JAIL HOUSE EROS (1989)

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Link

Indiana Jones, Spiderman és a Hihetetlen Hulk. Többek közt ezekről nem olvashatsz majd Pusztai Farkas oldalán, eszement ázsiai és adults-only horrorokról annál inkább.

http://steppenwolfhu.blogspot.com/

THE CANDY SNATCHERS (1973)

Guerdon Trueblood, USA

A drive-in klasszikusok közt talán a THE CANDY SNATCHERS körül honolt a legnagyobb csend, még a hasonszőrű dolgokra specializált amerikai fanzinekben is csak nagy ritkán bukkant fel ez a cím (és micsoda cím, nézd meg a szlengszótárban!). Ennek oka valószínűleg az lehetett, hogy videón szinte lehetetlen volt hozzájutni. Mára ez megváltozott, kijött a dvd gyönyörűen felújított képpel, úgyhogy hallelujah: the Candy Snatchers are back!
  A sztorit közreadni kapitális hiba lenne, elég róla annyit, hogy három amatőr lúzer elrabol egy Candy nevű lányt, abból az indíttatásból, hogy annak ékszerész apjától váltságdíjat követeljenek. Ám az események nem pontosan úgy mennek, ahogyan a "tévében látták", ráadásul szemtanú is akad egy hat év körüli kissrác személyében.

A cselekmény három szálon, szorosan együtt fut: a bűnözők - az apa - a kisgyerek közösen kerülnek egyre nagyobb szarba, miközben a motivációk és helyzeti előnyök folyamatosan változnak. A gyerek családi köre - egy igazi David Lynch rémálom - az egyedüli, ami nem kötődik konkrétan a történethez, de nélkülük nem csattanna akkorát az utolsó képsor poénja.

A true crime / THE LAST HOUSE ON THE LEFT inspirálta forgatókönyv az a fajta ironikus és frappáns dialógusokkal megírt (neo)noir, ami éppen mostanában volt divatos (Coen tesók és Tarantino), de ahogy a nemrég letudott Grindhouse-őrület után sem kattant rá egy újabb generáció ezekre a filmekre, a THE CANDY SNATCHERS sem fog feltétlen sikert aratni mindenkinél. Amit poszt-modernként bevesz a gyomor, az nyersen tálalva már nem olyan szalonképes, ezért is szorultak a hetvenes évek transzgresszív mozijai már születésükkor a vidéki autósmozikba. Nem faltól-falig erőszakos, de van egykét olyan jelenet, ami könnyen kiverheti a biztosítékot a mai nézőben is.

Trueblood (kicsoda?) kompromisszummentes tragikomédiája jó humorérzékkel és nem kevés low-budget tudománnyal megfejelve (micsoda fényképezés!) a független amerikai gerilla-mozik díszpéldányaként fog bevonulni az exploitation-történelembe. Csak idő kérdése...

-What are the chances of getting out of this?
(-Lie to him!) 
-Very good.

THE LORELEY'S GRASP (1973)

Amando De Ossorio, spanyol fantazi

"(Lurlei) a Rajna jobbpartján, Hessen-Nassauban meredeken kiemelkedő szikla, amelyen a monda szerint egy vizitündér lakik, ki énekével a hajósokat magához csalja, míg a sziklához nem ütődnek és hajójuk el nem süllyed. A XIII. században azt hitték, hogy mellette van a Nibelungen-kincs a vízbe süllyesztve. Odafenn vendéglőt nyitottak, melynek teraszáról elragadó látvány nyílik a Rajna-völgyre." - Pallas Nagylexikon

De Ossorio adaptációjában nem vendéglő van odafenn, hanem lánynevelde, e körül ólálkodik a Creature From The Felső-Rajna, egy gyönyörű teremtmény, ki holdtöltekor rettenetes gumikosztümbe bújva vadássza a magányos szíveket. A nevelde őrzését egy jóképű ficsúrra bízzák, aki beleszeret a tündérbe és boldogan élnének, ha nem lennének egy spanyol horrorfilmben.

