Bruce Kessler, USA
Fura szerzet ez a Simon mágus. A csavargó boszorkánymester egy Los Angeles-i esőcsatornában húzza meg magát. Amilyen kevés a földi java (egy táska tele olcsó amulettekkel), olyan nagy az ambíciója: természetfeletti hatalommal bíró istenséggé akar válni. Ha csak a rocksztár fizimiskáját nézzük, meg is van rá az esélye.
A rendőrségi fogdában összeismerkedik egy tinédzserrel, a két "közveszélyes munkakerülő" között azonnal mester és tanítványa barátság szövődik. A fiú segítségével Simon bebocsájtást nyer egy elit partira, ahol szex-magick hókuszpókusszal bűvkörébe vonzza az államügyész drogfüggő lányát. Simon profi előadóművész, de rosszul tűri, ha fizető közönsége nem veszi komolyan. Először gazdag vendéglátójának mutatja meg, mire képes egy halálos átok, majd főműsoridőben az egész átkozott, korrupt rendszert térdre kényszeríti. Far out!
Fura film ez a SIMON, KING OF THE WITCHES. Felvonultat pszichedelikus effekteket meg feketemisét meztelen nőkkel, mégsem áldozza fel magát az okkult szexhorror oltárán. Manson-exploitation, amiben „Manson” a jófej. Társadalmi szatíra, de nem vígjáték. Biszex, de... nincs de, ez a napnál is világosabb. Maradjunk annyiban, hogy az ellenkultúrát kizsákmányoló Hollywood egyik egyedi megnyilvánulása. Ugyanabban az évben a THE VANISHING POINT állt elő ilyesfajta antihős-típussal; az egocentrikus, nonkonformista mágus bizonyára nagyon menő figurának mutatkozott az autósmozik vásznain. Pláne, ahogy Andrew Prine játszotta, akinek karizmája teljesen leuralja az asztrális teret.
Prine feltörekvő televíziós színészként keveredett egy felderítetlenül maradt hollywoodi gyilkossági ügybe, ami részben befolyásolta, hogy később csak exploitation-filmekben kapott főszerepeket.
A forgatókönyvíró egyetlen másik kreditje az adatbázisokban a LIDÉRCNYOMÁS Marlon Brandóval. Ennél érdekesebb, hogy főállásban állítólag gyakorló boszorkánymester volt saját gyülekezettel. Ebből adódhat, hogy a film ennyire gyakorlatiasan viszonyul fantasztikus premisszájához („egyike vagyok a kevés igazi varázslóknak”), egyúttal bolondot csinál az akkor divatos sátánista humbugból. Vagy valami ilyesmi - az elbeszélésmód nem éppen a fókuszáltság mintapéldája, mint ahogy az operatőrnek sem volt mindig szeme a jól fókuszált felvételhez. A varázstükrön keresztül nézve ez egy szellemes B-mozi sajátos hangulattal, ami által mi is részesei lehetünk egy őrült happeningnek. "Nagyon szép idők voltak azok, nem is tarthatott sokáig. Rendbe kellett szedni magunkat és menni tovább. De egy ideig Hollywoodban igazi élet zajlott." (A. Prine) Ha józan tudatállapotban csinálják meg, bármi más kisülhetett volna belőle. '71-ben józanul? No way, man!
Prine feltörekvő televíziós színészként keveredett egy felderítetlenül maradt hollywoodi gyilkossági ügybe, ami részben befolyásolta, hogy később csak exploitation-filmekben kapott főszerepeket.
A forgatókönyvíró egyetlen másik kreditje az adatbázisokban a LIDÉRCNYOMÁS Marlon Brandóval. Ennél érdekesebb, hogy főállásban állítólag gyakorló boszorkánymester volt saját gyülekezettel. Ebből adódhat, hogy a film ennyire gyakorlatiasan viszonyul fantasztikus premisszájához („egyike vagyok a kevés igazi varázslóknak”), egyúttal bolondot csinál az akkor divatos sátánista humbugból. Vagy valami ilyesmi - az elbeszélésmód nem éppen a fókuszáltság mintapéldája, mint ahogy az operatőrnek sem volt mindig szeme a jól fókuszált felvételhez. A varázstükrön keresztül nézve ez egy szellemes B-mozi sajátos hangulattal, ami által mi is részesei lehetünk egy őrült happeningnek. "Nagyon szép idők voltak azok, nem is tarthatott sokáig. Rendbe kellett szedni magunkat és menni tovább. De egy ideig Hollywoodban igazi élet zajlott." (A. Prine) Ha józan tudatállapotban csinálják meg, bármi más kisülhetett volna belőle. '71-ben józanul? No way, man!