THE CHALLENGER (1979)

Eric Tsang, 香港

A bajuszos idegen, Kam Ching Hung (Norman Tsui, a WE'RE GOING TO EAT YOU-ból) sorban járja végig az újonnan nyílt kungfu iskolákat, hogy kihívja az adott intézmény igazgatóját egy nem éppen barátságos mérkőzésre. Az eredmény kivétel nélkül Kam javára dől el; nem csoda, hogy a környékbeli mesterek előre rettegnek a találkozástól. Másik hősünk, Yau Tin (David Chiang, a 7 ARANY VÁMPÍR kínai sztárja) a pénz megszállottja, bizonyos összegért képes akár saját magát is megveretni, ütésenként számolva fel a tarifát. A vagyonát bankszámlán gyűjtögető fukar kungfus általában egy fa tetején alszik, nehogy már fizetnie kelljen a szállásért. "Beleőrülnék, ha egy centet is ki kellene adnom bármire" - hangzik a székely unokabátyámra emlékeztető figura mottója. 

Yau felfigyel a bankból 100 arannyal távozó Kamra, majd a borozóban megpróbálja kirabolni. Döntetlenben végződő verekedésüket látva a fogadósnő (Lily Li, kétségkívül a legjobb név a szakmában) jelenti az esetet szeretőjének, Szem Öl Döknek (Philip Ko Fei). A gonosz bandita egy fióknyi aranyat ajánl fel a pénzért bármire hajlandó Yaunak, ha tőrbe csalja a számára életveszélyt jelentő Kamot. A terv visszarúg, amikor a pálfordult nő és a két különböző érdekből cselekvő férfi egyesítik erejüket, és mindhárman ellátogatnak a bandita kungfu akadémiájába.
 

A nagyrészt vígjátéki hangulatban fogant THE CHALLENGER korábban már szerepelt a Delirián, csak akkor még úgy hívták THE LOOT. Magyarázat: Lo Wei, a hongkongi producer ugyanazokkal a szereplőkkel/rendezővel két filmet is leforgattatott - a THE CHALLENGER volt az első, majd nem sokkal utána jött a THE LOOT. Az ikerpár közül a második a nyerő: minden, ami hibádzott a THE CHALLENGER-rel, az a THE LOOT-ban helyre lett pofozva. Jobb a sztori, választékosabb a rendezés, még a verekedések is változatosabbak.

Mindez nem jelenti azt, hogy Eric Tsang (ŐRÜLT KÜLDETÉS) bemutatkozó rendezése rossz lenne, az akkori kf-felhozatal átlagánál valamivel jobban is teljesít. A wuxia novellista/Shaw Brothers forgatókönyvíró Ni Kuang tollából származó történet egész pofásra sikeredett, a műfajban ismerősen közlekedő karaktereit rendhagyó jellemvonásaik teszik érdekessé. A magányos címszereplőről egészen a végéig nem tudjuk meg, miért akarja minden kungfumesternek szétrúgni a seggét; Norman Tsui szimpatikus alakítása a western/szamuráj/wuxiafilmek titokzatos vándorait idézi. David Chiang figurája is tipikus Ni Kuang individualista, azzal az eltéréssel, hogy az ég világon semmi becsület nem szorult belé, cselekedeteit kizárólag a csillapíthatatlan pénzéhsége diktálja.

Mint említettem, ez egy komédia, és hogy, hogy nem, egy nemi erőszak körül forog az egész karatéka legviccesebb jelenete. Kam megpróbálja elmondani Yaunak, hogyan vált belőle bosszúszomjas harcos, miután egy másik férfi teherbe ejtette feleségét, és az belehalt a szülésbe. Ezen a ponton a cinikus Yau félbeszakítja a monológot és saját elgondolása alapján szövi tovább a történetet. Az impotens férj és a felcsinált feleség vidám kalandja burleszk némafilmként elevenedik meg a vásznon, aminek hallatán Kamnak természetesen újra kell mesélnie az egészet. Az ő drámai változata kimerevített képkockákkal tűzdelt tragédiaként pereg le. Az egymás után két film-a-filmben stílusparódiával előálló Eric Tsang műfaji játékossága minimum dicséretre méltó.

