Vitrinfotó projekt

https://vitrinfotok.blogspot.hu/

Hungarian lobby cards

by

Nicroeg

VHS-archívum: a VHS halott és élvezi

Köszönet mindazoknak, akik hozzájárultak az archívum gyarapításához!

5 TOMBE PER UN MEDIUM (1965)

Massimo Pupillo, ha mondom!

Ügyvédi irodába pecsétes levél érkezik bizonyos Jeronimus Haufftól, arra kérve a címzettet, hogy azonnal látogasson el a lakhelyére és érvényesítse a végrendeletét. Mivel a főjegyző üzleti útra ment, a titkára, Albert Kovac ("Walter Brandt", a L'AMANTE DEL VAMPIRO vámpírja) indul el a Hauff-villába. A környékbeli parasztok által rettegett épületben Kovács úr a két szolgálón kívül (a gyengeelméjű kertészt az ilyen szerepekre kitalált „Allan Collins” alakítja - lásd BARON BLOOD) csak a feleséget (Barbara Steele) és Hauff előző házasságából született leányát találja, maga a célszemély – a vendéglátók elmondása szerint - kerek egy esztendővel ezelőtt részegen legurult a lépcsőn és szörnyet halt. A jegyzőt a kíváncsisága (no meg Hauff szőke lányának szépsége) tovább marasztalja, elhatározván, hogy a helyi körzeti orvossal együtt a rejtélyes ügy végére jár. La mia casa è la tua casa – a műkedvelők otthon érezhetik magukat: az ódon épület Mészárszék Hotelként (SLAUGHTER HOTEL) lehet ismerős. 

A villa egy középkori leprakórház romjaira épült, az okkultizmus és mágia iránt beteges érdeklődést mutató Hauff hobbija a pusztító kór terjesztőinek a tanulmányozása volt. A mumifikált testrészek díszszemléje a vitrinekben csak a baljós kezdet, viaszhengerre rögzített hangfelvételből az is kiderül, hogy Hauffnak sikerült kapcsolatot létesítenie a ház köré temetett holtak lelkeivel. Miközben már csak két nap maradt hátra, hogy az elhunytat végakarata szerint kiássák a sírgödörből és áthelyezzék a mauzóleumba („a férjemnek nagyon furcsa ötletei voltak”), az egy évvel korábbi baleset öt szemtanúját sorban viszi el a kaszás, a pestisjárvány áldozatait gyűjtő taliga kerekeinek csikorgása kíséretében. Vajon a túlvilágra távozott okkultista a lepratelep szellemeit hívja segítségül szörnyű bosszújához? Racionális főhősünk inkább afelé hajlik, hogy Hauff még az élők sorában van…

Az „Öt sír egy médiumnak” (a címet talán a „Hét nő a gyilkosnak” [BLOOD AND BLACK LACE] inspirálhatta?) egyike volt azon 1960-66 között forgatott olasz gótikus lidércnyomásoknak, melyek Barbara Steele "horrorkirálynő" alakjával emelték az esemény fényét. A síron túli bosszútörténetben a színésznőre újfent az intrikus feleség szerepét osztották. A félig-meddig amerikai megrendelésre készült munka a Steele-filmfolyamból elsősorban misztikusságával, szuggesztivitásával tűnik ki: Hauff csak levélben, recsegő fonográfon, a halála pillanatában egyszerre megállt antik óragyűjteményén keresztül van jelen. A központi figura "arcátlansága" felettébb hatásosan alapoz meg a természetfelettivel riogató atmoszférának. A megállapítás különösen az olasz nyelvű változatra igaz; az amerikai piacra szánt kópia (Terror-Creatures From The Grave címen) nem átall több alternatív jelenetben brutálisabb eszközökhöz folyamodni, a teljesen másképp lezajló prológus rögtön egy halálesettel indít.

Jellegzetesen olasz módszer, ahogyan a forgatókönyvbe belepasszíroztak különféle irodalmi művekből, filmekből származó motívumokat, Bram Stoker Drakulájától kezdve A halál kocsisáig. Egyes országokban Edgar Allan Poe-adaptációként forgalmazták - ha nagyon akarjuk, a pestisjárványból valóban kikövetkeztethetjük a Vörös halál álarcát. A túlvilággal szövetséget kötő nekromantája okán mégis inkább H.P. Lovecraft szellemiségéhez áll közelebb, és mint ilyen, rokonítható néhány későbbi olasz zombi-horrorral (THE BEYOND; THE HOUSE BY THE CEMETERY; ZEDER). A hasonlóság Mario Bava egy évre rá bemutatott KILL, BABY KILL-jével (pl. a kísértetkislány alakja) nem a véletlen műve, a két alkotást ugyanazok az írók vetették papírra.

