A CAT IN THE BRAIN (1990)

Lucio Fulci, olasz

And now, the end is near

And so I face the final curtain

My friend, I'll say it clear

I'll state my case, of which I'm certain...

A film a 20. századi európai horror egyik fő alakjának hagyatéka, s egyben korának egyik legzseniálisabb, legfantáziadúsabb és legszórakoztatóbb mozgóképe. Ám ez még nem minden. A kor legnagyobb rendezőjének életében is fordulópont ez a film: Fulci a személyes válságából teremtett műalkotást, és előkészítette az utat olyan klasszikusok számára, mint a

Oké, feladom magam, az 1001 Film, amit látnod kell könyvben található 8 ÉS ½ ömlengés "fulcsisított" változatát adtam elő. Mondjuk a ½ -e igaz, csak sajnos éppen nem az, amelyik a leg-leg-legeket ígéri: A CAT IN THE BRAIN (avagy NIGHTMARE CONCERT) se nem zseniális, se nem fantáziadús, szórakoztatónak is csak bizonyos fenntartásokkal nevezhető, a legjobb, amit el lehet mondani róla, az Enzo Sciotti valóban remekbe szabott plakátja. A SETTE NOTE IN NERO vagy akár a THE HOUSE BY THE CEMETERY borzongatásainak magaslatairól eme szó szerinti fércmunkával Bianchikban (Andrea és Mario) mérhető mélységekbe zuhanunk, átlagnézőnek értékelhetetlen szemét. Ugyanakkor az olasz horrort egészen a sírig végigkísérők számára felbecsülhetetlen kuriózum-értékkel bír, Fulci horror-filmográfiájában fontos (vég)állomás, legalább egyszer látni kell.

BEYOND THE BEYOND

Lucio Fulci zsánerterroristának nevezte magát, egy rendező, aki készít néhány sikeres filmet, aztán továbbáll, maga után hagyva egy általa szétbombázott műfajt. De mi történik akkor, ha a zsánerterrorista nem tud továbbállni, és ott reked a romok alatt? Maradék kreatív energiáit felrobbantva, minimális büdzséből, létrehoz egy kísérleti splatterfilmet, recenziónk vitatott tárgyát.

Radírfej

Egyik utolsó filmjében és első főszerepében Lucio Fulci, a kardiológusból lett filmrendező alakítja Dr. Lucio Fulcit, az olasz filmrendezőt. A karaktert először íróasztalánál látjuk, ahogyan következő forgatókönyvét veti papírra: „Egy nőt baltával agyoncsaptak. Egy másik testét láncfűrész darabolta fel. Egy másikat forró vízbe fojtottak, torkát őrjöngő macska tépte szét. Élve elégették. Lefejezték. Megkínozták. Megvakították. Megfeszítették.” A kopasz feje búbjára közelítő kamera belemászik a koponyájába (á la OPERA), agyát őrjöngő macska cincálja szét. Az inkább kisnyugdíjas magyartanárra, mintsem híres rendezőre emlékeztető Dr. Fulci kegyetlen horrorfilmek túlhajszolt alkotója, és ettől olyanná vált, mint a viccbéli Móricka: mindenről az jut eszébe. A maestro egy tatárbifszteket sem tud jóízűen elfogyasztani az étteremben, mert az étel láttán az aznap délelőtt a Cinecittában forgatott láncfűrészes kannibál mészárlás jelenetei villannak be. Szűkebb otthonában sem jobb a helyzet, a békésen fát aprító kertész vérszomjas pszichopatává változik, a hátsó ablakon kitekintve megkéselnek valakit, a mikrosütőben vacsora helyett levágott női fej kozmál oda. Dr. Fulcinál még a csapból is horror folyik, de szó szerint.

