León Klimovsky, spanyol
Közreműködik:
a hispán Bud Spencer
El Golyva
Jack Taylor
és muchos otres.
"Igaz, hogy Klimovsky, Jess Franco és a többiek sok zsánerfilmet készítettek a hatvanas-hetvenes évek folyamán, de vegyék figyelembe azokat az időket, amikor a szigorú cenzúra korlátozta a témákat. Mi volt a spanyol filmekben? A hadsereg vagy az egyház tetteit dicsőítették, a gyerekek énekeltek, a lányok jótékony célokra gyűjtöttek pénzt, a nélkülöző család imádkozott, abban a reményben, hogy megnyerik a lottófőnyereményt... A zsánerfilm sikerének köze volt a cenzúrához, mert egy kis erotikával fűszerezve olyan dolgokat művelhettek benne, amelyeket komoly filmben nem engedtek meg. Nagyra becsültem Klimovskyt, ahogyan a színészeivel bánt, a leleményességét a forgatások idején, a kulturáltságát." - Jack Taylor
"Igaz, hogy Klimovsky, Jess Franco és a többiek sok zsánerfilmet készítettek a hatvanas-hetvenes évek folyamán, de vegyék figyelembe azokat az időket, amikor a szigorú cenzúra korlátozta a témákat. Mi volt a spanyol filmekben? A hadsereg vagy az egyház tetteit dicsőítették, a gyerekek énekeltek, a lányok jótékony célokra gyűjtöttek pénzt, a nélkülöző család imádkozott, abban a reményben, hogy megnyerik a lottófőnyereményt... A zsánerfilm sikerének köze volt a cenzúrához, mert egy kis erotikával fűszerezve olyan dolgokat művelhettek benne, amelyeket komoly filmben nem engedtek meg. Nagyra becsültem Klimovskyt, ahogyan a színészeivel bánt, a leleményességét a forgatások idején, a kulturáltságát." - Jack Taylor
Temet a falu. A sírgödörbe eresztett koporsó véletlenül kinyílik, a feketére szenesedett, még füstölgő tetem láttán a gyászolók futásnak erednek. A romos környezet, a temetői pánik, a férgektől hemzsegő főcím plasztikusan fogalmazza képekbe az eljövendő másfél óra hangulatát.
Átutazóban lévő városiak egy isten háta mögötti faluban kénytelenek eltölteni az éjszakát, miután buszvezetőjük szívroham következtében meghal. Furcsa, de Tolnia nincs a térképen… Egy szintén szállást kereső gépjármű tulajdonoson kívül sehol egy élő lélek, a fogadó mégis mintha már várta volna az érkezésüket. Az üres utcákon kóborolva az egyik vendég végre-valahára összetalálkozik a falubeliekkel, vesztére. A sápadt ábrázatú, vérszomjas parasztok nekiesnek a férfi torkának, a kizárólag élőhalott vámpírok lakta Tolnia új lakossal gyarapodik.
A spanyol fantaterror termékenynek bizonyuló 1972-es esztendejében az olasz koprodukciós THE NIGHT OF THE DEVILS sikeresen ötvözte az európai kultúrkörben gyökeredző vámpír tematikát AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA friss zombis irányzatával. A Paul Naschy-rendezéseiről ismert León Klimovsky hasonló dolgozatának hatásosságát nem kis részben az egyszerre földhözragadt és földöntúli atmoszférával körülbástyázott helyszínének köszönheti. A Madrid közelében fekvő település akkoriban számos spanyol fantasztikumnak adott otthont (lásd például a vakhalottas NIGHT OF THE SEAGULLS-t). Mintha Bunuel Föld, kenyér nélkül című dokumentumfilmjében megörökített terméketlen, felföldi vidékre látogatott volna el a stáb, felkérve az ott lakó embereket, hogy statisztáljanak vámpírfilmjükhöz. Az őslakos nyakán éktelenkedő golyva bármelyik speciális effektusnál ijesztőbb látványt nyújt.
Tolnia, Tolna... Megint magyaros hangzású helyiségnév Klimovskynál. A rendező felesége a stáblistákon szkriptesként feltüntetett magyar származású Szél Erika volt. "Az egyik filmtervem a feleségem kéziratán alapult. A "Nők a purgatóriumban" egy Magyarországon megtörtént esetet dolgozott fel. Harminc-negyven évvel ezelőtt az éhínséggel küzdő faluban a lakosság elhatározta, hogy egy nő csak egy gyermeket szülhet. A közösség megölte a csecsemőket vagy az anyákat, így minden asszonynak egyetlen leszármazottja maradt életben. A főszereplő egy bába lett volna, de az általam kinézett színésznő nem vállalta el a szerepet. Valószínűleg túl borzalmasnak találta a történetet." (Van Helsing fanzinben megjelent interjú, 1985)
A lófogakkal támadó élőhalott közösség Romero zombicsordáját idézi, a vámpírmítosz arisztokratikus vérvonalát a falu felett uralkodó Grófnő testesíti meg, szemérmetlenebb kópiaváltozatokban meztelenül is. A spanyolok horror-dívája, Helga Liné által alakított karakter az egyetlen tradicionálisan ábrázolt, kriptában alvó, hegyes szemfogú vérszívó a filmben. Drakula gróf női megfelelője vonzó, társaságra vágyó kultúrbestia, aki szépirodalmat szavaltat vendégével, mielőtt az ágyába csábítaná.
