VHS-archívum: forró szex a Mézonban

Ha van egy szabad délutánja 

Teljes diszkréció!

Nyolcvanas évek derekáról származó amerikai pornófilmek (ránézésre celluloid az alapanyag). A "szinkronizált" kazetták valójában narrátorosak, egy nő + egy férfi közreműködésével. Kéjes női hang: Hááát, szűz azért nem vagyok, mivel dugásból élek. Ezt te is jól tudod, végül is ezért hívtál ide.

A borítókért és filmrészletért (amit itt sajnos nem tehetek közzé) köszönet Székely Ádámnak.

THE SPIDER LABYRINTH (1988)

Gianfranco Giagni, olasz

Anno 1987-88, Dario Argento (THE CHURCH) mellett egy másik olasz veterán is leforgattatta a maga hasonszőrű horrorfilmjét a Várnegyedben. A legnagyobb művészfilmesek (Fellini, Antonioni, Pasolini, Bertolucci) pályafutását producerként elindító, a fantasztikum műfajával amúgy sem előtte, sem utána nem próbálkozó Tonino Cervi volt az ötletgazdája, társírója és producere ennek a misztikus, okkult horror-thrillernek. Ami a stílusérzékeny magatartást tanúsító rendezőt illeti, Gianfranco Giagninak ez az első és egyetlen említésre méltó nagyjátékfilmje, korábban főképp zenés videoklippeket készített a tévének, a közelmúltban Dante Ferretti látványtervezőről szóló dokumentumfilmmel jelentkezett. A magyar tévénéző a rossz emlékű Valentina tévésorozat kapcsán találkozhatott a nevével, Crepax erotikus képregényét adaptáló 1989-es széria (nálunk valamikor a kilencvenes évek elején adta le az MTV1) legtöbb epizódját ő rendezte. Apropó fumetti: valószínűleg a THE SPIDER LABYRINTH volt az első olyan mozgókép, ami összefüggésbe hozható Olaszország népszerű kortárs képregénysorozatával, az egy évvel korábban indult Dylan Doggal.

Az egyik forgatókönyvíró, Gianfranco Manfredi később rendszeresen ír történeteket a sorozat számára, "A prófécia" című Dylan Dog kötet konkrétan a THE SPIDER LABYRINTH alig leplezett képregényes feldolgozása.

Főszerepben:

Johnny Depp

helyett

Roland Wybenga

A gyerekkori traumája óta pókokkal rémálmodó amerikai vallásprofesszort, Alan Whitmore-t főnökei azzal bízzák meg, hogy utazzon Budapestre és keresse fel Dr. Róth-ot. A titkos nemzetközi projektben részt vevő magyar tudós éppen számottevő eredményeket ért el a kutatásban, amikor tengerentúli munkatársai elvesztették vele a kapcsolatot. 

Vágókép: 

A Budapestre érkező fiatalembert csinos nőszemély fogadja, aki bogárhátú VW kabriójával (ciao, Dylan Dog!) elviszi őt a tudós Országház utca 22. alatt található lakásához.

A félelemtől reszkető idős férfi (a Jászai Mari-díjas Lőte Attila) sietősen átadja a "bizonyítékokat", majd arra kéri Whitmore-t, további magyarázatokért jöjjön vissza később. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a később túl későnek bizonyul: aznap éjjel Dr. Róth-ot a rendőrség találja meg felakasztva a lakásában. A mennyezetről lógó holttestet pókháló fonta be.

"A nagy pókháló minden átjárót lezár... egy labirintus kijárat nélkül."

Róth feleségeként bemutatkozó pókboszorka tovább szedi áldozatait, miközben a kíváncsiságtól hajtott Whitmore megpróbálja felkutatni azt a kőtáblát, amely feltárja az ősi vallást követő nemzetközi szekta tagjait összekötő "nagy pókháló" titkát. Az ugye átjött, hogy az egész meglehetősen emlékeztet Roman Polanski A KILENCEDIK KAPU című művére? 