Doktor Gore

A látomásoktól gyötört, depressziós rendező felkeresi a hipnózissal gyógyító pszichiátert, Dr. Egon Swharz-ot. A karakter a film egyik nagy giallo-rejtélye: nem elég, hogy egy irodalomtörténészről van elnevezve, de az őt játszó "David L. Thompson" kilétét máig homály fedi! A csalfa felesége miatt az idegösszeomlás szélére sodort agyturkász készségesen meghallgatja páciensét, végignézi videokazettán a Dr. Fulci-összest (meg talán a TENEBRE-t), és munkához lát. Swharz titokban a rendező nyomába ered, a találomra kiválasztott áldozatokat a filmekben látott módszerekkel lemészárolja, hogy aztán a feleségével is végezve az egészet rákenhesse a hipnózis csapdájába ejtett, magát gyilkosnak képzelő filmesre. A rendőrségnek végül sikerül lekapcsolnia a sorozatgyilkost (a film olcsóságára jellemző, hogy ezt le sem forgatták, csak szóban közlik), Dr. Fulci a pszichiáter fiatal titkárnőjével a karjaiban, Perversion névre keresztelt vitorlás yachtján kihajózik a Földközi-tengerre. Fulci-film happy enddel? Most már tényleg mindent láttunk.

KitKats

Véletlen egybeesés vagy sem, többször előfordult, hogy egy aktuális Fulci a korabeli Dario Argentóra rímelt: INFERNO - ZOMBIK VÁROSA; TENEBRE - THE NEW YORK RIPPER; A CAT IN THE BRAIN... cat, cat... The Black Cat a TWO EVIL EYES-ból? Miért is ne: főszereplőik szörnyűségeket megörökítő művészlelkek, modern kori Edgar Allan Poe-k, egyben rendezői alteregók, horrortól zaklatott elméjüket konkrétan/metaforikusan a címszereplő háziállat kínozza. Mindkét rendező szívesen potyogtat filmtörténeti utalásokat, különös tekintettel Hitchcockra (PSYCHO, HÁTSÓ ABLAK), a prostituált meggyilkolása alatt hallható komolyzene a Fulci-kedvenc M - EGY VÁROS KERESI A GYILKOST irányába tett gesztus.
  

Lucio Fulci, ahogy manapság mondanák, kimaxolta az önreflexivitást, ennyi közelképpel a saját, nem éppen leányálom fejéről addig még egyetlen nárcisztikus hajlamú horrorrendező sem merte sokkolni a közönségét. Az más kérdés, hogy a nyögvenyelősen eljátszott klón legfeljebb egy csonka önportrénak tekinthető, az anti-alakítás csak azért nem szúrja ki a szemet, mert a többi színész sem sokkal jobb nála! Horrorfilmes fikcióját a való világra szabadítva Fulci a tudta nélkül megágyazott a posztmodernitásával tüntető RÉMÁLOM 7-nek ("Wes Cravennek nem kellett volna lopnia tőlem." - jegyezte meg gúnyosan), a tudtával lenyúlta Az éjszaka gyermekei pszichiáter-manipulátor ötletét („Clive Barker jó barátom”), és nem mellesleg új szintre emelte/süllyesztette a Bruno Mattei féle copy-paste filmkészítést.

Death Walks on New Balance

A fércelés csimborasszójában a játékidő majd háromnegyedét kitevő gore-víziók és gyilkossági jelenetek egy kábeltelevíziós piac számára készült, eladatlanul dobozban maradt olasz horror-sorozatból származnak. A szerzői megközelítést félretéve, a CAT létrejöttében valószínűleg meghatározó szerepet játszottak azok a pénzük után futó producerek, akik az újrahasznosítás funkcióját is betöltő mozifilmmel próbáltak visszaszerezni valamennyit a Lucio Fulci Presents-be beleölt összegből. Az Alpha Cinematografica (később átnevezték Cine Duck-ra, aztán Executive Cine TV, végül csődeljárás) 1988-89 között forgatott, Fulci hírnevét kihasználó filléres produkcióinak némelyikét az egykori sikeres önmagának már csak halvány emlékeként tevékenykedő Fulci rendezte (TOUCH OF DEATH; SODOMA'S GHOST), másokat a két Bianchi, Andrea (MASSACRE) és Mario (THE MURDER SECRET), továbbá Leandro Luchetti (BLOODY PSYCHO) és Giovanni Simonelli (HANSEL E GRETEL), mindannyian igen alacsony színvonalú munkákat téve le az asztalra.

