Alfonso Brescia, olasz-spanyol
ANYASZÜLT MEZTELEN LÁNYT MEGGYILKOLTAK A PARKBAN – a Giallo Hírlap szalagcíme szaftos bűnügyet ígért. Alfonso Brescia előző krimije, az IL TUO DOLCE CORPO DA UCCIDERE egész jól sült el; két évvel később tett kirándulása a műfajba kevesebb humorral él, ellenben a piaci igényekhez igazodva több benne a meztelen lány.
Az biztos, hogy az olaszok tudták, hogyan kell belecsapni a lecsóba. Fekete-fehér dokumentumfelvételeken szőnyegbombázzák Berlint, miközben náci katonatiszt hidegvérrel felrobbant egy anyát gyermekével. So far, so gut, jöhet a főcím ---
1972, Madrid: a vidámpark szellemvasútján főbe lövik Johannes Wanterburger milliomost. Wanterburger úr a halála napján kötött egymillió dolláros életbiztosítást, a biztosító magától értetődően az örökösökre - az özvegy és két felnőtt lánya - gyanakszik. A cégvezető a legjobb ügynökét, Chris Bayert állítja rá az ügyre. A fess férfiú először a legfiatalabb lányt csábítja el.
1972, Madrid: a vidámpark szellemvasútján főbe lövik Johannes Wanterburger milliomost. Wanterburger úr a halála napján kötött egymillió dolláros életbiztosítást, a biztosító magától értetődően az örökösökre - az özvegy és két felnőtt lánya - gyanakszik. A cégvezető a legjobb ügynökét, Chris Bayert állítja rá az ügyre. A fess férfiú először a legfiatalabb lányt csábítja el.
A korabeli Edwige Fenech-divat szerint szabott leányzót (angyali arc, hosszú, fekete haj, neurotikus tünetek) ismeretlen telefonáló zaklatja, az éjszaka közepén a fekete esőkabátos alak személyesen is tiszteletét teszi otthonában. Az argentós közjáték másnapján a szerelmesek jódolgukban elmennek kikapcsolódni az ominózus vidámparkba. Ekkor szólalt meg bennem a NIGHTMARE CITY-szurkoló: de hiszen már jártam ott! Ebben a szórakoztató központban zajlott a nagy spanyol-olasz honvédő zombiháború utolsó ütközete ---
Esetünkben is fontos szerepet fog játszani a vidámpark hullámvasútja, de ne rohanjunk előre, pedig néha szívesen megtennénk, amikor a bizonyos típusú giallókra jellemző romantikázás kezd az idegeinkre menni.
Újdonsült barátnőjének bugyiján keresztül Bayer bejut a Wanterburger-família birtokára, ahol immáron három nőszemélytől körülvéve folytathatja nyomozását. És micsoda nők! Egyikük szívbeteg nyuszi, a másik nimfomániás dög, a még mindig vonzó anyukájuk alkoholba fojtja bánatát. Punt E Mes, J&B meg egy pezsgőmárka a díszletek állandó elemei. A vérre szomjazó nézőnek egészen az ötvenedik percig kell várnia, mire végre-valahára meggyilkolják az Anyaszült Meztelen Lányt a Parkban.
Elkövetődik még néhány szolid gyilkosság, erőszak terén a film mértéktartásról tanúskodik (-1 pont). „Nem kéne megjavíttatni a korlátot?”- kérdezi a rendőrfelügyelő sokat sejtetően. Aznap éjjel valaki kizuhan a villa teraszáról. Vissza a vidámparkba. Az eredeti tervek szerint a bécsi Prater területén játszódott volna a történet a náci megszállás után, csak aztán a spanyol társproducerek a jelenkor Madridjára optimalizálták a dolgot, viszont a német neveket megtartották (Günthernek hívják az istállófiút, a felügyelőt Hubernek usw).
Az ÖRDÖNGÖSÖK szellemével riogató írók a végére olyan fordulatot tartogatnak, ami a tapasztaltabb giallistákat is meglepheti. A kényelmes hátradőlésre és ahhoz illő lounge-muzsikára (Carlo Savina) berendezkedő krimi a gótikus hagyományok megidézésével próbálja gatyába rázni magát. A végkifejletért két plusz pont is jár: egyrészt, mert szépen bezárja a kört, értelmet adva a végig lógva hagyott háborús flashbacknek, másrészt olyan indítékkal szolgál, ami ugyan nem biztos, hogy kiállná a józan paraszti észjárás próbáját, de kellően „giallós”.
A piszok jóképű Robert Hoffman (később Umberto Lenzi vele forgatta SPASMO című giallóját, valamint főszerepelt a PASSI DI DANZA SU UNA LAMA DI RASOIO-ban) és a nem kevésbé gyönyörű Pilar Velazquez párosa mintha egy fotoromanzo lapjairól lépett volna ki, egydimenziós színészi játékukat nevezhetjük stílszerűnek. A fajsúlyos arcokat a mellékszerepekben találjuk, Adolfo Celi és Philippe Leroy képében. Bruno, az inas is nagy arc, őneki 134 kreditje van az Imdb-n, 35-tel több, mint a szobalányt játszó színésznőnek. Hozzájuk képest Howard Ross (az istállófiú) a maga 77-jével elbújhat a szénakazalban.
Két krimije alapján elmondható, hogy Alfonso Brescia rendező nem rendelkezett se Sergio Martino ösztönös érzékiségével, se Dario Argento újító szándékú modernitásával. A futószalag mellett lassan egy évtizede dolgozó szakmunkásként volt annyi rutinja, hogy fogyasztásra alkalmas terméket szállítson le megrendelőinek. Higgye el, Huber felügyelő, lesz ennél még rosszabb.
Két krimije alapján elmondható, hogy Alfonso Brescia rendező nem rendelkezett se Sergio Martino ösztönös érzékiségével, se Dario Argento újító szándékú modernitásával. A futószalag mellett lassan egy évtizede dolgozó szakmunkásként volt annyi rutinja, hogy fogyasztásra alkalmas terméket szállítson le megrendelőinek. Higgye el, Huber felügyelő, lesz ennél még rosszabb.