Lorelei, ahogyan Helga Liné interpretálja, elbűvölő szörnyella, egyszerre félelmetes és vonzó, bikinije akarommondani lénye annyira átható, hogy egy euro-horrort is képes félúton átváltoztatni görög sorstragédiává. Az ambíció nagyobbnak bizonyult, mint a rendelkezésre álló kevés pénz; a német folyó stockfelvétel, a monszter nagyon műanyag, a többi effektről nem is beszélve. Csakhogy egy jó ponyva-poéta felülemelkedik a piszkos anyagiakon: néhány lebilincselő képsor, hangulatos zene és egy csipetnyi mágikus realizmus a csehszlovák mesefilmiskola mentén - a NIGHT OF THE SORCERERS szafarija után ismét kapunk egy kishíján hibátlan éjféli matinét a VAKRÉMÜLET euro-kultrendezőjétől.

Senki sem számít a spanyol inkvizícióra!

Erre meg pláne:

PANIC BEATS (1982)

Paul Naschy, spanyol horror

horrorman

Az ódivatú THE NIGHT OF THE WEREWOLF (1980) anyagi bukását követően hanyagolva lett a farkasember, Waldemar Daninsky helyett egy másik Naschy kreálta legenda, Alaric de Marnac lépett a színre, aki a beszédes című HORROR RISES FROM THE TOMB-ban debütált pontosan egy évtizeddel azelőtt. A Gilles de Rais inspirálta középkori hadúr kegyetlenkedéseit elmebeteg leszármazottjai szívják meg századokkal később...

bizniszman

Hiába a nyolcvanas évek eleji olasz horrorokhoz igazodó extrém gore, a PANIC BEATS pont olyan, mint gazdája: menthetetlenül régivágású. A történet a GÁZLÁNG, REBECCA féle gótikus krimikhez nyúl vissza: a Marnac-sarj Naschy (írta/rendezte/játssza) szívbeteg feleségét próbálja másvilágra küldeni mindenféle ócska trükkel, míg végül megjelenik ükapja pár zombival, és mindenkit elküldenek a pokolba.

bajor lókupec

A filmet valami furcsa, melankólikus aura tölti be, még a Naschy hangját kölcsönző szinkronszínész is úgy intonál, mintha egy régi legenda narrátora lenne. Naschy letűnt idők utáni sóvárgása több mint nosztalgia - számára létkérdés, hogy elszakadjon a realitástól, megteremtve saját kicsi világát, amiben aztán otthon érezheti magát. Aki nem hiszi, hogy mennyire komolyan gondolta ezt a horror-dolgot, hallgassa meg a vele készült beszélgetések bármelyikét.

irodalomtörténész

Érdemes megemlíteni Paul Naschy narcisztikus hajlamának megnyilvánulásait is, ami ezúttal tényleg nem ismer határokat: a kisportolt testében gyönyörködő filmbéli hölgyek teljesen odavannak a féltonnás, mackós járású férfiért, egyedül a házmesternével nem fekszik össze, egy 70 éves vénlánnyal azért mégse...

szexmasin

A Jacinto Molina Baráti Társaság tagjainak ez egy "fontos film", és az embernek valóban fáj a szíve kritizálnia (nehézkes rendezés, felesleges splatter, ésatöbbi). Mindenesetre ha nem ápolunk bensőséges viszonyt a spanyol horrorsztárral, a 'prequel' HORROR RISES FROM THE TOMB talán jobban be fog jönni. Vagy nem, mert - köszönhetően Naschy anti-evolúción alapuló diszciplinájának - a kettő közt meglévő tíz évnyi korkülönbség dacára szinte érzékelhetetlen a minőségbeli különbség.

no komment!

TRAGIC CEREMONY (1972)

Riccardo Freda, olasz

Freda itt, Freda ott, és már megint Freda. A három opus összerakva monumentum a művész emlékére, aki fő műveként megírhatta volna a Deliria celestis-t, dráma három felvonásban a modern Ödipuszról. Ehelyett olyan olcsó kis horrorfilmeket csinált, mint ez:

Tragikus ceremónia az Alexander-villában címen is futott, legtöbben egyszerűen csak "tragikus"-nak fogják titulálni a látottakat.