A stáblistán feltüntetett négy forgatókönyvíró amolyan olaszosan kutyulta össze a lovecrafti misztikát a paranoid giallóval. A zsidó nevek (Róth, Weiss, Kuhn) használata arra enged következtetni, hogy a szektát részben a kabbalistákról mintázták. Esetleg a Soros-hálózatról. Sejtelmes krimiként indul, aztán sajátos (argentós) rémálom-logikát követve csap át szürreális képregényhorrorba. A végén Sergio Stivaletti trükkmester egyenesen John Carpenter's A DOLOG babérjaira tör, a finálé utáni finálé a DÉMONOK sorozat rémével fenyeget. 

Tíz-tizenöt évvel korábban, amikor az olasz horror szénája még jobban állt, ehhez hasonló alapanyagból főzték ki a Három Anya trilógiát. A díszletbe bepattogó fekete labda által előre bejelentett gyilkosságok előképeit megtaláljuk Mario Bava és Dario Argento repertoárjában. A késeléses nagyjelenet a száradó lepedők között színtiszta SÓHAJOK.

A Cinecittá-gótika nemes hagyományait folytatva az angolul beszélő filmben a snájdig férfi sztárt divatkatalógusból vágták ki, a legendás francia színésznő, Stéphane Audran eséllyel pályázhatott volna Mater Tenebrarum szerepére. 

„Isten? Nincs Isten. Nincs Fény. Nincs Semmi.” 

Időről-időre tiszteletét teszi az euro-kult körökben nem kevésbé legendás William SZÖRNYCÁPA Berger,

az erotikus tartalomért a vetkőzőszámot bemutató Paola Rinaldi felelt,

Blaskó felügyelő a fiatalon elhunyt Sipos László.  

Az  abszolút főszerepet azonban nem holmi színész alakítja. Lokáció, lokáció, lokáció: a Várnegyed néptelen utcái,

a belső udvarok,

 a barokkos hotel impozáns csigalépcsővel,

a törökfürdő,

a város alatti barlangrendszer, amely valóságos Dante poklaként tárulkozik fel.

A különböző helyszíneken rögzített jelenetek zökkenőmentesen illeszkednek egymáshoz, velem is sikerült elhitetniük, hogy az óbudai Fő térről bekanyarodva máris a Várban vagyunk, vagy hogy a szálloda az Úri utca egyik épületében található (valójában máshol vették fel a belsőket). Nino Celeste operatőr kameráján keresztül Budapest a különös, archaikus oldalát mutatja, egy veszélyeket rejtő labirintusváros, amiben a "gonoszság takácsai" lassan behálóznak mindenkit. Még akkor is, ha az illető amerikai útlevéllel rendelkezik. Kétlem, hogy bármiféle kommunizmus-metafora húzódna a háttérben; egyszerűen arról van szó, hogy a vasfüggöny mögötti homályzóna passzol egy olyan giallóhoz, amelyik cselekményét valamilyen rendszerszintű konspirációra futtatja ki (lásd még SHORT NIGHT OF THE GLASS DOLLS).

"Egyszerre kellemesen ismerős és döbbenetesen egyedi" - írta a Deep Red magazin. A gonoszság mozitakácsainak (Bava, Argento, Fulci, Avati) nyomdokain járó film valóban kellemesen ismerős, magyarán tele van klisékkel, de saját jogán is van annyira érdekes, hogy bő nyolcvan percig lekösse az érdeklődők figyelmét. Nem annyira virtuóz, mint a THE CHURCH, szemlátomást költségvetésileg sem voltak azon a szinten, mint Argentóék, cserébe a dramaturgia kevésbé kollázsszerű, simábban állnak össze benne a kirakósdarabok. Maradva az Argento-párhuzamnál, késői olasz horrorként a THE SPIDER LABYRINTH vállalhatóbb, mint A KÖNNYEK kurva ANYJA.

A produkciót hazai részről a Magyar Televízió szervizelte. Itthon semmilyen formátumban nem került forgalmazásra, mi több, eleddig külföldön (beleértve Olaszországot) sem kapott hivatalos DVD-megjelenést. Jelenleg a legjobb minőségben elérhető/letölthető változat az az Italia 1 tévécsatornán sugárzott kópia, amiből a képanyagot szedtem.