Az aktust követően a megcsapolt áldozatot nemes egyszerűséggel ledobja a hálószoba balkonjáról, egyenesen a maradék után ácsingózó pórnép közé. Klimovsky adandó alkalommal groteszkbe forduló látásmódja többé-kevésbé kárpótol azért, hogy a "vámpírok éjjelének orgiája" nem igazán véres, és a címbéli orgia is ígéret marad.
A zombik és a vámpír mellett megjelenik egy harmadik típusú természetfeletti (gótikus) figura: a szellemgyerek. A lidércszerűen fel- és eltűnő kisfiú az egyik átutazó kislánya mellé szegődik titkos játszótársnak, miközben a felnőttek előtt láthatatlan marad (mindez meglehetősen emlékeztet a THE HOUSE BY THE CEMETERY-re). A sírok között elföldelt játékbaba a legsokkolóbb jelenetet készíti elő, valamint egy megrázó képsort, amiben az anya halott gyermekét kivonszolja a temetőből. Ha tabut kellett sérteni, különösen a katolicizmushoz köthetőt, a spanyol exploitation-inkvizítorok nem hátráltak meg. Bezzeg a zeneszerzéshez nem fűlt a foguk, a lemeztárból összeválogatott rock- és jazztémák egyvelege ugyanúgy elüt a látottaktól, mint a LA REBELION DE LAS MUERTAS-ban.
Talán a VÁMPÍROK BÁLJA láttán, a két forgatókönyvíró, Antonio Fos (CANNIBAL MAN, A CANDLE FOR THE DEVIL) és Gabriel M. Burgos (THE PEOPLE WHO OWN THE DARK) meglepően sok humort csempészett a rémtörténetbe. A férfi főhősből (Jack Taylor) szemen szedett kukkolót csináltak, aki nem rest falba fúrt lyukon keresztül kilesni a szomszéd szobában vetkőző szőkeséget. Húsba vágóbb tréfálkozásba torkollik a fogadó konyhai dolgozójának ténykedése. A nagydarab, szakállas fazon (Fernando Bilbao) kezében baltával járja a falut, hogy végtagokat levágva a szakács friss húst tudjon felszolgálni a szállóvendégeknek. A köszörűshöz betoppanó óriás megélezteti szekercéjét, majd közli a halálra rémült kisiparossal: – Te egy karral is tudsz dolgozni.
A helybeliek ellentmondást nem tűrő megcsonkítása a Grófnő parancsára történik, illetve egy ízben a nyájas modorú polgármester rendeli el az ujjlevágást, amikor a szerencsétlen szakács elszúrja a főételt. A felskiccelt tekintély elvű feudális társadalom arra emlékeztet, hogy ez a mindenkire kiterjedő rettegést és rothadást érzékeltető kortárs horror mégiscsak a (végnapjait élő) Franco-rezsim alatt sarjadt. Olyasmi zajlik itt, mint a spanyol történelmi egyház elnyomó ténykedését zombi-allegóriába öntő Vakhalottak sorozatban. A jelen a múlt csapdájában esik, az elmaradottság, a kollektív fanatizmus felzabálja a haladást. A végkifejlet a kísért a múlt gondolatát támasztja alá: mire a túlélők a rendőrökkel együtt visszatérnek a helyszínre, Tolniának csak a hűlt helyét találják, a település maga is egy fantom-jelenség volt.
A THE VAMPIRES NIGHT ORGY-ban olyan esetleges módon keverednek a vámpír- és szellemtörténetek motívumai, hogy még a mozielőzetes sem volt képes dűlőre jutni az ügyben:
Érdekes mód, ez a jellegzetes fantaterror képződmény variációnak tűnik Herschell Gordon Lewis TWO THOUSAND MANIACS!-jére, vagy hogy a vámpírtémánál maradjunk, bizonyos elemeiben - például a temetői prológus - felsejlik a THE KISS OF THE VAMPIRE. Az 1962-es brit Hammer-produkciót (a VÁMPÍROK BÁLJA egyik poénforrása) Klimovsky később "átdolgozta" az EL EXTRAÑO AMOR DE LOS VAMPIROS-ban. A gyorsan és olcsó eszközökkel dolgozó León, a vámpírprofi (szül. 1906 - nagyjából egyidős volt Terence Fisherrel) ugyanebben az évben a LA SAGA DE LOS DRACULA-t is leforgatta.
