2015. január 11., vasárnap

SILENT NIGHT, BLOODY NIGHT (1972)

Theodore Gershuny, USA


Közeledik karácsony estéje. A zártosztályról kiszökött egy elmebeteg. A kisváros szélén üresen álló, eladásra kínált „kísértetházból” a gyilkos telefonon tetemre hív néhány idős, köztiszteletben álló helyi lakost. Az ominózus épületet megörökölt unoka és a polgármester lánya a csendes, véres éjszakán szembesülnek felmenőik eltitkolt múltjával. Mi nézők pedig arra fogunk ráébredni, hogy a SILENT NIGHT, NEM DEADLY HANEM BLOODY NIGHT az ünnepi slasherek előfutára, legalábbis addig, amíg fel nem fedeznek egy korábbi példányt.


A gyártó cég a gyerekcipőben járó Cannon, az egyik segédproducer Lloyd Kaufman. Ne vonjuk le messzemenő következtetéseket, a Golan-Globus párosnak még nem volt köze a céghez és a később megalapított Troma stúdió jellegzetes trash-blődlisége sem kimutatható. Az ekletikus szereplőgárdában akad idős horrorsztár (John Carradine), Andy Warhol felfedezett kult-nőci (Mary Woronov), cameózik Jack Smith, az amerikai underground művészvilág meghatározó alakja. A New York-i filmesek poszt-gótikus proto-slashere valóban rendelkezik egy csipetnyi arty vonással. 


"Szinte szürrealista tulajdonsága van a történetnek, egyfajta logikátlan logika, mintha a film a saját álomszerű világában létezne." - írja a Splatter Movie Guide, azon publikációk egyike, amely felfedezte a benne rejlő grindhouse-poémát. A belső monológjaival felhomályosító, lassan összeálló történet egy kísérleti avantgárd rövidfilmnek beillő, bő tíz perces flashbackbe fut bele. A fekete-fehér/szépia tónusban lepergő lázálmot mintha George A. Romero forgatta volna F.W. Murnau némafilmes kamerájával. Ritka mesterhármas: művészi teljesítmény a rendező és az operatőr részéről, dramaturgiai célt szolgál és iszonyat hatásos.


Persze mégiscsak egy tipikus, '68-74 közti időszakból származó autósmoziról van szó, vagyis lepukkant, ha kell véres, és istentelenül zord. Gershon  Kingsley zeneszerző melankolikus borzadállyal ruházta fel a Csendes éj dallamát; ha vidéki elszigeteltséget és lassú rothadást kell muzsikával érzékeltetni, nincs jobb hangszer az orgonánál (a DERANGED-ben is az szól), különösen, ha egy görnyedt öregasszony játszik rajta, háttal a kamerának. A Hitchcock szabadalmaztatta "gyilkoljuk meg brutálisan a főszereplőnek induló karaktert" (©PSYCHO) ezúttal is működik, a közönség soraiban megbúvó hithű protestánsok kedvéért egy kis blaszfémiával feljavítva.

Ki-kicsoda extra: a forgatókönyvíró Ira Teller a filmiparban reklámszakemberként ismert, tőle származik a TEXASI LÁNCFŰRÉSZES MÉSZÁRLÁS és a HALLOWEEN azóta számtalanszor lekoppintott marketing kampánya.  

The mansion. The madness. The maniac. The BLACK CHRISTMAS.


Ha nem is kerít akkora feneket az ünnepnek, mint azt címe alapján várnánk, a SILENT NIGHT (fő)szerepet játszhatott Bob Clark karácsonyi kultuszfilmjének fogantatásában. A tetthelyről telefonbetyárkodó pszichopata a legszembeötlőbb kapocs, aztán ott van az önálló gonosz entitásként álló viktóriánus ház, két alkatilag hasonlatos final girl, az ábrázolás módjáról nem is beszélve. Inkább mutatom: 

SNBN
BC
Torzító optikás szubjektívek az emeleten lófráló gyilkos szemszögéből:
Emblematikussá váló keret-a-keretben slasher képkompozíció:

A Silent Night, Evil Night címen is vetített kanadai utód és a rákövetkező HALLOWEEN (úgy van, a harmadik képkocka) hatékonyabb, profibban összerakott gépezetek, szórakoztatóbbak, hogy ezzel a banális kifejezéssel éljek. Gershuny egyetlen, hányattatott sorsú horrormozijában - '70 telén készültétől az évekkel későbbi bemutatójáig többször átszerkesztették - a műfaj két fontos alkotóeleme megvan: a reménytelenül komor atmoszféra és a PSYCHO-klónok csecsén nevelkedetteket is meglepetésként érő befejezés. Nem a tettes személyazonossága a pláne, a látottaknak az áldozatok kiléte adja meg a perverz kegyelemdöfést. Hasonlóan AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA / TEXASI LÁNCFŰRÉSZES fémjelezte kortársaihoz, a film végső soron (és talán ösztönösen, alkotói szándéktól függetlenül) Amerika kollektív őrületéről mesél, a diliházról, amiben átvették az irányítást a dilisek.


Az Imdb-n Night of the Dark Full Moon, az általam látott változaton Deathhouse-nak hívott film valamiért a közkincs része lett, ramaty minőségű kópiáit jogdíjfizetés nélkül lehet közre adni boldog boldogtalannak. Jelenleg a Film Chest kiadó 16/9 formátumú DVD-je a legoptimálisabb választás. Összhangban a film dohos, obskúrus hangulatával, még mindig csupa karc és sercegés, de végre ki lehet venni a giallós fekete bőrkesztyűt a sötétben. - You can’t recognize me, but I can recognize You.