SILENT NIGHT, BLOODY NIGHT (1972)

Theodore Gershuny, USA

Közeledik karácsony estéje. A zártosztályról kiszökött egy elmebeteg. A kisváros szélén üresen álló, eladásra kínált „kísértetházból” a gyilkos telefonon tetemre hív néhány idős, köztiszteletben álló helyi lakost. Az ominózus épületet megörökölt unoka és a polgármester lánya a csendes, véres éjszakán szembesülnek felmenőik eltitkolt múltjával. Mi nézők pedig arra fogunk ráébredni, hogy a SILENT NIGHT, NEM DEADLY HANEM BLOODY NIGHT az ünnepi slasherek előfutára, legalábbis addig, amíg fel nem fedeznek egy korábbi példányt.

A gyártó cég a gyerekcipőben járó Cannon, az egyik segédproducer Lloyd Kaufman. Ne vonjuk le messzemenő következtetéseket, a Golan-Globus párosnak még nem volt köze a céghez és a később megalapított Troma stúdió jellegzetes trash-blődlisége sem kimutatható. Az ekletikus szereplőgárdában akad idős horrorsztár (John Carradine), Andy Warhol felfedezett kult-nőci (Mary Woronov), cameózik Jack Smith, az amerikai underground művészvilág meghatározó alakja. A New York-i filmesek poszt-gótikus proto-slashere valóban rendelkezik egy csipetnyi arty vonással. 

"Szinte szürrealista tulajdonsága van a történetnek, egyfajta logikátlan logika, mintha a film a saját álomszerű világában létezne" - írja a Splatter Movie Guide, azon publikációk egyike, amely felfedezte a benne rejlő grindhouse-poémát. A belső monológjaival felhomályosító, lassan összeálló történet egy kísérleti avantgárd rövidfilmnek beillő, bő tíz perces flashbackbe fut bele. A fekete-fehér/szépia tónusban lepergő lázálmot mintha George A. Romero forgatta volna F.W. Murnau némafilmes kamerájával. Ritka mesterhármas: művészi teljesítmény a rendező és az operatőr részéről, dramaturgiai célt szolgál és iszonyat hatásos.

Persze mégiscsak egy tipikus, '68-74 közti időszakból származó autósmoziról van szó, vagyis lepukkant, ha kell véres, és istentelenül zord. Gershon  Kingsley zeneszerző melankolikus borzadállyal ruházta fel a Csendes éj dallamát; ha vidéki elszigeteltséget és lassú rothadást kell muzsikával érzékeltetni, nincs jobb hangszer az orgonánál (a DERANGED-ben is az szól), különösen, ha egy görnyedt öregasszony játszik rajta, háttal a kamerának. A Hitchcock szabadalmaztatta "gyilkoljuk meg brutálisan a főszereplőnek induló karaktert" (©PSYCHO) ezúttal is működik, a közönség soraiban megbúvó hithű protestánsok kedvéért egy kis blaszfémiával feljavítva.

Ki-kicsoda extra: a forgatókönyvíró Ira Teller a filmiparban reklámszakemberként ismert, tőle származik a TEXASI LÁNCFŰRÉSZES MÉSZÁRLÁS és a HALLOWEEN azóta számtalanszor lekoppintott marketing kampánya.  

The mansion. The madness. The maniac. The BLACK CHRISTMAS.

Ha nem is kerít akkora feneket az ünnepnek, mint azt címe alapján várnánk, a SILENT NIGHT (fő)szerepet játszhatott Bob Clark karácsonyi kultuszfilmjének fogantatásában. A tetthelyről telefonbetyárkodó pszichopata a legszembeötlőbb kapocs, aztán ott van az önálló gonosz entitásként álló viktoriánus ház, két alkatilag hasonlatos final girl, az ábrázolás módjáról nem is beszélve. Inkább mutatom: 

SNBN

BC

Torzító optikás szubjektívek az emeleten lófráló gyilkos szemszögéből:

Emblematikussá váló keret-a-keretben slasher képkompozíció:

A Silent Night, Evil Night címen is vetített kanadai utód és a rákövetkező HALLOWEEN (a harmadik képkocka) hatékonyabb, profibban összerakott gépezetek, szórakoztatóbbak, hogy ezzel a banális kifejezéssel éljek. Gershuny egyetlen, hányattatott sorsú horrormozijában - '70 telén készültétől az évekkel későbbi bemutatójáig többször átszerkesztették - a műfaj két fontos alkotóeleme megvan: a reménytelenül komor atmoszféra és a PSYCHO-klónok csecsén nevelkedetteket is meglepetésként érő befejezés. Nem a tettes személyazonossága a pláne, a látottaknak az áldozatok kiléte adja meg a perverz kegyelemdöfést. Hasonlóan AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA / TEXASI LÁNCFŰRÉSZES fémjelezte kortársaihoz, a film végső soron (és talán ösztönösen, alkotói szándéktól függetlenül) Amerika kollektív őrületéről mesél, a diliházról, amiben átvették az irányítást a dilisek.

