2017. július 2., vasárnap

EVILSPEAK (1981)

Eric Weston, USA


A horrorfilm, amelyik lerántotta a leplet az Apple és Lucifer között megkötött paktumról. A nyolcvanas évek nyitányán egyre több és realisztikusabb speciális effekttel sokkoló horror-vonattal érkezett EVILSPEAK legalább négy-öt különböző műfaji trendet igyekezett ötvözni. Nevezzük mondjuk okkult témájú, tinédzser-orientált sci-fi slashernek. A HALLOWEEN III-ban a gonosz a televíziókészülékeken keresztül vette célba a gyereket, az EVILSPEAK az újdonság félelmetes varázsával körbevont PC-technológiát, a személyi számítógépet ruházta fel hasonló proxy funkcióval. 


Stanley Coopersmith egy katonai akadémia főállású nördje. Nem elég, hogy diáktársai egész nap csesztetik, a tantestület, a káplán, a fociedző együttesen veti (és alkalom adtán veri) meg az előnytelen külsejű, árva kadétot, akit a gyámhatóság juttatott be az elit intézménybe. "Cooperdick" éppen az iskola kápolnájának pincéjét takarítja, amikor felfedez egy titkos termet tele sátánista relikviával. A pincébe csempészett számítógép segítségével (stáblistán: special thanks to Apple Computers) a fiú nekilát lefordítani egy érdekesnek tűnő, pentagrammával díszített latin nyelvű könyvet. A középkori Spanyolországból az Újvilágba száműzött sátánista pap gonosz szelleme a kompjúteren keresztül felhatalmazza Coopersmith-t arra, hogy megregulázza az őt emberileg porig alázó közösséget.


A computer geek jelenség korai mozis megnyilvánulása az informatikával próbálta upgradelni az okkult szüzsé klasszikus, mondhatni elcsépelt mivoltát, ennél több szerepet a PC nem volt hivatott betölteni. A CARRIE-t sunyiban fiúkollégiumra adaptáló cselekménynek otthont adó akadémia ellenben szimbolikus amerikai helyszín, karikatúrája mindazon elitnevelő intézménynek (katonaság, iskola, versenysport, egyház), melyek könyörtelenül kirekesztik a gyengéket, az oda nem illőket. A rendszer által mártírizált kamasz bosszúhadjáratában a kampusz hátsó udvarán tartott vaddisznók lesznek a tettestársak. Az EVILSPEAK kabalaállatához fűződik a korszak egyik nagy horrorfilmes pillanata – ha Hitchcock tudta volna, hová fogják a PSYCHO zuhanyzós jelenetét korcsosítani ezek a perverz disznók…


Az első óra viszonylagos középszerűségét a végjáték feledteti. Ekkor végleg elszabadul a pokol, a véres trükkjelenetek kedvelői a mennyekben érezhetik magukat. "A destruktivitás orgiájában" (©Király Jenő) szinte eggyé válunk a felhalmozott frusztrációját szabadjára engedő antihőssel, abba a tinédzserkori tudatállapotba kerülve, miszerint a világ igazságtalanságaira csakis a totális káosz, a mindent felemésztő pusztítás lehet a válasz.


Sympathy for the Nerd / Sympathy for the Devil. A templomi tomboláskor két kitaszított karakter közös bosszúja megy végbe, a megkínzott lelkű tinédzseré és a teológiai vitáját lerendező boszorkánymesteré. A kisördög azt súgja, itt határátlépés történik. Képzeljük el azt AZ ÖRDÖGŰZŐt, amiben a megszállt kislányt korábban verte az anyja, molesztálta a pap, kortársai megalázták. Az abszolút értelembe vett jó és rossz küzdelme relatívvá válik, a közönség elkezd az ördöggel cimborálni. Az ÓMEN kórusművét koppintó EVILSPEAK persze nem a sátán műve, inkább ateisták szórakoztak/szórakoztattak a maguk humoros módján. A pokol közvetlenül a kápolna alatt található, a szentélyt vadkanok túrják fel, Krisztus feltámadása a kereszten egy splatter-gegbe torkollik. "Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad" (Zsoltárok könyve), és sehol egy nyomorult ördögűző, aki megpróbálná menteni a nyájat. Mert ez az aljas, képmutató nyáj eleve pusztulásra ítéltetett, méghozzá az egyetlen isten által, amelyik jelenlétével meg szokta tisztelni a horrorfilmeket. Kórus: Satanas! Satanas!


Az excentrikus executive producer, Sylvio Tabet {BILITIS, TUSK (Jodorowsky), THE BEAST MASTER, KÉT TEST EGY LÉLEK} produkcióját egy elsőfilmes rendezte, korrektül. Mintegy ellensúlyozva a kamera mögötti tapasztalatlanságot, a felnőtt szerepekre hollywoodi fősodorból kiöregedett vagy tévébe száműzött színészeket szerződtettek le, a pár mondatos konyhás is egy KERESZTAPA-veterán arc. És micsoda arcok! Charles Tyner (a szadista igazgató) ábrázata maszkmesteri bravúrnak illik be, Hamilton Camp (a latintanár) nevéhez méltón adja elő magát, Joe Cortese (a papruhája felett katonai egyenruhát viselő káplán) képmutatásra született. B-filmekben ilyen gazdag karakterszínész-készlettel tényleg csak az amerikaiak rendelkeztek akkoriban. De az alakítás, amire mindenki emlékszik a film kapcsán, az a nördé.


A szakmai rutinra gyerekszínészként szert tett Clint Howard (Ron öccse) oly mély beleéléssel játssza Coopersmith-t, mintha az élete (karrierje) lett volna a tét. Hogy a film valamilyen szinten ma is működőképes menthetetlenül elavulttá vált számítástechnikai vonatkozásával együtt, az nagyban Howard érdeme. És a vaddisznóké.