2014. augusztus 10., vasárnap

EMANUELLE AND THE LAST CANNIBALS (1977)

Joe D’Amato (szül. Aristide Massaccesi), olasz


Ha hinni lehet a mendemondának, a tizenöt éves korában már neves operatőrök mellett segédkező Aristide Massaccesi karja a sok kézikamerázástól olyan erőssé vált az idők folyamán, hogy egy kezét használva bármit meg tudott csinálni Arriflexével, ámulatba ejtve a technikusokat. Hogy eközben a másik kezével mit csinált, arról csak sejtésem van ;)


A legendásan nagy munkabírású operatőr-rendező, leendő pornográfus alig fejezte be az EMANUELLE AROUND THE WORLD-öt, 1977 nyarán már forgatja is a FEKETE EMANUELLE-lel elindult és egyre elfajzottabb utakra tévedő olasz széria következő darabját. Fabrizio De Angelis producer (később: ZOMBI/ZOMBI HOLOCAUST/THE NEW YORK RIPPER) ezúttal az ULTIMO MONDO CANNIBALE bűvöletében társ-finanszírozta Joe D’Amato fülledt erotikával fűszerezett kannibál puceráját. A vágyébresztést és sokkolást egyszerre célul kitűző erotikus kalandfilm befejeztével a CANNIBAL HOLOCAUST záró mondata jutott eszembe: "Vajon kik az igazi kannibálok?" A címében az Emmanuelle márkanevet és  Ruggero Deodato Ultimo Mondo Cannibale-ját bekebelező Emanuelle E Gli Ultimi Cannibali a mondótól az esotico eroticón át a gore-ig mindent felzabál, ami elébe kerül. Az olasz exploitation producerek, ők az igazi kannibálok.


Jennifer O'Sullivan nemlétező újságírónő kitalált történetén alapuló filmben a fotóriporter Emanuelle (a sorozat kreol bőrű sztárja, Laura Gemser) inkognitóban éppen egy New York-i pszichiátrián készít fényképeket, amikor az egyik ápolónő mellét leharapja és megeszi egy ápolt. Az Amazonas partján talált szőke maugli-lány szeméremdobja felett tetoválás éktelenkedik, a régóta kihaltnak hitt Tupinamba törzs jelképe. -Az utolsó kannibálok, ember, micsoda szenzáció! dörzsöli a tenyerét a főszerkesztő, és elküldi Emanuelle-t az antropológus professzor Mark Lesterhez (Gabriele Tinti, Gemser férjura). A törzsek és szeméremdombok avatott szakértőjének első dolga, hogy újdonsült nőismerősét meghívja az otthonába, ahol aztán egyfajta bizarr előjátékként megmutat neki néhány Afrikában lencsevégre kapott undorító felvételt kannibálokról. A harmadik világbeli borzalmakkal szembesülve Laura Gemser összeszedi az összes színészi tudományát és… Itt álljunk meg egy pillanatra.


Jóval a botrányt kavart CANNIBAL HOLOCAUST előtt, D'Amato egyik visszatérő sokktaktikája volt, hogy utólag leroncsolt, 8mm-es filmszalagra átírt képsorokat illesztett az anyagba. Az 1976-os EMANUELLE IN AMERICA snuff felvételében Giannetto De Rossi maszkmester olyan kiváló munkát végzett, hogy Olaszországban bíróság elé került az ügy. Ha lehet hinni a mendemondának - márpedig én minden mendemondának hiszek -, egy betiltott filmekből rendezett torontói filmfesztivál közönsége közt ücsörgő David Cronenberg a láttán kezdett el agyalni a VIDEODROME-on. D'Amato ekkortájt ismeretterjesztő ál-dokumentumfilmeket is fabrikált, az itt látható felvétel, immáron színesben, a NOTTI PORNO NEL MONDO-ban is felbukkan. Tehát ott tartottunk, hogy Laura Gemser összeszedi az összes színészi tudományát és… ami nem megy, azt ne erőltessük.


Take me with violence / But do it in silence - esedezik a női vokál egy kis nemi erőszakért a többször felcsendülő betétdalbanÁgyjelenet. Meg még egy, valaki mással, nem ágyban, hanem a Brooklyn híd lábánál, halál kibaszott pontosan ott, ahol a ZOMBI kövér élőhalottja pózol, és ahonnan a THE NEW YORK RIPPER elindul.
Néha saját magamtól is megijedek...

Az újságírás és a szabad szerelem elkötelezettjeként Emanuelle a professzorral az oldalán útra kel Amazóniába, felkutatni a fél évszázada nem látott emberevő törzset. Megérkezésükkor (újabb ágyjelenet) fehér tinédzser fruska és katolikus apáca csatlakozik az expedícióhoz. Ha valaki nem tudná, mindketten kedvelt ínyencségnek számítanak az ötcsillagos kannibál éttermek menüjén. Talán az idézett betétdaltól felbuzdulva, óriáskígyó tekeredik Emanuelle testére, a főhősnőt ki kell menteni a pácból. A pszeudo-feminista karakter amúgy független, erős nő, fut, úszik, ha kell fegyvert ragad, mindezt ahol lehet, meztelenül teszi, erotikus fétistárgy szerepének megfelelve. Azért ha kannibál lennék, bizony megkérdezném: mi a fenét zabáltak ezen a csont és bőr nőn?


