Mesék a lomtárból

Az egész egy telefonhívással kezdődött...

A középiskolai testnevelő tanárom keresett fel:

Mein Sohn - mondta dühösen (ő volt a némettanárunk is) - 
ha nem csinálsz azonnal egy blogot, szét fogom lapítani azt a hülye fejedet!

Teljesen kétségbeestem, most mi tévő legyek?!

Miközben értesítettem a rendőrséget,

leperegtek előttem életem meghatározó emlékei:

nagymamám mosolya, 

a Nagy Szerelem,

a tragikus kimenetelű gyárlátogatás,

az első és utolsó munkanapom a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bűntetésvégrehajtási Intézetben...

Ja igen, az a nyavajás weboldal. Először is el kellett döntenem, hogy mi legyen a témája -

Gasztroblog?

Külpolitika?

Egészségügyi szaktanácsadás?

Vallástörténet?

Impresszionista festészet a XIX. században?

Jackie Chan?

Nem volt vesztegetni való időm, ígyhát azonnal munkához láttam.

Az eredmény, vagyis a DELIRIA  immáron

három éves.

(A képkockák jogos tulajdonosaihoz rákattintással eljuthatunk.)

Egy kis statisztika: havonta átlagosan ötezer "oldalmegjelenítés" (ez most hűha vagy inkább szánalmas?), a legolvasottabb továbbra is a Sex Stars System, ami nem más, mint egy másik blogot reklámozó rövid bejegyzés (na ez viszont szánalmas).  A címkék szerint az európai filmművészet viszi a prímet, második Hong Kong, aztán a jó öreg USA. Mindezekből több mint száz a hetvenes évekre datálódik, ez volt ugyanis a cinema deliria fénykora. Magyar produkció kétszer tette tiszteletét, keresd meg őket és értékes nyereményeket nyerhetsz.

Ezúton is köszönöm a lelkesítő leveleket (Steppen & Vittorio), valamint elnézést kérek mindazoktól, akiknek nem válaszoltam (most megteszem: nincs hozzá magyar feliratom / nem tudom hol lehet letölteni).

A rendszeresen visszatérők talán tudják, hogy az újdonságokat 24 órával a felkerülés után érdemes elolvasni, mert addig még pofozgatni szoktam az irományt. Ha nem is drasztikus módon, de időnként a régi dolgokba is belejavítgatok.

Üdvözlettel: A Vezetőség

INFERNO dvd

Az akkor éppen huszadik évfordulóját ünneplő barokkos, színes és olaszos gótika utolsó nagyobb szabású lélegzetvétele volt az INFERNO. Olyasmi nekrológja ennek a szép stílusnak, mint a KEOMA a spagetti westernnek.

MILL OF THE STONE WOMEN (1960)

INFERNO (1980)

A konstruktív (vagy egyáltalán bármilyen) dialógus mellőzése és a hagyományos alapokon nyugvó történetvezetés szinte teljes sutba vágása miatt ráfoghatnánk a kommersz rendező Dario Argentóra, hogy a SUSPIRIA sikerétől elszállva valamiféle művészfilmes önmegvalósításba feledkezett bele, de ezzel sem jutnánk túl messzire. Maradnak az érzések és benyomások, azok viszont örökre – az INFERNO anti-narratívája bármennyire is elidegenítő mellékhatású, mégiscsak felejthetetlen képsorokkal telepakolt horrorral van dolgunk.  

Egy vizuális orgiához a lehető legjobb képminőség dukál, és ezt a Fantasy Film forgalmazta lemeztől meg is kapjuk, de még hogy! Egészen pontosan úgy, hogy az olaszok HD-kópiáját használták fel. Az INFERNO volt Argento első nem Techniscope-ban forgatott filmje, az 1.85 képarány tehát ezúttal kóser. Nem volt nehéz feladat illusztrációkat választani, mert bárhol is nyomtam le a pauzét, azt úgy ahogy van be lehetne keretezni és kiakasztani a falra:
(rákattintva nagyobb méretben is meg lehet sasolni) 

A mozibemutató és a Blue Undergroundtól átvett rövid interjú mellett az extra tartalom fő fogása a különböző angol kiadásokról már ismerős, csaknem hatvan perces dokumentum („Dario Argento: An Eye For Horror”). Kezdőknek tanulságos, haladóknak nem sok újat fog mondani. Maga a film feliratai rendben vannak, de a dokuban legalább egy tucat súlyos fordítási bakit számoltam össze. A hátsó borítón látható szörnyellát vajon honnan szalajtották? Ezeket az apróságokat leszámítva ez az eddigi legjobb hazai Argento DVD.