Norman J. Warren, angol
Ez az egész őrület Warrennel lett elkezdve (TERROR), talán épp itt az ideje visszatérni rá, méghozzá egy olyan filmjével, ami jóllehet nem annyira ismert, mint A nyolcadik utas a Halál-kópiának elkönyvelt horror/sci-fije, az INSEMINOID (1980), viszont sokkalta érdekesebb annál. A PREY-t elsősorban az különbözteti meg a többi inváziós fantasztikumtól, hogy központi témájának a homoszexualitást választotta, és még csak nem is egy olcsó szexfilmről van szó. Na jó, arról is, meg egy testrablós sci-firől, de olyan ügyesen keveri kártyáit, hogy engem fillérekért sikerült megvennie már első látásra. Amúgy nem kell megijedni, az egynemű szerelem női változatáról van szó. Az jó - az szép, ahogyan Bástya elvtárs mondaná.
Kutyafejű, vámpírfogazatú alien érkezik az angliai vidék lágy ölébe (pre-X-TRO), azzal a megbízással, hogy ellenőrizze le az ott élő egyedek fogyaszthatóságát (pre-BAD TASTE). A jóképű fiatalember bőrébe bújó betolakodót egy leszbikus pár fogadja otthonába. Josephine (domináns, féltékeny) és Jessica (infantilis, kapcsolatfüggő) mikrokozmoszában javában dúl az érzelmek háborúja: Jessica menne, Josephine nem engedi, ráadásul hullaszaga is van a dolognak, ugyanis "Simon", a legutolsó férfi, aki a házban élt, titokzatos módon eltűnt. Josephine-nek meg van egy bazi nagy rugós kése...
A PREY olyan, mintha két különböző típusú filmet forgató stáb elhatározná, hogy szerdától összeadják amijük van (három színész + egy izolált villa nagy telekkel), és közösen folytatják a munkát. Ez egy teljesen kiszámíthatatlan filmet eredményez, ami hol a suspense-re hajt, hol pedig egy viszonyokat boncolgató szexdráma, és kutyafejű alien legyek, ha nem működik! Különösen akkor válik érdekfeszítővé a dolog, amikor a két szüzsé között kezd elmosódni a határ, az űrből jött predátor egyenlővé válik a fenyegető maszkulinitással, belepiszkítva egy amúgy is a hisztéria szélén táncoló kapcsolatba.
A mindössze egy-két egyszerű speciális effektet használó, pár fontból készült, de jól kivitelezett filmnek a motorja a két női főszereplő intenzív és meggyőző alakítása. Sally Faulkner a VAMPYRES erotikus vámpír-klasszikusból lehet ismerős (ő volt a lakókocsis pár egyik fele), bájait a PREY során gyakorta megvillantó Glory Annennek pedig külön "controversy" bekezdése van a Wikipédián. Számomra meglepetés volt megtudni, hogy se nekik, se a rendezőnek nem volt fogalma arról, hogyan is működik egy leszbikus párkapcsolat. Warren állítja, az egész leszbi dolog csak azért került bele a forgatókönyvbe, hogy a produktum majd jobban eladható legyen. Ez akár újraértékelésre is sarkallhatna (mi van, most akkor mégsem közveszélyesek a leszbikusok?), de az exploitation filmeknél bizony megesik, hogy a véletlenek szülik a mesterművet. Előítéletektől mentes brithorroristáknak melegen ajánlott!
Kutyafejű, vámpírfogazatú alien érkezik az angliai vidék lágy ölébe (pre-X-TRO), azzal a megbízással, hogy ellenőrizze le az ott élő egyedek fogyaszthatóságát (pre-BAD TASTE). A jóképű fiatalember bőrébe bújó betolakodót egy leszbikus pár fogadja otthonába. Josephine (domináns, féltékeny) és Jessica (infantilis, kapcsolatfüggő) mikrokozmoszában javában dúl az érzelmek háborúja: Jessica menne, Josephine nem engedi, ráadásul hullaszaga is van a dolognak, ugyanis "Simon", a legutolsó férfi, aki a házban élt, titokzatos módon eltűnt. Josephine-nek meg van egy bazi nagy rugós kése...A PREY olyan, mintha két különböző típusú filmet forgató stáb elhatározná, hogy szerdától összeadják amijük van (három színész + egy izolált villa nagy telekkel), és közösen folytatják a munkát. Ez egy teljesen kiszámíthatatlan filmet eredményez, ami hol a suspense-re hajt, hol pedig egy viszonyokat boncolgató szexdráma, és kutyafejű alien legyek, ha nem működik! Különösen akkor válik érdekfeszítővé a dolog, amikor a két szüzsé között kezd elmosódni a határ, az űrből jött predátor egyenlővé válik a fenyegető maszkulinitással, belepiszkítva egy amúgy is a hisztéria szélén táncoló kapcsolatba.A mindössze egy-két egyszerű speciális effektet használó, pár fontból készült, de jól kivitelezett filmnek a motorja a két női főszereplő intenzív és meggyőző alakítása. Sally Faulkner a VAMPYRES erotikus vámpír-klasszikusból lehet ismerős (ő volt a lakókocsis pár egyik fele), bájait a PREY során gyakorta megvillantó Glory Annennek pedig külön "controversy" bekezdése van a Wikipédián. Számomra meglepetés volt megtudni, hogy se nekik, se a rendezőnek nem volt fogalma arról, hogyan is működik egy leszbikus párkapcsolat. Warren állítja, az egész leszbi dolog csak azért került bele a forgatókönyvbe, hogy a produktum majd jobban eladható legyen. Ez akár újraértékelésre is sarkallhatna (mi van, most akkor mégsem közveszélyesek a leszbikusok?), de az exploitation filmeknél bizony megesik, hogy a véletlenek szülik a mesterművet. Előítéletektől mentes brithorroristáknak melegen ajánlott!