Tömény Freda-tematika: a fiatal főhős rajtakapja imádott anyját egy férfival, dühében a mamának szánt mágikus erejű gyöngysort lányismerősének ajándékozza. A baráti társaság egy régi villában köt ki, ahol részesei lesznek egy tragikus kimenetelű sátáni ceremóniának. A gyöngysort viselő lány transzcendens állapotba kerül, a villát elhagyva szörnyű víziói realitássá válnak.

Deus (sz)ex machina

Tragic Ceremony ↔ A Doppia Faccia

Van egy hosszú (rém)álomjelenet a MURDER OBSESSION-ben, amikor a horror elindul útjára egészen addig, amíg vissza nem zökkenünk a film giallo-valóságába. A TRAGIC CEREMONY-ban egy ilyen fantazmagória kellős közepén találjuk magunkat, itt azonban realitás híján nincs hová visszazökkenni. Minden metafizikai síkon történik, ezért hagyományos horrorfilmként nehezen értelmezhető, de ha sikerül áthangolódni a nonszenszre, elbűvöl minket az irrealitás teremtette atmoszféra.

És akik kitartanak a ceremónia végéig, szemtanúi lesznek egy hatásos finálénak, amiben értelmet nyer minden, amit addig láttunk. Vagy sem. Sebaj, segít nekünk a professzor, aki az utolsó snittben elmagyarázza a megelőző nyolcvanöt percet. Teszi ezt oly eszelős arckifejezéssel, hogy nem kétséges, ő is részese a sátáni összeesküvésnek.

A rendező szokásához híven letagadta a filmet, terjedtek olyan mendemondák, hogy a Freda-család hölgytagjai álltak a kamera mögött. A lemezen lévő interjúban a női főszereplő (Camille Keaton, az "I" a SPIT ON YOUR GRAVE-ből) diszkréten kerüli a témát, de ami a vásznon van, az épp elég bizonyíték: Dr. Freda személyesen operált.

SAVIOR (1980)

Ronny Yu , 香港

Tong felügyelő, aki előbb lő, aztán rúg (de nagyon szereti a gyerekeket!), egy prostituáltakat brutalizáló sorozatgyilkos nyomába ered. Hamar kiderül: a tettes egy nagykutya kicsi fia, ki zsenge korában tanúja volt anyja öngyilkosságának, melynek kiváltó oka egy prostival való apai félrelépés a szülői házban. Elég bizonyíték hiányában azonban kénytelenek kiengedni a srácot, aki már kinézte magának következő áldozatát.

Ronny Yu (THE BRIDE WITH WHITE HAIR ☞ FREDDY VS. JASON, anyám) második filmje egy kemény zsaru-thriller, melyben Dirty Harry találkozik Sergio Martinóval. A maga nyolcvan perces hosszával nincs idő lacafacázásra, ennek ellenére a gyilkos és motivációja rendesen ki van dolgozva. A jelenet, amiben a kisfiú előtt az anya átvágja saját torkát emlékeztető, hogy micsoda ereje volt a hongkongi mozinak hajdanán. Innen csak egy lépés a DOCTOR LAMB, és jó tudni, hogy már akkor sem tudták, hol a határ.