A dzsungel mélyén további két euro-kult arccal bővül a társaság. A magát vadásznak álcázó Donald O’Brian (ZOMBIE HOLOCAUST) és felesége, Suzan Scott (DEATH WALKS ON HIGH HEELS) valójában kincskeresők, és egy környéken lezuhant repülőgép roncsai után kutatnak. O'Brian, az olaszok Harvey Keitelje élvezetes alakítást nyújt szexuálisan frusztrált férjként, és alkalmunk nyílik az egykori giallo-művésznő muffját teljes pompájában megcsodálni, szilikonnal bélelt melleivel együtt (egy kannibálra igen kellemetlen meglepetés vár). Nico Fidenco zeneszerző (ZOMBIE HOLOCAUST) lüktető törzsi diszkóritmusára végre valahára belibbennek a színpadra a sokat emlegetett kannibálok is. Miért egyenként akarnak minket elfogni? –Talán, hogy mindig friss legyen a hús. A film kevés logikus gondolatmeneteinek egyike.


A kegyetlen angol szinkronnal felszolgált EMANUELLE AND THE LAST CANNIBALS (amerikai grindhouse cím: Trap Them And Kill Them) brutális forgatókönyvét ugyanaz a Romano Scandariato írta, akinek a lelkén a ZOMBI HOLOCAUST fog száradni - a két film szerkezete, a cselekmény fordulatai egyazon sémába illeszkednek, csak itt még nincsenek zombik, viszont annál több a meztelenkedés. Ismerve pályafutását, nem meglepő, hogy a rendező az erotikára összpontosít, a szexjelenetek alatt még az is felsejlik, hogy Massaccesi valójában tehetséges operatőr (WHAT HAVE YOU DONE TO SOLANGE). Utóbbi ténynek némileg ellent mond az éjt nappallá tévő fényképezés. -Jobb, ha megvárjuk a hajnalt. halljuk, miközben hét ágra süt a nap. A kalandfilmezés relatíve igénytelensége, a dzsungelbéli céltalan bóklászás visszatérő képsora arról az ambíciótlanságról árulkodik, ami D'Amato későbbi horrorjaiban (ANTHROPOPHAGUS, ABSURD) is tetten érhető.


Illúziórombolás következik: a trópusi zöld poklot egy Rómától köpésnyire fekvő természetvédelmi övezet alakítja, a krokodilok stock footage-ből úsztak át, a bennszülötteket talán valamelyik kikötőből toborozták össze. Lenzi & Deodato kollégák legalább vették a fáradságot, hogy elutazzanak a távoli helyszínekre, D'Amato javára szól viszont, hogy nem áldozott fel állatokat a szórakoztatás oltárán. A vérfürdő itt is pornográf jelleggel van a néző arcába loccsantva, a testi örömök és a test totális elpusztítása közti kapocs az olasz szexhorrorban a legszorosabb. Amit nemrég még gyengéd kezek simogattak, azt vademberek becstelenítik meg, szakadnak a hasfalak, tépődnek a mellek, valakit széltében félbevágnak. Zsiger Holocaust D'Amato módra ---


Előbb még az ambíció hiányáról beszéltem, de ez így nem pontos. Megmutatni a testet kívülről és belülről, ez volt a vegytiszta exploitation-filmes és bevallottan voyeur hajlamú D'Amato igazi és egyetlen ambíciója. Ha okoskodni akarunk, erre lehet ráhúzni a katolikus erkölcsi elfojtásból feltörő szemlélődésvágyat. "Amikor híján voltunk inspirációnak, csak átlapoztuk a Centro Cattolico Cinematografico (a katolikus egyház filmeket elbíráló vatikáni hivatala) kiadványát, amiben részletesen írtak az összes általuk kifogásolt filmről." Ilyen mértékű cinizmus szülte erőszakot már nem igazán lehet komolyan venni, a film rasszizmussal vegyes szexizmusa egyenesen képregény lapjaira kívánkozik.

Tinti(n) a kannibálok között. A dzsungelben tam-tam dobok hangja száll, a hófehér lányt körbeállják a dárdákkal hadonászó őslakosok, Tinti a közeli dombtetőről közvetíti az eseményt. –Minden évben egyszer feláldoznak egy terhes fiatal lányt a folyó istennőjének. -De Izabella nem is terhes! -Akkor jól figyelj...  És elkezdődik a Cannibal Gang Bang.


Anno 1977, a film közönsége kihűlt házasságban élő férfiakból, kíváncsi apácákból és magányos sorozatgyilkosokból állhatott. Manapság elsősorban az italo-trash dzsungelében rég kihalt műfajok után kutakodó kultúrantropológusok figyelmére számíthat. A költségvetés csak Olaszországban kétszeresen megtérült, a kannibálok megint jóllaktak.

Fun fact:  INHUMANITIES - The Ultimate Death Experience! Egy nyolcvanas években videokazettán megjelent amerikai shockumentary D'Amato filmjéből kivágott kannibálos részeket valódi felvételekként próbálta eladni a hiszékeny nézőnek. Embertelen.