzetű a globális piacra, majd egy rövidebb, velősebb az USA számára. Utóbbi prológusa (amit bizonyos Jim Wynorski rendezett bele) bemutatja, hogyan áldoztak fel sátánista aztékok láncravert nagymellű nőket háromszáz évvel ezelőtt. A némi gore-ral és El Diablo-inzertekkel turbózott amerikai változat keveredett bele a magyar videóforgalmazásba – ha mindenáron meg akarjuk nézni, akkor az "olyan rossz, hogy már jó" hangulat fokozása érdekében a MonoGram Video hangfölémondásos kazettáját hozzuk fel a VHS-bányából.