Hasonló vizuális gegekből nem ártott volna még több, már csak azért is, mert a DVD gyatra angol feliratozása miatt nem mindig egyszerű értelmezni a szóbeli tréfákat. A bakikra figyelők bizonyára jól mulatnak annak láttán, hogy egy sötét éjszakában kezdődő erdei bunyó a tengerparton ér végett, fényes nappal! Szó, ami szó, a film éjjel-nappal, faltól-falig akcióval bélelt, és akárhányszor a különféle állatstílusokkal támadó Ko Fei színre lép, a drótmentes koreográfia korának csúcskategóriájává lép elő. A THE CHALLENGER-ben a tradicionális kungfufilmek kedvelői nem fognak csalatkozni. 

Ha Péntek, akkor 13

A sokkoló igazság az Albatrosz krimisorozat borítói mögött:

(Orosdy Dániel felfedezése)

Breaking Point fless

"Középkorú, kopaszodó férfi utazik a buszon, öltönyben, aktatáskával. Tekintete zavart, menetiránynak háttal ül, lábai széttárva. Fülében fülhallgató. Előveszi a zsebéből a walkmant, megfordítja a benne lévő kazettát. Végállomás."

- Részlet a BREAKING POINT remake forgatókönyvéből. Fejlesztés alatt. / Igen, tényleg kazettás walkmanje volt a pacáknak.

GOD TOLD ME TO (1976)

A Deliria húsvéti miséjét a társadalomkritikus amerikai exploitation pápája, Larry Cohen celebrálja. Csendes áhítattal olvassátok ---

 

 

És leszállt közénk Isten, kiválasztotta közüllénk Máriát, ki a Szentlélektől áldott állapotba kerülvén megszülte Jézust. És Jézus mondá: az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy hirdessem néktek: ÖLJETEK.

New York nagyvárosán különös gyilkossághullám söpör végig. A víztoronyból járókelőkre lövöldöző orvlövésztől a feleségét és gyermekeit hidegvérrel kiirtó családapáig mind ugyanazzal indokolják tettüket: Isten parancsolta. A magánéleti feleség/szerető válságban őrlődő, titokban serényen templomba járó katolikus detektív nyomozása során megtudja, hogy a merénylőket egy hosszú hajú, mezítlábas "hippi" fiatalember társaságában látták. Az egyre fantasztikusabb felfedezésekkel előrukkoló cselekmény során a számára is megmagyarázhatatlanul súlyos keresztet cipelő detektívet éri a legnagyobb meglepetés. Ahogy a Bibliában írva vagyon: Isten nem ver szpojlerrel!

Larry Cohen első horrorfilmjében egy kisbabából csinált dühöngő szörnyeteget (IT'S ALIVE, avagy Kannibál bébi születik, 1974). Legközelebb ismét egy ártatlan arculatnak örvendő figurát vett forgatókönyvírói kezelésbe, és megrendezte pályafutásának egyik legérdekesebb munkáját. A GOD TOLD ME TO-ban Jézus Krisztus szupergonosz sztárként lép a színre, arra utasítva a jóravaló állampolgárokat, hogy szörnyű dolgokat cselekedjenek. Ez a finoman szólva rendhagyó koncepció a katolicizmus pozitív tartalmú fogalmait - szentháromság, szeplőtlen fogantatás, eljövetel - állítja a pánikkeltés szolgálatába, megfejelve Däniken akkortájt terjedő "világűrből jött Mindenható" elméletével, imigyen mosva össze a hivatalos vallást és a spekulációs isten-teóriákat.