Yu és stábjának szkillje a Hong Kong New Wave ékes példája, annak a filmkészítésnek, ami hamarosan leváltja a Shaw Bros./Golden Harvest monopóliumot. A 16mm-es tévéfilmekkel edződött generáció már mindent on-location forgat, kézi kamerákkal futkosnak a lerobbant sikátorokban, de ha kell, akkor elegáns dollyshotokat is bevetnek, majd az egészet olyan halálpontosan vágják össze, amitől rendkívül dinamikus lesz az összkép. 1980 különösen erős év volt az ottani fiatal függetleneknek: Tsui Hark a DANGEROUS ENCOUNTER-rel csapott a lecsóba, Dennis Yu THE BEASTS című rettenetével riogatott, Patrick Tam újradefiniálta a wuxiát a THE SWORD-dal, és megtörtént a THE HAPPENINGS. A SAVIO(U)R nem korszakos jelentőségű, mint ahogy Yu sem tartozott igazán a legnagyobbak elit klubjába, de mint magabiztosan összerakott, brutkó kis thriller, máig megtartotta azt a frissességet, ami az  'újhullámos' HK-filmekre jellemző.

Laura Gemser cameo

A DOPPIA FACCIA (1969)

Riccardo Freda, olasz-német giallo/krimi

Olcsó Wallace nélkül pediglen nincs giallo. Az 1959-ben útjára indult nyugatnémet Rialto sorozat stílusos gyilkolászásaival el lett ejtve a fekete bőrkesztyű, amit Mario Bava vett fel három évvel később. A DOPPIA FACCIA volt az első Rialto-Krimi, melynek elkészítését az olaszokra bízták, és ez majdnem fatális tévedésnek bizonyult: Wallace "Arc a sötétben" novellája Riccardo Freda és a társíróként feltüntetett Lucio Fulci tolmácsolásában sokkal inkább egy hallucinogénekkel feldobott melodrámára hasonlít, mintsem a német sikerszéria addigi darabjaira. Az eredményt látva nem csoda, hogy Fredával szerződést bontottak a németek, és megbízhatóbb iparosok után néztek. A WHAT HAVE YOU DONE TO SOLANGE és a HÉT VÉRFOLTOS ORCHIDEA már up-to-date krimi/giallók, ahogy a nagykönyvben megírták őket.

aka. Liz & Helen

Az eredeti E.W. mű ismerete nélkül nem lehet megmondani, min és hogyan csavarintottak a forgatókönyvírók, mindenesetre a történet kísértetiesen hasonlít Lucio Fulci mesteri PERVERSION STORY-jára. Mitnemondjak, tökugyanaz! A férj (Klaus Kinski, a Wallace Krimik visszatérő színművésze) rajtakapja feleségét egy másik nővel. Az asszony hamarosan "balesetben" meghal, férjére hagyva jókora vagyonát. Kinski a temetés után összejön egy fiatal szőkeséggel, aki beavatja a férfit a pszichedelia színes/szagos világába. Egy kommunális szexfilmvetítésen döbbenten veszi észre, hogy a leszbi-mozi főszereplője nem más, mint elhalálozott neje. Persze egy igen agyafúrt konspiráció áldozata, és már éppen kattanna a bilincs a kezén, amikor az okos rendőrfelügyelő rájön, hogy (....) a gyilkos.

A fantasztikumban utazó olasz rendezők közül talán Riccardo Freda volt a legtitokzatosabb személyiség. Amellett, hogy hozzá fűződik a háború utáni első olasz horrorfilm (I VAMPIRI), letett az asztalra még két alapművet (a két HICHCOCK-film), hogy aztán csak ritkán térjen vissza a műfajhoz, látszólag nem nagy örömmel. Egyik ilyen visszatérése ez a felemásra sikeredett giallo, aminek az eleje úgy össze van csapva, hogy Jess Franco adja a másikat. A nagytotálban felvett, költségkímélő beállításokat Klaus Kinski lénye tölti meg élettel; a fickó zsenialitását mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem lehet levenni róla a szemet.