THE MONSTER SQUAD (1987)

Fred Dekker, USA

A NIGHT OF THE CREEPS-t követően Fred Dekker ismét fergeteges hangulatú vígjátékkal rótta le tiszteletét a horror-történelem előtt, ezúttal magasabb költségvetésből, alacsonyabbra kalibrált korhatárral. A klasszikus Universal-szörnyek seregszemléjét nyújtó THE MONSTER SQUAD vérbeli ifjúsági kalandfilm a Spielberg-érában alkotó fiatal reménységtől. PG-13 ide vagy oda, a fejemet teszem rá, hogy ezt a DVD/Blu-ray-t a harmincas, negyvenes korosztály vásárolja. Majd kinőjük?

A producereknél "az Állj mellém találkozik a Szellemirtókkal" kezdetű mondókával házaló Dekker egy másik, akkor még ismeretlen csodagyerek segítségével csiszolta eladhatóvá ötletét. Az ugyanabban az évben bemutatott HALÁLOS FEGYVERrel rögtön a forgatókönyvírói tápláléklánc csúcsára katapultált Shane Blackről van szó, akinek larger-than-life, everything but the kitchen sink szerzői kézjegye lépten-nyomon tetten érhető a filmben.

Transzilvánia, 1887: a gonosz elemekkel rendületlen küzdelmet vívó Van Helsing professzor és csapata elveszíti a meccset Drakulával szemben. Suburbia, 1987: Drakula egy amerikai külvárosban veti meg a lábát. Nem sokkal utána a helyi múzeumból kisétál a kétezer éves Múmia. Egy férfi teliholdkor Farkasemberré változik. A mocsárból felbukkan a Fekete Lagúna kopoltyúsa. Amikor Frankenstein teremtménye is csatlakozik a társasághoz, minden készen áll arra, hogy egy mágikus amulett elpusztításával a kvintett és az őket irányító Soros György átvegyék az uralmat a Földön.

Vigyázat, gyerekek a fedélzeten!

A környéken egyedül az általános iskolás horrorrajongókból álló Szörnycsapat tagjai hisznek a természetfeletti lények létezésében, rájuk hárul a feladat, hogy megmentsék az emberiséget a pusztulástól. Deliria, 2017: én és a megboldogult Paul Naschy a szörnyeknek drukkoltunk.

A nyolcvanas évek amerikai fantasztikumának egyik divatos irányzatát (külvárosi kölykök vs. szörnyek) képviselő THE MONSTER SQUAD-ról a legelső pozitívum, ami elmondható, hogy nem ereszti bő lére mondandóját; a maga 77 percével (+stáblista) korának egyik legrövidebb nagystúdiós mozija lehetett. A rendhagyó játékidő arra engedne következtetni, a Tri-Star Pictures kivágatott belőle ezt-azt, ám erre rácáfol a kompakt szerkezet, a rendesen felskiccelt karakterek, egyszóval a mű teljessége. Mint a NIGHT OF THE CREEPS, a THE MONSTER SQUAD is a profizmus diadala a gagyi felett. Vagy fordítva. Dekker újfent rendkívül hatékonyan dolgozó rendező benyomását kelti, jelenetezései az akciófilmes dinamikát szolgálják. Tekintettel a célcsoportra (figyelemhiányos tizenhárom évesek), a túlpörgetett tempó indokolt. A finálé látványban Spielberg-produkciókkal rivalizál. Mondjuk Spielberg-produkciókban emlékeim szerint nem kurváztak le óvodás kislányokat fész-to-fész.

A díszletek, vizuális trükkök az akkori szemfényvesztés magasiskolája, Stan Winston maszkmesternek azonban újra kellett terveznie az ikonikus monstrumok kinézetét ahhoz, hogy elkerüljék a bírósági hercehurcát a jogtulajdonos Universal stúdióval. Amelyik elküldte Dekkert a fenébe... Majd két évtizeddel később előálltak a VAN HELSING-gel, a THE MONSTER SQUAD szívtől-lélektől megfosztott műanyag változatával. A kényszerű módosításnak leginkább Drakula itta meg a levét, én legalábbis minimum egy Lugosi Béla akcentust elvártam volna a kissé sápatagra (sic) sikerült figurától. A gyerekek kedvencét, Frankensteint megformáló Tom Noonan előtte Fogtündérként rémisztgette a felnőtteket Michael Mann sorozatgyilkosos thrillerében, AZ EMBERVADÁSZban.

