DEMONS OF THE MIND (1971)

Peter Sykes, angol

Lazuljon el és nézzen hosszasan a fényes pontra.

Ma éjjel Hammer-filmet nézek.

A hetvenes évek eleji, útkereső Hammer stúdiónál készült DEMONS OF THE MIND szokatlan kísérlet egy gótikus pszichothrillerre. A brithorror-iparban az angol AIP/Vincent Price filmek forgatókönyveivel nevet szerzett Christopher Wicking eredetileg Vér vért kíván címen megírt történetében a farkasember hiedelemvilága ütközik a korai elmeorvoslás tudományával. A későbbi átírás során bukkant fel és kapott fontos szerepet a mezmerizmusról elhíresült Franz Anton Mesmer alakja. A sokak által sarlatánnak, később a modern pszichoterápia atyjának tartott XVIII. századi német proto-pszichológus „A bolygók hatása az emberi testre” címen publikálta disszertációját. Hogy ötletüket eladják, Wicking és producere azt füllentették a Hammer fejesének, hogy egy stuttgarti múzeumlátogatás során megismert bajorországi legendát dolgoztak fel.

A stúdió még rá is licitált a hazugságra, a promóciós anyagok szerint a forgatás egy része eredeti bajor helyszíneken zajlott. Az erdei külsőket mint mindig, most is a Black Park-ban vették fel, a németesen gótikus kastély Sussexben található és a THE LEGEND OF HELL HOUSE címszerepében is láthatjuk. Felismerve a mű Poe-i vonatkozásait (Usher-szerű főszereplő, az elme, mint monstrum, hipnózis), az olaszok a filmet Edgar Allan Poe adaptációként reklámozták a plakátjukon:

Az olaszokra még visszatérünk.

Wicking tanácsára a Hammer saját, bevált iparosai helyett egy ifjonc rendezőt bérelt fel. Peter Sykes a nyugdíjból visszatért nagyszerű operatőr, Arthur Grant (THE CURSE OF THE WEREWOLF, THE DEVIL RIDES OUT) szolgálatait és nagy fokú alkotói szabadságot kapott, egy aprócska megkötéssel: az előzetes várokozásokat alulteljesítő THE CURSE OF THE WEREWOLF (1960) óta a werewolf szitokszónak számított Hammeréknél, a bestiának távoznia kellett. A DEMONS OF THE MIND tehát egy farkasembertelenített farkasember történet, melyben a revizionista időszakába ért brithorror egyik kedvenc szörnyetege, az anakronizmus szedi áldozatait („the demon of the establishment”, ahogy egy témával foglalkozó tanulmány néven nevezi). A forgalmazó EMI nem nagyon tudott vele mit kezdeni, Londonban a TOWER OF EVIL-lel vetítették közös double-billen egy darabig, aztán kidobták a kukába. 

A XIX. századi bajor falu nemesura, Zorn báró egy paraszt szűzleányt vett el nőül, hátha a házasságból születendő utódai nem öröklik meg a vérszomjas/vérfertőző Zornokat évszázadok óta átokként sújtó elmebetegséget. A kis Emil és Elizabeth mentális fejlődésén nem sokat segít, hogy a férj által őrületbe kergetett feleség a szemük láttára vágja el a saját torkát. Az immáron fiatal felnőtt, szándékosan legyengített állapotban lévő gyermekeit Zorn a kastélyában tartja házi őrizetben, két külön betegszobában. Végső elkeseredésében a hibbant családfő otthonába hívat egy kétes hírű elmeorvost, azt remélve, hogy rendhagyó módszerével (= mesmerizmus) kiűzi belőlük az idegbajt.

Miközben Dr. Falkenberg kiteregeti Zornnal a családi szennyest, a kastély melletti rózsalugasban  farkasember  ismeretlen gyilkos csemegézik a helybéli parasztlányokból. A WITCHFINDER GENERAL néhány évvel korábban kiengedte a nihilizmus szellemét a palackból, ami itt egy brutális, gyomorba vágó befejezésben mutatkozik meg, mikor is az erdő démonait pogány rituálékkal távol tartó parasztság és a katolicizmust képviselő fanatikus pap kéz-a-kézben nyitják meg a pokol kapuit.