Az Imdb-n Night of the Dark Full Moon, az általam látott változaton Deathhouse-nak hívott film valamiért a közkincs része lett, ramaty minőségű kópiáit jogdíjfizetés nélkül lehet közre adni boldog boldogtalannak. Jelenleg a Film Chest kiadó 16/9 formátumú DVD-je a legoptimálisabb választás. Összhangban a film dohos, obskúrus hangulatával, még mindig csupa karc és sercegés, de végre ki lehet venni a giallós fekete bőrkesztyűt a sötétben. - You can’t recognize me, but I can recognize You.

ASIAN CONNECTION (1995)

David Lam/Yuen Tak, 香港

A Tajvanon játszódó, hongkongi gyártású Rendőrök vs. Gengszterek akciófilmhez az ügyvezető producer előéleténél keresve sem találhattam volna fondorlatosabb bevezetőt. A tajvani Yang Teng Kuei fiatalkorában bérgyilkosként kereste kenyerét, majd miközben tovább ápolja kapcsolatait az alvilággal, befektetőként a film és könnyűzene területén ér el sikereket. Ő bábáskodott például a tökkelütött tajvani akciófilmek egyik sarokköve, a PINK FORCE COMMANDO felett (1982).

1985-ben Yangot három év letöltendő fegyházra ítéli a bíróság alvilági kapcsolatai miatt. A börtönben rabtársaival létrehozzák a Tian Dao Meng (~Mennyei Törvények) nevű szövetséget, azzal a szándékkal, hogy a szigetország összes gengszterjét egyesítsék a szárazföldről beszivárgó kínai triádokkal szemben. A mára az ország harmadik legnagyobb szervezett bűnözői csoportjaként számon tartott Tian Dao Meng vezetői legális tevékenységet folytató üzletemberek, akik az illegális pénzekből, elsősorban kaszinók üzemeltetéséből gründolt cégeik profitját a tagok között osztják vissza. {Nálunk ezt nem Andy Vajna Üzleti Modellnek hívják?} A filmbarát Yang szabadlábra kerülése után Hou Hsiao Hsien rendező történelmi drámájába fektet pénzt, kihúzva a produkciót a csávából. A CITY OF SADNESS Tajvanon és Velencében elviszi a fődíjat, ám a szervezett bűnözés elleni nyomozókat ez nem hatja meg, és újból őrizetbe veszik a producert.

A kilencvenes évek elején a kábeltévé-szektorban is érdekelt médiamogul egy időre önkéntes száműzetésbe Hong Kongba távozik, ahol Jet Li/Wong Jing kasszasikereket finanszíroz (HIGH RISK, THE NEW LEGEND OF SHAOLIN), és Danny Lee cégének, a Magnumnak a filmjeit prezentálja (a Cat.III klasszikus THE UNTOLD STORY, ORGANIZED CRIME AND TRIAD BUREAU, CITY COP stb). A "tajvani szórakoztatóipar keresztapája" (rehabilitálása után a Kábelszolgáltatók Fejlesztési Szövetségének elnöke) 2013-ban hunyt el agyvérzésben, temetésén Tajvan vezető politikusai is lerótták tiszteletüket. Sokkal tartoztak neki.

/További olvasmány a témában: HK Gangszta./

Van tehát egy "maffiózónk", aki egy magát rendőrnek képzelő producer/színész filmjét mutatja be. 

A HK-filmvilágban egy kicsit is járatosabbak előtt Danny Lee nem szorul bemutatásra. A Shaw Bros. társulatában kezdő (Olajember) Lee ekkor már több mint egy évtizede van szolgálatban a vásznon önfejű rendőrként, teljesen függetlenedve az aktuális trendektől. A kitűnő LAW WITH TWO PHASES-ben Lee Sir még egy rögvalóságba ágyazott típusfigura, aztán jött harmincszor ugyanaz a szerepkör, John Woo messze földön híressé vált THE KILLER-je és a  rágógumi reklám.

Az ASIAN CONNECTION a magát sikeresen beskatulyázó főszereplő rendőri túlkapásokhoz, motorbicajokhoz és klasszikus amerikai zsarufilmekhez fűződő rajongásának megnyilvánulása, egy power balladával felvezetett polisz-fantázia. A filmtörténetben sem mindennapos önmegvalósítást végre hajtó Lee fatalizmusa azért maradt a régiben: - Normális ember nem megy zsarunak. panaszolja kollégájának. '97 után az sem biztos, hogy a közbiztonságiakhoz felvesznek.

