Perfekt pitch: Carl Kolchak, a mitugrász riporter trademark szalmakalapjában, fényképezőgéppel, diktafonnal és egy újságíró-igazolvánnyal felfegyverkezve ered a nagyvárosi éjszakában portyázó kreatúrák után. Kolchak kiderít és leleplez, de kétszáz éves vámpírokról, alakváltó farkasemberekről, vagy csontvelőt szívó ufókról sem szkeptikus főszerkesztője, sem a rendőrség nem hajlandó tudomást venni, így hát scoopjai rendre a papírkosárban végzik, jöhet egy újabb epizód. Csak hogy történelmi kontextusba tegyük a dolgot: a Nixon-érában járunk, a Watergate-botrány kellős közepén. Az egyik visszatérő karakter, a rendőrfőkapitány sajtótájékoztatót tart: "A nagy buzgalmukban, hogy a nyilvánosság elé tárják a tényeket, néha megfeledkeznek arról, hogy ezzel az igazságszolgáltatás menetét akadályozhatják, és ami még fontosabb: elveszthetik a saját újságírói szavahihetőségüket."
Az ABC egész estés tévéfilmje, a THE NIGHT STALKER (1972) minden addigi nézettségi rekordot megdöntött az Egyesült Államokban. A csatorna zavarában először egy szintén nagyfilm hosszúságú folytatást rendelt (THE NIGHT STRANGLER,1973), majd rittyentettek egy majdnem két évadot (20 részt) megélt sorozatot THE NIGHT STALKER címen. A show úttörő high-concept formátumával televíziótörténelmet írt - Twin Peaks (Cooper ügynök); X-Akták referenciává vált.
A tévéfilmek zsenialitása két dologban rejlett, az egyik maga Kolchak géppuskalábú, kolombósan leharcolt figurája, Darren McGavin tökéletesen hiteles alakításában. A sikerrecept másik fontos tényezője Richard 'I AM LEGEND' Matheson televízióra alkalmazott forgatókönyvei, melyek erőfeszítés nélkül és rendkívül szellemesen hozták össze a creature feature-t a detektívnoirral.
Sajnos az eredeti kreatívok hamar elhagyták a fedélzetet, Mathesonnak már semmi köze a sorozathoz, Dan Curtis producer szintén kiszállt, John Llewellyn Moxey (CITY OF THE DEAD) rendező helyét Petrocellit és Starsky&Hutchokat jegyző betanított tévémunkások vették át, akiknek a fantasztikumhoz szemmel láthatólag nem sok affinitásuk volt. Az első két epizód, a "The Ripper" (az eredeti Hasfelmetsző Jack Chicagóban randalíroz) és a "The Zombie" (egy vudu-történet, chicagói gengszterközegbe ágyazva) nagyjából olyanok, mint az American International Pictures akkori trash-horrorjai, persze szex nélkül. A "The Devil's Platform" kapcsán ismét a Watergate-ügy dereng fel: a politikai riválisait kiiktató, korrupt szenátorjelölt a választások előtt eladta a lelkét az Ördögnek, hogy bejusson a Fehér Házba. Az első valóban kiváló részt {"The Spanish Moss Murders"} a fantasztikum területén tapasztalt rókának számító Gordon Hessler vendégrendezi. A kortárs amerikai tévésorozatok langyos színvonalát így is simán megugorja szinte bármelyik Kolchak-sztori, az eredeti koncepció megmaradt, McGavin végig nagyon jó. A szériára jellemző szarkasztikus humor is kipipálva, de valahogy mégsem sikerült az ötvenperces epizódokkal olyan emlékezetes katód-csodát kreálni, mint a korai THE TWILIGHT ZONE vagy a THE OUTER LIMITS. A szöget Stephen King találta a fején, aki a Danse Macabre-ben arról ír, hogy a KOLCHAK-sorozat népszerűségének titkát gyermekded szofisztikálatlanságában kell keresni (aha, olyan ez, mint a LINDA). Ha a pazarra sikerült két pilot után alacsonyabbra tekerjük az elvárásokat, néhány epizód megtekintése után a Kolchak-jelenség akár függőséget is okozhat.
2 X tévéfilm:
A sorozat:
--------------
"Horror in the Heights"
A szezon közepe táján az egyre csökkenő nézettséget produkáló sztorik érdekesebbé tételéhez angol szakembereket hívtak segítségül. A "The Spanish Moss Murders"-t jegyző Gordon Hessler (THE OBLONG BOX, SCREAM AND SCREAM AGAIN) után a 11. epizódban tűnik fel ismét egy ismerős név: Jimmy Sangster. A "Horror in the Heights" írójának meghatározó szerepe volt a Hammer stúdió felvirágoztatásában, forgatókönyveivel (FRANKENSTEIN, DRACULA) lényegében új fejezetet nyitott a horrortörténelemben. Sangster olyan bizarr sztorit agyalt ki Kolchaknak, hogy papíron olvasva legfeljebb ízléstelenül buta viccnek tartaná az ember, a képzelet azonban győzedelmeskedik a hülyeség felett: a széria egyik legjobb, vagy legalábbis legemlékezetesebb epizódja ez.
Chicago lepusztult zsidó negyedében valaki, vagy valami, elevenen falja fel az öreg Weiszbácsikat és Goldsteinnéniket. Az egész akkor kezdődött, amikor a negyed közepén megnyílt egy titokzatos indiai vendéglő, ahová vendég sosem tette be a lábát. A környéket hamarosan ellepik a horogkeresztes graffitik, a provokáció mögött mégsem a neonácik állnak, hanem egy "rakshasa"*, a zsidókra vadászó hindu démon, ami jól megtermett szőrmókból képes átváltozni azzá a személlyé, akiben áldozata legjobban megbízik.
Chicago lepusztult zsidó negyedében valaki, vagy valami, elevenen falja fel az öreg Weiszbácsikat és Goldsteinnéniket. Az egész akkor kezdődött, amikor a negyed közepén megnyílt egy titokzatos indiai vendéglő, ahová vendég sosem tette be a lábát. A környéket hamarosan ellepik a horogkeresztes graffitik, a provokáció mögött mégsem a neonácik állnak, hanem egy "rakshasa"*, a zsidókra vadászó hindu démon, ami jól megtermett szőrmókból képes átváltozni azzá a személlyé, akiben áldozata legjobban megbízik.
A zsidó angstból szörnyfilmet kerekítő epizód ijesztő, humoros és szociálisan empatikus (a kerületben élő időseket és környezetüket elhanyagoló városvezetés többször is szóba kerül), egyedül a sorozaton átokként ülő elkapkodott finálé ejt csorbát az amúgy kóser ötven percen. Már most mondom: ha Spielberget utoléri az öregkori szenilitás, el fogja készíteni a riméket.