Tudomány vs. hiedelem, értelem és félelem szimbolikus összecsapása, generációs konfliktusok, freudi pszicho-szexuália. A bőség zavarával küzdő DEMONS OF THE MIND tulajdonképpen klasszikus mese két szerelmes fiatalról, akik történetesen testvérek, és akiket/akit a zsarnok apa változtatott szörnnyé. A hasonlatos HANDS OF THE RIPPER-nél elégikusabb hangvételű film szándékoltan próbált bizonyos fokig szakítani a Hammer-hagyományokkal. Az újszerű fogalmazásmódot mindjárt a minimális dialógussal élő felvezetés példázza, a két idősík között váltakozó képekből a nézőnek kell összeraknia a cselekményt.

Az igazsághoz tartozik, hogy az amúgy nem tehetségtelen Christopher Wicking sosem tudta szövegeit összeszedett, fókuszált narratívába önteni. Forgatókönyveinek gyümölcsei, mint a SCREAM AND SCREAM AGAIN, a nehezen kibogozható MURDERS IN THE RUE MORGUE vagy az ismét Peter Sykes rendezte TO THE DEVIL... A DAUGHTER (a Hammer utolsó horrorfilmje) oly mértékben zavarosak és kiforratlanok, hogy az kikezdi a műfaj egyik fontos alkotóelemét, a feszültséget. A DEMONS OF THE MIND összességében érdekes, részleteiben szépség lakozik (a véresre karmolt áldozatokra hulló vörös rózsaszirmok - o giallo mio!), izgalmasnak a szó hagyományos, suspense értelmében azonban nem igazán nevezhető.

Szintén problémás - és ezt az alkotók is elismerik - a Zornt túljátszó Robert Hardy előadása. A brit színpadokon kiművelt színész elméjét mintha Shakespeare démona szállta volna meg - Edward Lionheart csókoltatja.

Ha a Hammer-horrorral még csak ismerkedőknek nem is ajánlanám, gótikus közhelyeit felforgató intelligenciája, jó/rossz felálláson túlmutató ambivalens, modernista szemlélete negyven év múltán is értéket képvisel. Zorn gonoszság és bűnbánat között ingázva végzi valahol félúton, Dr. Faulkner (a "mind" szót rendkívüli szuggesztivitással kimondó Patrick Magee - MECHANIKUS NARANCS, Fulci’s THE BLACK CAT) éppúgy lehet opportunista sarlatán, mint korszakos zseni. A további vitákra egy jól irányzott haslövés tesz pontot, utat nyitva a kollektív hisztériának. Habzó szájjal vonagló apácák nélkül is figyelemre méltó a film egyházellenes retorikája, a felvilágosodáson ismét véres diadalt arat a vakhit.

Az emlékezetes finálé kapcsán dobjunk még egy áldozatot a tíz évvel később Lucio Fulci által összehordott máglyarakásra:

A faluban történt gyilkosságokért felelős személyt fakereszttel felnyársalja a pap. Fordított felállással (a faluban történt gyilkosságokért felelős papot fakereszttel felnyársalják) ugyanez visszaköszön a ZOMBIK VÁROSÁban. 

Mi több, a túlélő gyermek velőtrázó sikoly kíséretében kimerevített képkockája nagyjából megegyezik Fulciék sokat vitatott befejezésével. Mindkét horror ördögi körként zárja be világát, amiben hiába pusztul a gonosz, az őrület tovább uralkodik. Scream and scream again...

DAUGHTER OF DARKNESS (1989) – Stuart Gordon magyar melója

„Be careful. Everybody should be very careful in a country like this.”

A rendszerváltás környékén nálunk forgatott horror/thrillerek közül (THE WASHING MACHINE, THE CHURCH stb. ← nyugi, folyt.köv.) a DAUGHTER OF DARKNESS számunkra azzal tűnik ki, hogy történelmi pillanatokban rögzült celluloidra, ezen felül a főproducer és a stáb jelentős része magyar volt, tehát félig-meddig hazai a szalonna. Szinkronizált változat tudtommal nem létezik, a magyar fél ezúttal is tett róla, hogy még véletlenül se kerüljön közszemlére az országhatáron belül. (Az én kis összeesküvés elméletem.) Bezzeg nyugatabbra mindenfelé forgalmazták videón:

A nyolcvanas évekbe beleragadt horroristák körében köztiszteletnek örvendő amerikai Stuart Gordon jelenlétét leginkább az magyarázza, hogy a rendező a tévéfilmben együtt dolgozhatott gyerekkora kedvenc PSYCHOpatájával, Anthony Perkinsszel. Eddig még nem olvastam egyetlen olyan Gordonnal készült interjút sem, amiben az amúgy szívesen nyilatkozó filmes mesélt volna eme kalandjáról. Bölcs az, aki hallgat esete forog fent, de ne ugorjunk előre.