"Az volt az elképzelésem, hogy ha egy természetfeletti erővel bíró idegen, mint mondjuk Superman egy keresztény társadalomban nő fel, akkor a birtokában lévő isteni képességei miatt valószínűleg Istennek fogja képzelni magát." Cohen a maga kissé kaotikus, nagyon szubverzív módján a jóságos mindenhatóról alkotott képet kezdi ki, a pszichopaták motiválatlan gyilkosságaitól hangos Amerikába, egészen pontosan New York aljas utcáira helyezve paradoxonát (a TAXISOFŐR szinte azonos időben készült, ugyanott). Gyógyíts meg valakit és lenyűgözöl néhány olyan embert, akik már amúgy is hívők. Pusztíts el tömegeket, és meggyőzöd az egész nemzete. - hangzik a kulcsmondat, utalva a kegyetlen cselekedetekkel masszívan illusztrált vallástörténetre. A Superman-hasonlatból kiindulva ez a megállapítás a manapság széles körben dívó szuperhős-kultusz vonatkozásában is megállná a helyét.

AZ ÖRDÖGŰZŐ és az ÓMEN egyaránt az egyén és Isten közti kapcsolat egyik alappillérének számító félelemre játszott rá, nem beszélve a fundamentalista keresztény Mark IV Pictures hívő közösségekben vetített, a Jelenések Könyvéből adaptáló világvége sci-fijeiről (A THIEF IN THE NIGHT - "One of the most spectacular and widely seen motion pictures of all time"). Az Alien-istennel operáló GOD TOLD ME TO - még ha horrorként nem is működik AZ ÖRDÖGŰZŐhöz fogható olajozottsággal - a hetvenes évek vallásos témájú fantasztikumának talán legradikálisabb, legprovokatívabb szellemben fogant alkotása. Az egészséges gyermek nemzésére képtelen, katolikusságával elszámolni nem tudó főszereplőjén keresztül reflektálásra kerül a vakhit, az az emberi magatartás, ami szükségét érzi egy felsőbb hatalom akaratának alávetni magát. Akár egy pusztulásra megérett civilizációt pillanat alatt romba döntő Romero-zombifilmben, az öntudat hiánya kollektív katasztrófával fenyeget.

Vészhelyzetben a low-budget filmkészítő mihez kezd? A kilences tervhez folyamodik és újságcímlapokat mutogat ---

Elnézést, rossz képet szúrtam be. Na még egyszer:

Az író/rendező humora ezúttal nincs annyira a kirakatban, mint a BONE-ban, ettől függetlenül ott bujkál a szatíra kisördöge, csak észre kell venni. Mint amikor a Jézus karaktert a szemtanúk drogosnak, tolvajnak, de minimum gyanús alaknak nézik a fizimiskája miatt ("Ha valaki mezítláb járkál New York utcáin, azzal baj van"). Szűz Mária egy sötét lépcsőházban, borotvával a kezében esik neki a detektívnek. A Messiás búvóhelye egy New York-i bérház alagsori kazánházában található, az oda tartó liftezés pokol-szimbolikája később az ANGYALSZÍV-ben köszön vissza. A végkifejlet ismeretében A SEBEZHETETLEN sejlik fel. Ilyesmi lehetett volna az X-AKTÁK - A FILM, ha az alkotók kiveszik a fejüket a seggükből. Cohen B-kategóriás agymenéseiből merítve később sokan csináltak A-kategóriás szerencsét.

A high-concept, nagyobb költségvetésre hivatott történetet dokumentarista, kézikamerákat használó rendezés tartja utcaszinten, vizuális effektusok helyett a színészközpontúság jellemzi a filmet. A detektívet alakító Tony Lo Bianco (THE HONEYMOON KILLERS) method-színjátszása, a hiteles New York-i arcok (ámokfutó egyenruhás rendőrként itt debütált nagyfilmben a szociopata komikus, Andy Kaufman) és a nyolcvanas évek akciófilmjeiből gazfickóként ismert Richard Lynch perverz Jézusa említendő. Lynch hajlandó volt drogbalesetben összeégett felsőtestét közszemlére tenni, ezzel is spórolva pár száz dollárt a maszkmester munkabérén.