"Mai szemmel" Dekker bájosan dedós munkája a filmtörténet két eltérő stílusú fejezetének állít emléket. Egyfelől óda az antik szörnyfilmekhez, kerülve a paródia csapdáját. Ahelyett, hogy viccet csinálna a retrográd témából (á la Mel Brooks), inkább megpróbál visszacsempészni valamit abból a gyermeki rácsodálkozást igénylő varázslatból, ami a korai, fekete-fehér alkotásokat jellemezte. A szentimentális álomvilág ajtaján a valóság rettenete csak elvétve kopogtat be, óvatosan, nehogy behallatszódjon a gyerekszobába a szülők veszekedése. "Maga aztán sokat tud a szörnyekről! - hízeleg a csapat a német akcentussal beszélő felnőtt segítőjüknek. Most, hogy mondod, valóban..." A kamera felfedi az öregúr csuklóján lévő Auschwitz-tetoválást. Mindenek felett a sokat tépázott rémalakok Dekker kezei között a méltóságukat megőrizve távozhattak a színről.

A THE MONSTER SQUAD ugyanakkor mégiscsak a gyorskaják és gyorsfilmek új (Reagan) korszakának a gyermeke. Shane Black itt szabadalmaztatta az egymást zrikáló fehér-fekete zsaruhaverokat ("Ez az ügy túl bonyolult, ember. Menjünk inkább tűzoltónak."), de az igazi truváj a frappáns egysorosokban gondolkodó Black&Dekker duó káromkodásokkal tarkított szövegeit kiskorú szereplők szájába adni, adandó alkalommal egy-egy lőfegyver kíséretében. A közelmúlt iskolai ámokfutásaira gondolva tragikomikus látni, hogy Fatkid, a film archetipikus kövérkéje akkor dicsőül meg, válik jelképesen férfivá, amikor osztálytársai szeme láttára életében először elsüt egy shotgunt.

A gyerekek amúgy jellegzetesnek nevezhető hollywoodi BMX-banditák, akik zsebpénzüket a fantasztikum oltárán áldozzák be. Stephen King Rules. A nemzeti össztermékében dőzsölő Amerikáról készült látleletben a Burger King, a Pepsi meg az Adidas is kap szponzorált reflektorfényt. Bezzeg az a goddamn templom zárva van, amikor kivételesen tényleg szükség lenne rá. ("Ne rugdosd a templomot, az olyan vallásos hely.") A termékelhelyezésnél azért akadnak mágikusabb popkult-pillanatok, például az a lélegzetelállító Panavision tabló,

amiben a kissrác a családi ház tetejéről távcsővel nézi a város autósmozijában vetített slashert (Groundhog Day Part 12. - a sorozat, amiben a baltás gyilkos újra és újra visszatér a sírból). A '80-as kúlság netovábbjaként, egy morált erősítő rock-video montázs, melyben a szörnyvadászathoz szükséges klasszikus kellékeket (karó, ezüstgolyó) technikaórán faragják ki.. Már csak egy agitprop rap hiányzik. Várd ki a végét, és a stáblista alatt azt is megkapod.

Gotta stop those creatures, send them back to hell

Or there's no tomorrow, no saved by the bell.

A NIGHT OF THE CREEPS alapján nem volt számomra egyértelmű, miért ment tönkre idejekorán Dekker karrierje. A szintén megbukott THE MONSTER SQUAD-dal annyival közelebb jutunk a megfejtéshez, hogy a gyermeklelkületű író-rendező egy egyre cinikusabb hozzáállást megkövetelő bizniszben próbált érvényesülni ('87 nyarának horrorisztikus ifjúsági slágerfilmje a THE LOST BOYS volt - 'nuff said). "Hatalmas szíve van a filmnek, köszönhetően annak a törődésnek, amit Fred beletett. Ha az emberek nem mennek el megnézni, főbe lövöm magam" - Shane Black a premier előtt. Túlélte.