Overkill

Rusnya 16mm-es fényképezésével maga a CAT is kellő igénytelenséggel van megcsinálva, így a folytonossági bakikat leszámítva aránylag zökkenőmentes az átmenet a különböző anyagok között. Még jó, hogy a) Fulci nem a fénykorában készült alkotásaiból csemegézett; b) sikerült egy tapasztalt vágót kerítenie a régi harcostársnak számító Vincenzo Tomassi személyében. A válogatott vérengzések klipjei először szórakoztatóan hatnak, majd gépies, "pornós" ismétlődésük egyre agyzsibbasztóbbá teszik a látványosságokat, ahogy megcsonkítanak, lefejeznek, bunkósbottal péppé vernek vadidegen férfiakat, nőket és gyereket (de főleg nőket). Perverz játékot űz Fulci a nézőjével, mintha szándékosan arra törekedne, hogy Dr. Fulcival együtt mi is csömört kapjunk az egésztől, lényegében kinyírja a horrort a horrorral.

Metacinematografico

"A legerőszakosabb film, ami valaha készült!" - henceg a DVD borítója; "27 speciális effektus: egy rekord" - állítja a korabeli olasz promóció; "Szadizmus, nácizmus - van ennek egyáltalán még értelme?" -  mormogja a szakálla alatt Dr. Fulci, amint éppen egy náci témájú, a SODOMA'S GHOST képsoraival illusztrált filmet rendez. Dr. Fulci professzionális és magánéletére oly mértékben rátelepedett a horror, hogy képtelen kikecmeregni belőle - a szolgájává vált saját "művészetének". Fulci, az igazi, váltig állította, hogy nem önéletrajzról van szó, már csak azért sem, mert bár a ZOMBI sikerétől számítva bő tíz éven át egyfolytában horrort rendezett, sosem vette túl komolyan a gore-t, továbbá a főszerepet is csupán kényszerből vállalta el, miután a felkért amerikai színész (Robert De Niro? Harvey Keitel? Kicsoda?) az utolsó pillanatban visszamondta a fellépést. Egyik nyilatkozata szerint a történet újraforgatásának gondolatával is kacérkodott, profibb effektekkel és nem máshonnan összeollózott jelenetekből dolgozva.

Aki Utoljára Nevet

Mindez azonban mit sem változtat a szomorú tényen, hogy vénségére, betegségben, pusztán a betevő falatért Fulcinak trash-horrorokat kellett forgatnia csepűrágókkal körülvéve, bóvli effektekkel, bármiféle inspiráció vagy cél nélkül. Ekkorra már két film is a nevét viseli, aminek a forgatását kénytelen volt otthagyni, helyét kontároknak adva át (ZOMBI 3 és a SODOMA'S GHOST, melyet Mario Bianchi fejezett be). Önironikus, a túlzásokba esés fegyverével élő filmjét vehetjük egy splatter-testamentumnak, melyet feltehetőleg egyaránt címzett bírálóinak, rajongóinak, az őt kiszipolyozó producereknek (például jelen film producereinek), mindazoknak, akik erre a sorsra juttatták. Nőgyűlölő imázsát kijátszva az általa megvetett pszichoanalitikára is csapást mér, a történetben nem a mi szegény, ártatlan rendezőnk, hanem az őt manipuláló pszichiáter a nőgyűlölő gyilkos. 

Fulci Lives?

„Apám szerette ezt a filmet. – írja lánya, Antonella Fulci. Egy tréfába foglalt ártatlansági nyilatkozat, módja annak, hogy mint mindig, övé legyen az utolsó szó. Egyik kedvenc dalának, a My Way-nek a feldolgozásaként jellemezném. ’Ki mondta, hogy túl sok zoomot használtam a filmjeimben? Rendben, zoomoljunk addig, amíg fáj! Túl sok a vér a filmjeimben? Ideje, hogy megöljek pár hölgyet a saját kezemmel! Most pedig higgadjatok le és ismételjétek magatoknak: ez csak egy film, ez csak egy film, és Perverziónak hívják a hajómat.’ Ez volt ő.”

For what is a man, what has he got?

If not himself, then he has naught

To say the things he truly feels

And not the words of one who kneels

The record shows I took the blows

And did it my way

Yes, it was my way

Slusszpoén

Olaszországban a filmet a Lucas Film forgalmazta. George nem állt a rendelkezésünkre, hogy kommentálja a dolgot.