Cohen jobbra-balra hágja át a műfajhatárokat, NYPD zsaruprocedúra, lélektani dráma, paranoia thriller, sci-fi és okkult horror mellett még egy kis blaxploitation is kerül a lecsóba. Az alig másfél órás film majdhogynem összeroppan a saját súlya alatt, amint több X-aktányi ötlet titkos összeesküvésről, néger copy-cat gyilkosról, testrabló ufókról, hermafrodita messiásról pre-apokaliptikus káosszá sűrűsödik össze. "A legzavarosabb egész estés film, amit valaha láttam" - írta bemutatásakor a neves kritikus, Roger Ebert. A GOD TOLD ME TO éppen a lebilincselő zavarossága okán hat még harminc év múltán is modernnek, és vált kultuszfilmmé, elsősorban az agyafúrt, transzgresszív exploitation ínyenceinek körében → Gaspar Noé pár évvel ezelőtt újra akarta forgatni. God told him not to.

DÉMON: egy évvel a premierje után új címet kapott a film. Meg nem erősített források szerint a televíziós csatornák csak átkeresztelve voltak hajlandóak futtatni az előzetesét. Megerősített forrás szerint (audiokommentár) a forgalmazó New World Pictures főnöke, Roger Corman - a THE SAGA OF THE VIKING WOMEN AND THEIR VOYAGE TO THE WATERS OF THE GREAT SEA SERPENT rendezője - túl hosszúnak találta az eredeti címet.

Magyar nyelvű Larry Cohen interjú ITT.

VHS-archívum: a gonoszság hátborzongató kazettái

Papírtokos kiszerelés.

Később megjelent színes borítóval is,

majd a Hungarovideo gondozásában egy másik kópián:

Vérengző Jogtulajdonosok: Kolcsár István, Cabcab, Vittorio, Székely Ádám

"A berni követ" anatómiája

 ------------------------

Megkérdeztük az érintetteket:

Sam Peckinpah

Hungarians... I hate 'em!

John Woo

 

《喋血街頭》吳宇森於年導演的電影*     *KULKA IN THE HEAD???

Ed Wood

Én tanulni magyarul Bélától. Tetszeni frizura, de az angóra szvetterem nem cserélném vele. 

THE CHILD (1977)

Robert Voskanian, USA

Harry Novak, a legendás exploitation-forgalmazó (BEAUTIFUL BLOODY BARE, BEHIND LOCKED DOORS, A SCREAM IN THE STREETS, AXE) az utómunkálatok során karolta fel a THE CHILD-ot, és egy hatásos reklámkampány segítségével (a plakátot a később világhírűvé vált kliprendező/festő/fotográfus Rocky Schenck rajzolta) tisztes nyereséget realizált vele. Nem hazudtolva meg tisztesnek nem mondható szakmai hírnevét, Novak a zöldfülű, üzlethez mit sem konyító filmeseket alaposan átverte a bevételi adatokat illetően, viszont kétségtelenül neki köszönhető, hogy ez a kicsi szeletnyi amerikai gótika egyáltalán vetítőgépet látott. A szürreális zombifilmek kedvelőjeként ezúton adózok a 84 éves korában múlt héten elhunyt Harry Novak és cége, a Box Office International emléke előtt.

A fiatal nevelőnő Alicianne visszatér gyermekkora helyszínére, hogy egy família legifjabb tagjáról gondoskodjék. A kis Rosalie megözvegyült apjával és idősebb bátyjával él egy sűrű, de annál ritkábban lakott erdő közepén, nem messze attól a temetőtől, ahol az édesanyja nyugszik. Az amerikai éjszaka leple alatt a durcás kislány rendszeresen kilátogat a temetőbe, kisállatokkal etetve az ott lebzselő élőhalottakat. Természetfeletti képességét kihasználva zombi-pajtásait ráküldi mindazokra, akiket felelősnek tart anyja erőszakos haláláért. Először a kotnyeles szomszéd öregasszony, majd az enyves kezű kertész válik Rosalie bosszújának áldozatává, végül a jószándékú nevelőnőnek is menekülőre kell fognia, ha túl akarja élni az Élőhalottak Éjszakáját.