A FROM BEYOND / DOLLS páros után Gordont üldözőbe vette a balszerencse: addigi munkaadója (Empire Pictures) csődbe ment, a Disney elvette tőle a DRÁGÁM, A KÖLYKÖK ÖSSZEMENTEKet, készülő Poe-adaptációját, a THE PIT AND THE PENDULUM-t 1989 tavaszán, a forgatás előtt két héttel egy másik csődeljárás miatt leállították. A rendezőt ebben a depressziós pillanatában találta meg a nyolcvanas évek elején Kanadába disszidált egykori filmkritikus/televíziós szerkesztő, Hámori András. A később David Cronenberggel is együttműködő Hámoritól már akkor sem volt teljesen idegen a horror, elvégre ő volt az egyik producere Tibor Takács THE GATE-jének.

A CBS televízió számára készült DAUGHTER OF DARKNESS-t Hámori megbízásából a Novofilm gyártotta le bérmunkában. Sándor Pál 1989-ben gründolt cége volt az ország első magántulajdonban lévő, külföldi produkciókat kiszolgáló filmszervize. A két világsztárt, tucatnyi egymást közt is angolul diskuráló magyar színészt és egy Bukarestet játszó Budapestet felvonultató végtermék az Egyesült Államokban 1990 januárjában került képernyőre, méghozzá főműsoridőben, ezáltal tömegek ismerhették meg Sándor fétisszínészének, Garas Dezsőnek a káeurópai fizimiskáját.

„You are a long way from home. You’d be surprised of what’s possible here.”

A dobjunk egy ártatlan amerikai állampolgárt egy morcos, vasfüggöny mögötti országba kezdetű sztoriban az árva Katherine (Mia Sara – Ridley Scott’s LEGENDA) sohasem látott édesapját érkezik felkutatni a Ceausescu rezsim terhe alatt roskadozó Romániába. 1989. augusztus 11-ét írunk; mire adásba került a műsor, a diktátor-vámpír halott volt.

A Ferihegytől a Gellért Hotelig tartó taxiutat (sofőr: Dezső Garas) üzletek előtti sorban állás, repedt sarkú kurvák és civileket zaklató rendőrök szegélyezik. Ezt a Best of Communism miliőt láthatta a bérelt Opel Senator ablakából a kanadás rokon, útban a Svábhegyre. Nem akarok ünneprontó lenni, de egyre inkább úgy néz ki, múltunk a jövendőnk.

Szállodai szobájában lepihenve Katherine–t szörnyű rémálom keríti hatalmába: riadt tekintetű kisnyugdíjasokkal teli zöldségpiacon jár, miközben elszabadul az infláció.

A 48Ft/kg karfiol csak a kezdet, a Rémálom a Baross utcában folytatódik. Pázmány Péter útbaigazítását követve (sic!) az apja után nyomozó lány a Józsefvárosban akad Anthony Perkins nyomára.

Perkins egy Nap utcai üvegöntő műhelyben dolgozik, nem mellékesen élőhalott arisztokrata, a reform mozgalom egykori élharcosa, amíg a titkosrendőrség át nem küldte a másvilágra. Magyarán: ő egy deklasszált ellenzéki üvegfúvó vámpír. Transzilvániai kastélya ma államosított turistalátványosság (a Drakula-várat a városligeti Vajdahunyad vára alakítja), az új vámpírtanya egy kívül-belül autentikus VII. kerületi éjszakai szórakozóhely pincéjében van berendezve.

A film egy részét a Csikágó negyedben vették fel, a főhősnő Chicagóból érkezett, Stuart Gordon chicagói. Nice touch. Katherine-t felváltva próbálja behálózni egy szintipopos vámpírficsúr és az állambiztonságiak. A Perkins vezette vámpír-szekta (csupa fehérre meszelt hazai arc) szembe fordul mesterével, tervükhöz a "félvér" lányát felhasználva a sötétségből a felszínre akarnak törni. -We can change! A felkiáltásban akár még aktuálpolitikai célzás is lehetett. Perkins koporsójában talált női csontváz a PSYCHOra céloz.

A cselekmény apa-lánya kapcsolata és a Bukarest/Budapest összemosás mellett ez ennek a produkciónak az igazi sorsdrámája: az EDGE OF SANITY után az AIDS-beteg sztár ismét Magyarországon díszeleg egy olyan szerepben, amit Lugosi Béla kapott élete alkonyán Ed Wood filmjeiben. A Lugosi akcentusát kölcsönvevő színészlegendának állítólag kétszázezer dollárt fizettek, ami a filmet elnézve a költségvetés majdnem felét tehette ki.

