DEMONS OF THE MIND (1971)

Peter Sykes, angol

Lazuljon el és nézzen hosszasan a fényes pontra.

Ma éjjel Hammer-filmet nézek.

A hetvenes évek eleji, útkereső Hammer stúdiónál készült DEMONS OF THE MIND szokatlan kísérlet egy gótikus pszichothrillerre. A brithorror-iparban az angol AIP/Vincent Price filmek forgatókönyveivel nevet szerzett Christopher Wicking eredetileg Vér vért kíván címen megírt történetében a farkasember hiedelemvilága ütközik a korai elmeorvoslás tudományával. A későbbi átírás során bukkant fel és kapott fontos szerepet a mezmerizmusról elhíresült Franz Anton Mesmer alakja. A sokak által sarlatánnak, később a modern pszichoterápia atyjának tartott XVIII. századi német proto-pszichológus „A bolygók hatása az emberi testre” címen publikálta disszertációját. Hogy ötletüket eladják, Wicking és producere azt füllentették a Hammer fejesének, hogy egy stuttgarti múzeumlátogatás során megismert bajorországi legendát dolgoztak fel.

A stúdió még rá is licitált a hazugságra, a promóciós anyagok szerint a forgatás egy része eredeti bajor helyszíneken zajlott. Az erdei külsőket mint mindig, most is a Black Park-ban vették fel, a németesen gótikus kastély Sussexben található és a THE LEGEND OF HELL HOUSE címszerepében is láthatjuk. Felismerve a mű Poe-i vonatkozásait (Usher-szerű főszereplő, az elme, mint monstrum, hipnózis), az olaszok a filmet Edgar Allan Poe adaptációként reklámozták a plakátjukon:

Az olaszokra még visszatérünk.

Wicking tanácsára a Hammer saját, bevált iparosai helyett egy ifjonc rendezőt bérelt fel. Peter Sykes a nyugdíjból visszatért nagyszerű operatőr, Arthur Grant (THE CURSE OF THE WEREWOLF, THE DEVIL RIDES OUT) szolgálatait és nagy fokú alkotói szabadságot kapott, egy aprócska megkötéssel: az előzetes várokozásokat alulteljesítő THE CURSE OF THE WEREWOLF (1960) óta a werewolf szitokszónak számított Hammeréknél, a bestiának távoznia kellett. A DEMONS OF THE MIND tehát egy farkasembertelenített farkasember történet, melyben a revizionista időszakába ért brithorror egyik kedvenc szörnyetege, az anakronizmus szedi áldozatait („the demon of the establishment”, ahogy egy témával foglalkozó tanulmány néven nevezi). A forgalmazó EMI nem nagyon tudott vele mit kezdeni, Londonban a TOWER OF EVIL-lel vetítették közös double-billen egy darabig, aztán kidobták a kukába. 

A XIX. századi bajor falu nemesura, Zorn báró egy paraszt szűzleányt vett el nőül, hátha a házasságból születendő utódai nem öröklik meg a vérszomjas/vérfertőző Zornokat évszázadok óta átokként sújtó elmebetegséget. A kis Emil és Elizabeth mentális fejlődésén nem sokat segít, hogy a férj által őrületbe kergetett feleség a szemük láttára vágja el a saját torkát. Az immáron fiatal felnőtt, szándékosan legyengített állapotban lévő gyermekeit Zorn a kastélyában tartja házi őrizetben, két külön betegszobában. Végső elkeseredésében a hibbant családfő otthonába hívat egy kétes hírű elmeorvost, azt remélve, hogy rendhagyó módszerével (= mesmerizmus) kiűzi belőlük az idegbajt.

Miközben Dr. Falkenberg kiteregeti Zornnal a családi szennyest, a kastély melletti rózsalugasban  farkasember  ismeretlen gyilkos csemegézik a helybéli parasztlányokból. A WITCHFINDER GENERAL néhány évvel korábban kiengedte a nihilizmus szellemét a palackból, ami itt egy brutális, gyomorba vágó befejezésben mutatkozik meg, mikor is az erdő démonait pogány rituálékkal távol tartó parasztság és a katolicizmust képviselő fanatikus pap kéz-a-kézben nyitják meg a pokol kapuit.

Tudomány vs. hiedelem, értelem és félelem szimbolikus összecsapása, generációs konfliktusok, freudi pszicho-szexuália. A bőség zavarával küzdő DEMONS OF THE MIND tulajdonképpen klasszikus mese két szerelmes fiatalról, akik történetesen testvérek, és akiket/akit a zsarnok apa változtatott szörnnyé. A hasonlatos HANDS OF THE RIPPER-nél elégikusabb hangvételű film szándékoltan próbált bizonyos fokig szakítani a Hammer-hagyományokkal. Az újszerű fogalmazásmódot mindjárt a minimális dialógussal élő felvezetés példázza, a két idősík között váltakozó képekből a nézőnek kell összeraknia a cselekményt.

Az igazsághoz tartozik, hogy az amúgy nem tehetségtelen Christopher Wicking sosem tudta szövegeit összeszedett, fókuszált narratívába önteni. Forgatókönyveinek gyümölcsei, mint a SCREAM AND SCREAM AGAIN, a nehezen kibogozható MURDERS IN THE RUE MORGUE vagy az ismét Peter Sykes rendezte TO THE DEVIL... A DAUGHTER (a Hammer utolsó horrorfilmje) oly mértékben zavarosak és kiforratlanok, hogy az kikezdi a műfaj egyik fontos alkotóelemét, a feszültséget. A DEMONS OF THE MIND összességében érdekes, részleteiben szépség lakozik (a véresre karmolt áldozatokra hulló vörös rózsaszirmok - o giallo mio!), izgalmasnak a szó hagyományos, suspense értelmében azonban nem igazán nevezhető.

Szintén problémás - és ezt az alkotók is elismerik - a Zornt túljátszó Robert Hardy előadása. A brit színpadokon kiművelt színész elméjét mintha Shakespeare démona szállta volna meg - Edward Lionheart csókoltatja.

Ha a Hammer-horrorral még csak ismerkedőknek nem is ajánlanám, gótikus közhelyeit felforgató intelligenciája, jó/rossz felálláson túlmutató ambivalens, modernista szemlélete negyven év múltán is értéket képvisel. Zorn gonoszság és bűnbánat között ingázva végzi valahol félúton, Dr. Faulkner (a "mind" szót rendkívüli szuggesztivitással kimondó Patrick Magee - MECHANIKUS NARANCS, Fulci’s THE BLACK CAT) éppúgy lehet opportunista sarlatán, mint korszakos zseni. A további vitákra egy jól irányzott haslövés tesz pontot, utat nyitva a kollektív hisztériának. Habzó szájjal vonagló apácák nélkül is figyelemre méltó a film egyházellenes retorikája, a felvilágosodáson ismét véres diadalt arat a vakhit.

Az emlékezetes finálé kapcsán dobjunk még egy áldozatot a tíz évvel később Lucio Fulci által összehordott máglyarakásra:

A faluban történt gyilkosságokért felelős személyt fakereszttel felnyársalja a pap. Fordított felállással (a faluban történt gyilkosságokért felelős papot fakereszttel felnyársalják) ugyanez visszaköszön a ZOMBIK VÁROSÁban. 

Mi több, a túlélő gyermek velőtrázó sikoly kíséretében kimerevített képkockája nagyjából megegyezik Fulciék sokat vitatott befejezésével. Mindkét horror ördögi körként zárja be világát, amiben hiába pusztul a gonosz, az őrület tovább uralkodik. Scream and scream again...