Az 1974 környékén fillérekből, amatőr szereplőkkel forgatott független produkció AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA farvízén evickélt be az autósmozikba, s bár a CHILDREN SHOULDN’T PLAY WITH DEAD THINGS címét nyugodtan kölcsönvehetné, nem komédiáról, és nem is egyszerű zombihorrorról van szó. A készítők ugyanis fogták az élő-halottakat, és egy A csavar fordul egyetre emlékeztető, gyerekkori félelmeinkre apelláló rémmesében engedték őket szabadon. Félelem a sötétségtől, az abban ólálkodó ismeretlentől, egy Temető Melletti Ház körül. Apropó, a filmet "A zombik háza" címen mutatták be Olaszországban, íme a fulcsis hangulatú moziplakát:

A hetvenes évek derekán készült kistérségi amerikai horrorokra jellemzően (pl. LEMORA - A CHILD'S TALE OF THE SUPERNATURAL) a THE CHILD ereje abban rejlik, ahogyan első képkockájától fogva valami különös, rémálomszerű szövetet von organikus díszlete köré, egy kis titkos ajtót nyitva képzelet és valóság között.

Az örmény rendezőnek ez az egyetlen filmes munkája, csakúgy, mint a többi stábtagnak az operatőrtől a maszkmesterig. Ebből arra engedek következtetni, hogy Voskanian és társai majdhogynem véletlenszerűen találták meg a kulcsot az atmoszférához. Az alacsony költségvetést leplezendő, a felvételeket megkísérelték minél rendhagyóbb gépállásokból rögzíteni, az avar felett suhanó zombi-szubjektív egyenesen Sam Raimi gonosz halottas stílusát villantja fel - nincs új a nap alatt! A zongora és egy analóg szintetizátor disszonáns kánonjából álló zene tovább gerjeszti az irrealitást, amelyre a hevenyészett utószinkron és a képzetlen színészek erőltetett előadásmódja is rátesz egy lapáttal. A zombi-szüzsét AZ ÖRDÖGŰZŐ "gonosz kislány" motívumával sután összeházasító forgatókönyv sem a következetesség jegyében íródott. Vajon Rosalie elmegyógyintézetben kezelt anyjától örökölte paranormalitását? Vagy a szívtelen apa tehet mindenről? A válaszok a misztikum ködébe vesznek.

A véres plánokkal is előrukkoló film végül visszakanyarodik a George A. Romero taposta ösvényre, a zombihorda elől menekülő túlélők egy sufniban barikádozzák el magukat. AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA valósághűen ábrázolt temetőtöltelékeitől szándékosan eltérve ezek a futkározó zombik (mondom, nincs új a nap alatt) szürreális kinézetükkel a fantázia szörnyszülöttei.

Ha mégis az elégedetlenség, ne adj' isten az unalom érzése lenne úrrá rajtunk a film megtekintése közben, annak okát bátorkodom párhuzamba állítani Dario Argento INFERNO-jával. Nem mintha egy lapon lehetne említeni a kettőt, hiszen a THE CHILD csupán amatőr játékos az akkori euro-horror csúcstermékéhez képest, de Voskanian lényegében ugyanazt a hibát (?) követte el, mint Argento: miközben audiovizuális eszközökkel egyfajta horror-esszenciát próbált létrehozni, elfeledkezett arról, hogy egy egész estés mozinak valamivel többre van szüksége hosszúra nyújtott „félelmetes” jelenetek láncolatánál ahhoz, hogy ne csak az érzékeinkre, de az érzelmeinkre is hatni tudjon. Az ily módon az erdőben felejtett nézőnek csupán néhány kísérteties képfoszlány marad meg emlékül, úgysmint az életre kelt madárijesztő keringője, vagy a gúnyosan vicsorgó töklámpás, amiben hirtelen fellobban a gyertyaláng...

Ugyan nem veri nagydobra az ünnepi alkalmat, a THE CHILD számításom szerint a filmtörténet első Halloween idején játszódó horrorja. Ha Harry Novak vár egy évet a bemutatásával, egy töklámpásra összpontosító poszt-HALLOWEEN kampánnyal talán még nagyobbat tudott volna kaszálni.