2017. május 20., szombat

THE SPIDER LABYRINTH (1988)

Gianfranco Giagni, olasz


Anno 1987-88, Dario Argento (THE CHURCH) mellett egy másik olasz veterán is leforgattatta a maga hasonszőrű horrorfilmjét a Várnegyedben. A legnagyobb művészfilmesek (Fellini, Antonioni, Pasolini, Bertolucci) pályafutását producerként elindító, a fantasztikum műfajával amúgy sem előtte, sem utána nem próbálkozó Tonino Cervi volt az ötletgazdája, társírója és producere ennek a misztikus, okkult horror-thrillernek. Ami a stílusérzékeny magatartást tanúsító rendezőt illeti, Gianfranco Giagninak ez az első és egyetlen említésre méltó nagyjátékfilmje, korábban főképp zenés videoklippeket készített a tévének, a közelmúltban Dante Ferretti látványtervezőről szóló dokumentumfilmmel jelentkezett. A magyar tévénéző a rossz emlékű Valentina tévésorozat kapcsán találkozhatott a nevével, Crepax erotikus képregényét adaptáló 1989-es széria (nálunk valamikor a kilencvenes évek elején adta le az MTV1) legtöbb epizódját ő rendezte. Apropó fumetti: valószínűleg a THE SPIDER LABYRINTH volt az első olyan mozgókép, ami összefüggésbe hozható Olaszország népszerű kortárs képregénysorozatával, az egy évvel korábban indult Dylan Doggal.
Az egyik forgatókönyvíró, Gianfranco Manfredi később rendszeresen ír történeteket a sorozat számára, "A prófécia" című Dylan Dog kötet konkrétan a THE SPIDER LABYRINTH alig leplezett képregényes feldolgozása.

Főszerepben:
Johnny Depp
helyett
Roland Wybenga

A gyerekkori traumája óta pókokkal rémálmodó amerikai vallásprofesszort, Alan Whitmore-t főnökei azzal bízzák meg, hogy utazzon Budapestre és keresse fel Dr. Róth-ot. A titkos nemzetközi projektben részt vevő magyar tudós éppen számottevő eredményeket ért el a kutatásban, amikor tengerentúli munkatársai elvesztették vele a kapcsolatot. 

Vágókép: 

A Budapestre érkező fiatalembert csinos nőszemély fogadja, aki bogárhátú VW kabriójával (ciao, Dylan Dog!) elviszi őt a tudós Országház utca 22. alatt található lakásához.


A félelemtől reszkető idős férfi (a Jászai Mari-díjas Lőte Attila) sietősen átadja a "bizonyítékokat", majd arra kéri Whitmore-t, további magyarázatokért jöjjön vissza később. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a később túl későnek bizonyul: aznap éjjel Dr. Róth-ot a rendőrség találja meg felakasztva a lakásában. A mennyezetről lógó holttestet pókháló fonta be.

"A nagy pókháló minden átjárót lezár... egy labirintus kijárat nélkül."

Róth feleségeként bemutatkozó pókboszorka tovább szedi áldozatait, miközben a kíváncsiságtól hajtott Whitmore megpróbálja felkutatni azt a kőtáblát, amely feltárja az ősi vallást követő nemzetközi szekta tagjait összekötő "nagy pókháló" titkát. Az ugye átjött, hogy az egész meglehetősen emlékeztet Roman Polanski A KILENCEDIK KAPU című művére? 


A stáblistán feltüntetett négy forgatókönyvíró amolyan olaszosan kutyulta össze a lovecrafti misztikát a paranoid giallóval. A zsidó nevek (Róth, Weiss, Kuhn) használata arra enged következtetni, hogy a szektát részben a kabbalistákról mintázták. Esetleg a Soros-hálózatról. Sejtelmes krimiként indul, aztán sajátos (argentós) rémálom-logikát követve csap át szürreális képregényhorrorba. A végén Sergio Stivaletti trükkmester egyenesen John Carpenter's A DOLOG babérjaira tör, a finálé utáni finálé a DÉMONOK sorozat rémével fenyeget. 


Tíz-tizenöt évvel korábban, amikor az olasz horror szénája még jobban állt, ehhez hasonló alapanyagból főzték ki a Három Anya trilógiát. A díszletbe bepattogó fekete labda által előre bejelentett gyilkosságok előképeit megtaláljuk Mario Bava és Dario Argento repertoárjában. A késeléses nagyjelenet a száradó lepedők között színtiszta SÓHAJOK.


A Cinecittá-gótika nemes hagyományait folytatva az angolul beszélő filmben a snájdig férfi sztárt divatkatalógusból vágták ki, a legendás francia színésznő, Stéphane Audran eséllyel pályázhatott volna Mater Tenebrarum szerepére. 
„Isten? Nincs Isten. Nincs Fény. Nincs Semmi.” 

Időről-időre tiszteletét teszi az euro-kult körökben nem kevésbé legendás William SZÖRNYCÁPA Berger,
az erotikus tartalomért a vetkőzőszámot bemutató Paola Rinaldi felelt,
Blaskó felügyelő a fiatalon elhunyt Sipos László.  

Az  abszolút főszerepet azonban nem holmi színész alakítja. Lokáció, lokáció, lokáció: a Várnegyed néptelen utcái,
a belső udvarok,
 a barokkos hotel impozáns csigalépcsővel,
a törökfürdő,
a város alatti barlangrendszer, amely valóságos Dante poklaként tárulkozik fel.

A különböző helyszíneken rögzített jelenetek zökkenőmentesen illeszkednek egymáshoz, velem is sikerült elhitetniük, hogy az óbudai Fő térről bekanyarodva máris a Várban vagyunk, vagy hogy a szálloda az Úri utca egyik épületében található (valójában máshol vették fel a belsőket). Nino Celeste operatőr kameráján keresztül Budapest a különös, archaikus oldalát mutatja, egy veszélyeket rejtő labirintusváros, amiben a "gonoszság takácsai" lassan behálóznak mindenkit. Még akkor is, ha az illető amerikai útlevéllel rendelkezik. Kétlem, hogy bármiféle kommunizmus-metafora húzódna a háttérben; egyszerűen arról van szó, hogy a vasfüggöny mögötti homályzóna passzol egy olyan giallóhoz, amelyik cselekményét valamilyen rendszerszintű konspirációra futtatja ki (lásd még SHORT NIGHT OF THE GLASS DOLLS).


"Egyszerre kellemesen ismerős és döbbenetesen egyedi" - írta a Deep Red magazin. A gonoszság mozitakácsainak (Bava, Argento, Fulci, Avati) nyomdokain járó film valóban kellemesen ismerős, magyarán tele van klisékkel, de saját jogán is van annyira érdekes, hogy bő nyolcvan percig lekösse az érdeklődők figyelmét. Nem annyira virtuóz, mint a THE CHURCH, szemlátomást költségvetésileg sem voltak azon a szinten, mint Argentóék, cserébe a dramaturgia kevésbé kollázsszerű, simábban állnak össze benne a kirakósdarabok. Maradva az Argento-párhuzamnál, késői olasz horrorként a THE SPIDER LABYRINTH vállalhatóbb, mint A KÖNNYEK kurva ANYJA.


A produkciót hazai részről a Magyar Televízió szervizelte. Itthon semmilyen formátumban nem került forgalmazásra, mi több, eleddig külföldön (beleértve Olaszországot) sem kapott hivatalos DVD-megjelenést. Jelenleg a legjobb minőségben elérhető/letölthető változat az az Italia 1 tévécsatornán sugárzott kópia, amiből a képanyagot szedtem.