A visszacsatolás közeledtével több hongkongi akciófilmben szövetkeztek kantoni és mandarin nyelvjárást beszélő rendfenntartók, hogy az eltérő munkakultúrából fakadó kezdeti nézeteltérések rendezését követően a kölcsönös megbecsülés zászlaja alatt közösen számoljanak le a gonosztevőkkel (RENDŐRSZTORI 3, ROCK'N’ROLL COP, MY FATHER IS A HERO). Az ASIAN CONNECTION pontosan ezt az utat járja be, csak éppen nem a népköztársaságiakkal szűri össze a levet, hanem a republikánus tajvaniakkal.  

Hongkongi rajtaütés során a drogcsempész meglép a rendőrség 5 millió dollárjával, maga után hagyva a halálra késelt téglát. Az elbaltázott akcióért felelős nyomozót (Danny Lee) és beosztottját (Michael Chow) Tajvanra küldik „papírmunkára". Ott pár órán belül véletlenül belebotolnak említett drogcsempészbe, felforgatják a belváros közlekedését, Chow beépül a helyi alvilágba, Lee oda-vissza káromkodásokat követően összemelegedik a tajvani rendőrkapitánnyal, színre lép egy késdobáló jakuza szumóbirkózó alkatú csatlósával, bekerül a képbe két dél-amerikai gwailo (nb. Tajvan az ázsiai drogkereskedelem átrakodóhelye, ahol különböző nemzetiségű szindikátusok üzletelnek egymással), végül irány a végső összecsapások kedvelt helyszíne, a külvárosi raktártelep. Nagyjából ennyi a program a bő kilencven percre, mely alatt még az olyan forgatókönyvírói sallang, mint a HK-nyomozó és a tajvani rendőrlány között bimbódzó vonzalom is sutba vágódik a bűnüldözés kedvéért. 

Anélkül, hogy Kirk Wong hasonló police procedural jellegű filmjeivel versenyre tudna kelni, vagy bármi újat felmutatna a témában, a feszes tempó, a vezető színészek közti együttműködés és néhány akciójelenet elviszi a balhét. Ez az a fajta B-típusú zsarufilm, amiben az elhagyatott vasútállomáson is akad egy kulcsra kész krosszmotor, amire a főhős nagy igyekezetében felpattanhat. A tajpeji csúcsforgalom kellős közepén leforgatott autós-motoros üldözés és a nyolcvanas éveket idézően összecsapott finálé mellett a társ-rendező/koreográfus Yuan Tak (VASANGYALOK 2) szakértelmét a vendéglői jelenet dicséri. A háromkategóriás besorolást elkerülendő, kissé megkurtították a hongkongi cenzorok, a vágatlan változatban a fejbe lőtt gengszter agyvérzése a sütőlapon készülő bifsztekkel folyik össze.

Danny Lee oldalán megfordult már Chow Yun Fat és Stephen Chow, most a Chowk legnagyobbikát, a termetes Michael Chowt osztotta be maga mellé. A színész nem sokkal később Jackie Chan nyomdokaiba lépve eljátszotta a CITY HUNTER '96-os változatának főszerepét. (...? Sebaj, én sem láttam a MR. MUMBLE-t.) A buddy-cop páros nem a nagyszerű alakításaik okán működik, épp ellenkezőleg: az álomszerepébe néhol belepirulni látszó Lee mellé emberileg valahogy passzol a gengszterek közé beépült rendőrt meglehetős idétlenséggel hozó Chow. Az utolsó közös képkockájuk priceless.

A kevésbé mozgalmas, ám annál jobb forgatókönyvvel készült THE CASE OF THE COLD FISH-t követő ASIAN CONNECTION-ben nem fognak csalódni az akkori HK-felhozatal (LOVING YOU, BIG BULLET) kedvelői, tucatfilm létére valamivel az átlag felett teljesít. Bónuszként a helyszíni hangrögzítéssel készült produkcióban hallhattuk talán először Danny Lee igazi hangját - addig egy férfiasabb orgánummal rendelkező szinkronszínész mondta fel a dialógusait. A bemutató után két hónappal a Magnum már küldte is a mozikba következő nagyvárosi zsaruopuszát, a CITY COP-ot. Nem lehetett véletlen a kapkodás, a királyi alkalmazásban lévő közszolga-alteregójához hasonlóan Danny Lee tényleg azt hihette, hogy '97-től kezdve már nem fog olyan jól menni a bolt, mint régen.