2010. január 16., szombat

PREY (1977)

Norman J. Warren, angol

Ez az egész őrület Warren-nel lett elkezdve (TERROR), talán épp itt az ideje visszatérni rá, méghozzá egy olyan filmjével, ami jóllehet nem annyira ismert, mint A nyolcadik utas a Halál-kópiának elkönyvelt horror/sci-fije, az INSEMINOID (1980), viszont sokkalta érdekesebb annál. A PREY-t elsősorban az különbözteti meg a többi inváziós fantasztikumtól, hogy központi témájának a homoszexualitást választotta, és még csak nem is egy olcsó szexfilmről van szó. Na jó, arról is, meg egy testrablós sci-firől, de olyan ügyesen keveri kártyáit, hogy engem fillérekért sikerült megvennie már első látásra. Amúgy nem kell megijedni, az egynemű szerelem női változatáról van szó. Az jó - az szép, ahogyan Bástya elvtárs mondaná.

Kutyafejű, vámpírfogazatú alien érkezik az angliai vidék lágy ölébe (pre-X-TRO), azzal a megbízással, hogy ellenőrizze le az ott élő egyedek fogyaszthatóságát (pre-BAD TASTE). A jóképű fiatalember bőrébe bújó betolakodót egy leszbikus pár fogadja otthonába. Josephine (domináns, féltékeny) és Jessica (infantilis, kapcsolatfüggő) mikrokozmoszában javában dúl az érzelmek háborúja, Jessica menne, Josephine nem engedi, ráadásul hullaszaga is van a dolognak, ugyanis "Simon", a legutolsó férfi, aki a házban élt titokzatos módon eltűnt. Josephine-nek meg van egy bazi nagy rugós kése...

A PREY olyan, mintha két különböző típusú filmet forgató stáb elhatározná, hogy szerdától összeadják amijük van (három színész + egy izolált villa nagy telekkel), és közösen folytatják a munkát. Ez egy teljesen kiszámíthatatlan filmet eredményez, ami hol a suspense-re hajt, hol pedig egy viszonyboncolgató szexdráma, és kutyafejű alien legyek, ha nem működik! Különösen akkor válik érdekfeszítővé a dolog, amikor a két szüzsé közt kezd elmosódni a határ, az űrből jött predátor egyenlővé válik a fenyegető maszkulinitással, belepiszkítva egy amúgy is a hisztéria szélén táncoló kapcsolatba.

A mindössze egy-két egyszerű speciális effektet használó, pár fontból készült, de jól kivitelezett filmnek a motorja a két női főszereplő intenzív és meggyőző alakítása. Sally Faulkner a VAMPYRES erotikus vámpír-klasszikusból lehet ismerős (ő volt a lakókocsis pár egyik fele), bájait a PREY során gyakorta megvillantó Glory Annen-nek pedig külön "controversy" bekezdése van a Wikipédián. Számomra meglepetés volt megtudni, hogy se nekik, se a rendezőnek nem volt fogalma arról, hogyan is működik egy leszbikus párkapcsolat, Warren állítja, az egész leszbi dolog csak azért került bele a forgatókönyvbe, hogy a produktum majd jobban eladható legyen. Ez akár újraértékelésre is sarkallhatna (mi van, most akkor mégsem közveszélyesek a leszbikusok?), de az exploitation filmeknél bizony megesik, hogy a véletlenek szülik a mestert. Előítéletektől mentes brithorroristáknak melegen ajánlott!