A kétszázezer forintos gázsiért Garas taxisofőrje visszatérő karakterré avanzsálódik, a fináléban már-már főszereplővé lép elő a szerényke tehetségét hősies igyekezettel kompenzáló Mia Sara oldalán. A Minarik Ede bőrébe bújt Van Helsing - My great-great-great grandfather killed Dracula! - folyamatos küzdelme az angol nyelvű színjátszás démonával fénypontok a tévéfilmes éjszakában. A Kossuth-díjas érdemes művész az kérem egy amerikai társprodukcióban is Kossuth-díjas érdemes művész. Akarva-akaratlanul a többiek is campben tolják, RIPACSOK mind, bár az előadásmódjukra bizonyára hatással voltak a szájukba tömött angol tőmondatok.

A gyanúsan hazánk fiának hangzó Andrew Laskos vámpírosdit vörös paranoiával színező forgatókönyvét rendezhette volna akárki, szinte emberfeletti feladat lenne színvonalas mozgóképet forgatni belőle. A RE-ANIMATOR rendezőjét prűd televíziós normák közé kényszeríteni eleve paradoxon. Az ügyeletes jónő Rák Kati hiába vetkőzik le, a kamera fejmagasságban blokkol. Bodnár Erikát hason döfik, mire a szája szélén kis piros folt jelenik meg. Állítólag létezik egy európai mozik számára készült vágatlan változat. Az egyetlen stuartgordonos húzás, hogy a vámpírok hegyes szemfogak helyett a FROM BEYOND test-mutációira emlékeztető nyelvüket használják a harapáshoz.

Ezen túl lényegében kliséhalmozás folyik, igencsak esetleges módon. Akkori horrorfilmekben szinte kötelező rémálom-jelenetek, diszkó-kompatibilis FRÁSZKARIKA-vámpír (egy amerikai TV-színész alakítja), és egy kis botcsinálta romantika Mia Sara és a bájgúnár követségi alkalmazott között (a másik amerikai TV-színész).

A pozitívumokat sem hallgathatjuk el. (....Hosszú gondolkodási szünet....) A nyugati néző számára vadregényes és nyomasztó a kommunista légkör, ami ugyebár nem hátrány egy horrorban. Mi pedig végre megtudjuk, ki volt valójában Anonymus. A megelevenedő köztéri szobrok ötlete nem rossz, érdemes lenne felhasználni egy magyar történelmi fantáziához. A Nemzeti Múzeum előtt Toldi Miklós szobra rámutat a szemben lévő giroszosra – ez lenne a nyitó jelenetünk, Andy. (Zseniális, fiam, nesze 500 millió+ÁFA.)

Magára vessen keresztet, aki összekeveri a DAUGHTER OF DARKNESS-t a DAUGHTERS OF DARKNESS-szel: az egyik a modern vámpírfilmek klasszikusa, a másik nem. De mond csak, mikor láttál utoljára ennyi magyar színészt összezárva egy helyszíni angol hanggal rögzített vámpírfilmben?

Bodnár Erika (doktornő/vampire lover)

Margitai Ági (cigány jósnő) 

Lőte Attila (titkosrendőrség)

Hunyadkürti István (szektatag)

Kiss Mari

Némethy Ferenc

Pázmány Péte

? (a magyar Tor Johnson)

Rák Kat

35 év feletti átlagéletkorú társaságban „Ki ez a színész?” műveltségi vetélkedőnek sem utolsó, tessék megnézni, az interneten fent van az egész ingyen és bérmentve. Csak bírjuk cérnával, elvtársak.

Az inspirációért és a képek többségéért köszönet Bálint gazdának.

Hámori András interjú. Ő volt a majdnem csődöt jelentett SORSTALANSÁG megmentője. Ez némileg magyarázza, miért van kihangsúlyozva Garas karakterének zsidósága.

Ha nincs rá másfél órád, itt a másfél perces előzetes, nagyjából az összes izgibb jelenetet belepakolták:

VHS-archívum: a Vico ágyútöltelékei

 

 A borítókért köszönet: Kolcsár István/DEN + Székely Ádám

A színes, szinkronizált akciófilm, amit még az Imdb sem jegyez:

Kódneve: Bruce Lambert = Godfrey Ho 

Fedőcég: Filmark International Ltd., HK
Alias: ANGEL OF HELL / ANGEL FORCE
Időpont: 1989
Küldetés: VASANGYALOK koppintás
A főszereplő "Irene Ball" szerintem a nyolcvanas évek végén Hong Kongban szerencsét próbáló, ma Hollywoodban kaszkadőrködő Sophia Crawford.