Mint az a későbbi MURDER OBSESSION-ből is kiderült, Fredát nem izgatták különösebben a bűnügyi történetek, annál inkább a pszichológia. A Kinskit ért leszboszi trauma a film elején olyan emocionális lavinát indít el, ami meghaladja egy szimpla Wallace-krimi kereteit, ellenben megfelelő indíték, hogy a rendező kezei közül ismét egy szürrealista, álomszerű film kerüljön ki, villámlós, sötét kastélyos, szépen fényképezett képekkel. Mindez lehet, hogy úgy áll egy modern kriminek, mint tehénen a gatya, de Freda legalább demonstrálni tudja orribile segretoját: a szexuális elidegenedésből fakadó gyilkos őrületet. A zongorafutamokkal kísért, zoommal megbolondított lassú kameramozgás (operatőr: Pogány Gábor) Fulci zombifilmjeiben köszön majd vissza.

typische E.W. hangulat

Bűnügyi filmnek nem nagy szám, a matchboxos autós üldözés talán még a korabeli közönséget is mosolyra fakaszthatta, inkább a klasszikus (hetvenes évek előtti) olasz horrorok avatott rajongói tudnának kihámozni ebből egy értékelhető valamit. Nora Orlandi leitmotívumként használt dala fog még hosszú ideig szólni a fejekben - Dimmi la veritàà, ormai non m'ami piùù...

THE CASE OF THE COLD FISH (1995)

Jamie Luk, 香港

Danny Lee (a THE KILLER zsaruja) az alvállalkozásban működtetett produkciós-irodáján keresztül élte ki fakabáthoz fűződő vonzalmát. Ez volt a Magnum Films, ahová még a város legkeményebb rendőrnyomozója is bedolgozott szkript-konzultánsként. Megfelelő képanyag híján a szolíd ASIAN CONNECTION akciófesztiválja helyett egy szintén '95-ös Magnum van műsoron, a méltatlanul elfeledett THE CASE OF THE COLD FISH.

Tai-O kis szigetének napjai békésen telnek, mígnem találnak egy "kihűlt halat" a kikötőben. A nyomozást nehezíti, hogy a holttest a falu legellenszenvesebb lakosa volt, akit kollektíve a teljes lakosság pokolra kívánt. A helybeli zsaruk legszívesebben bedobnák a hullát a tengerbe, azzal el is lenne intézve a dolog és mehetne mindenki a dolgára, vagyis nem csinálni semmit. Csakhogy kapnak a nyakukba egy ex-rohamosztagos hongkongi felügyelőt (Michael Wong), aki amellett, hogy egyfolytában angolul pofázik, még a falu vezetőjét is ráteszi a gyanúsítottak listájára.

Danny Lee ezúttal mindössze harminc másodperces szerepet osztott magára, a szkript az amerikai születésű Michael Wongra van írva. Ez az emblematikus figura úgy csinált karriert Hong Kongban, hogy alapfokon beszéli a kantoni nyelvet. Ez még rendben is volna, hiszen utószinkronnal készültek a filmek, 1994-től azonban bejött a hangrögzítés szofisztikáltabb, élő módja (sync-sound). Mr. Wongot még ez sem tántorította el a színészi pályától. Továbbra is kitartással kerülte el a nyelviskolákat, viszont összehaverkodott Gordon Chan rendezővel, akitől megkapta a FINAL OPTION kommandós főparancsnokának szerepét, és ezzel a rendkívül népszerűnek bizonyuló filmmel elkezdődött pályafutásának második szakasza.

A FINAL OPTION keményfejű mitugrásza falusi környezetben azt a Hong Kongot reprezentálja, amit annyira rüheltek Dél-Kínában. Két évre vagyunk 1997-től, a városiak rettegésben élnek, de Tai-O és környéke már alig várja, hogy megszabaduljon Őfelsége fennhatóságától. A térkép szerint HK, de a life style kommunista Kína - erre a kultúrsokkra épít Jamie Luk (ROBOTRIX) filmje, méghozzá remek humorral. Kutyaevés, délelőtti sörivászat, szexlapokra rejszolás és illegális szerencsejáték. Ezt a falusi idillt töri meg Wong non-stop fakjúzása, aminek a helyi biztosok a maguk lazulós lustaságával próbálnak ellenállni. Az érdekes fizimiskájú Michael Chow és beosztottja, Shing Fui On (neki sem vonalzóval tervezték a fejét) simán lejátssza a színről az amerikait, a trió kétnyelvű párbeszédei a legmókásabbak a filmben. A kétségbeesett feliratoknak esélyük sincs lépést tartani a dumákkal.

Összvissz egy pörgősebb jelenet van (BMX-szel üldöznek egy távfutó parasztot), és még csak nem is thriller, a gyilkos kiléte teljesen mellékes. Aki mozgalmas buddy-cop filmet vár, az nézzen másfele, példának okáért az írás elején említett ASIAN CONNECTION-nel bizonyára jobban fog járni. A COLD FISH rokon lélek a pár éve kijött CRAZY N'THE CITY-vel: lokális és low-key karaktervígjátékok, amik a Hong Kong Film Critics elismerő szavait leszámítva nem vitték sokra, de mégis szórakoztatóbbak, mint a fostalicskán exportált TOKYO RAIDERS vagy GEN-X COPS. Go fuck chicken!

 Még több Michael Wong ITT.

LIBERI ARMATI PERICOLOSI (1976)

Romolo Guerrieri, poliziesco

Ha valamivel fajsúlyosabb olasz akciófilmet szeretnénk látni, Fernando Di Leo három észak-olasz maffiatörténeténél keresve sem találhatnánk jobbat (MILANO CALIBRO 9, LA MALA ORDINA, IL BOSS). A szóban forgó "Szabad, Felfegyverzett, Veszélyes" nem grande classico poiliziesco, Di Leo szkriptje azonban tartogat néhány meglepetést a műfaj kedvelőinek. Valami lehetett a levegőben harminc évvel ezelőtt, amiért olyanokat produkáltak, mint a TERROR EXPRESS vagy RABID DOGS, ez utóbbi Mario Bavatól be fog ugrani a LIBERI kapcsán.

Hamarosan elkövetésre kerülő benzinkúti rablást jelent be a rendőrségen egy fiatal lány. Figyelmezteti a felügyelőt, hogy jóravaló gyerekekről van szó fegyvernek látszó tárgyakkal, és abban reménykedik, hogy ha időben leszerelik őket, talán megússzák egy ejnyebejnyével. Röviddel ezután már hullahegyeket hagynak maguk után a gazdag középosztálybeli kölkök, nemhogy a barátnőnek nem volt gőze kikkel barátkozik, de a szülők is teljes ködben léteztek gyermekeiket illetően.

"Ezek az önök gyerekei, magukkal élnek és nem tudnak róluk semmit?!"- a felügyelő két isteni autósüldözés között tartott szülői értekezlete egyből megkülönbözteti a zsáner többi, mondjuk ki, alapból fasisztoid példányaitól. Az események tehetetlen szemlélőjeként jelen lévő inspettorének (a nagyszerű Tomas Milian) kevés köze van azon kollégáihoz, akik hatalmas COLT38-asokkal teremtenek rendet az utcákon; Di Leo fókusza inkább az ámokfutó trióra összpontosul, így lesz szocpol zsarufilmből egy minden percében feszült nihilista road-múvi (itt jön képbe a RABID DOGS).

-----------------------------------------------------------

Társadalmi célú hírdetés

Helyes válasz: --------------------------------------------------------

Romolo Guerrieri (DEBORAH ÉDES TESTE, civilben Marino Girolami öccse) vérprofin rendezi le a dolgot, iszonyat jól van vágva a film. A fiatal színészek igyekeznek felnőni a feladathoz, közülük a pálmát az addig csak szexfilmekben feltünő Eleonora Giorgi viszi el (később Argento INFERNO-jában kapott egy emlékezetes szerepet). A forgatókönyv, mint a MILANO CALIBRO 9 esetében, Giorgio Scerbanenco bűnügyi novellája alapján íródott.

"Egy gazdag diáklányt megerőszakolnak egy autóban. Az áldozatot ettől fogva egyetlen gondolat élteti: agyonlőni a tettest (...) Scerbanenco, az olasz krimiírók Hitchcock-díjasa, kivételes képességű mestere a szerelmes krimi műfajának."