A dokumentumfilmesnek indult Massimo Pupillo a L'AMORE PRIMITIVO forgatókönyvírójaként "robbant be" a nagyjátékfilm iparba. Az 1964-es produkció két akkortájt kelendő árucikket, a mondo egzotikát és a commedia alla'italianát kapcsolta össze, ismét bebizonyítva, hogy az olaszok nem ismertek lehetetlent, ha pénzszerzési lehetőségről volt szó.

Az (ál)dokumentumfelvételeket a Franco - Ciccio komikus páros idétlenkedéseivel keretbe foglaló fércműben szerepet vállalt a lecsúszófélben lévő amerikai szexbomba, Jayne Mansfield és magyar származású férje, Mickey Hargitay, akivel nem sokkal később Pupillo leforgatja "a világ legnagyszerűbb olasz homoerotikus kínzós filmjét." (DVD Delirium)

Hargitay és Pupillo a THE BLOODY PIT OF HORROR forgatásán

Három egymás után készült Cinecittá horrorját Pupillo pusztán megélhetési szempontoktól vezérelve rendezte meg, a 5 TOMBE stáblistáján még a becses álnevét sem találjuk. "Egyáltalán nem érdekelt a dolog, hagytam, hogy az amerikai társproducer, Ralph Zucker neve legyen feltüntetve. Különben is, két filmre szóló szerződést kötöttünk az M.B.S. Cinematograficával, és nem akartuk, hogy kétszer ugyanaz a rendező szerepeljen a főcímeken. Ezért az egyiket ő, a másikat (THE BLOODY PIT OF HORROR) én szignáltam." Utólag kijelenthetjük, Pupillónak (alias Max Hunter) nem volt miért szégyenkeznie, filmje az olcsóságához mérten igényes kiállításúnak hat, és a fél évszázad alatt rárakódott patina is megtette jótékony hatását. Mégiscsak lehet abban valami, amit Antonio Margheriti (CASTLE OF BLOOD) mondott a fekete-fehér varázsáról: az elmúlt hónapban három színes nyersanyagra forgatott, hasonlóan alacsony költségvetésekből kisajtolt italo-gótikához volt szerencsém (LA BAMBOLA DI SATANA; IL CASTELLO DALLE PORTE DI FUOCO; IL PLENILUNIO DELLE VERGINI), és egyik sem tudott olyan szinten elbűvölő lenni, mint a monokróm versenyző.

A díszletezés, kosztümök, kellékek hibátlanul röpítik a nézőt a XX. század elejére, a rendezés minőségét feljavító operatőri munka annak a Carlo Di Palmának köszönhető, akit két híres Antonioni-mű (Vörös sivatag és Nagyítás) között sikerült megnyerniük a producereknek piccolo goticójukhoz. Hogy mi volt a különbség egy Mario Bava kaliberű maestro és az exploitation-szerencsevadászok között, arra legképletesebben talán az a kandi kamera közjáték mutat rá, melyben az egyik színésznőt lesték ki átöltözés közben. Az amúgy visszafogott erotika fénypontja Barabara Steele habfürdője, enyhe leszbikus áthallással. Vö. THE VAMPIRE LOVERS.

A történet nyomozós szálát meglehetősen sok dialógus magyarázza (még belső monológokat is írtak a főhősnek), a szellemtaliga kerekei mellet néhol bizony a tempó is nyikorog. A horrorizmust az utolsó tekercs járatja a csúcsra, a 5 TOMBE nem fullad banális krimibe, legfeljebb banális zombi-horrorba. Ahogy az áldozatok elnyerik méltó büntetésüket, úgy a műfaj szerelmesei is megkapják a magukét.

A java viszont csak most következett: A Rettenet Véres Verme.

"A jó művész másol, a nagy művész lop"

+

+

=

THE HOUSE THAT WOULDN'T DIE

USA - 1970 (tévéfilm)

A feltehetőleg spanyol illetőségű plakátművész még a kézjegyével is ellátta "pecsvörkjét". 

DVD Delirium - The International Guide to...

Ez idáig négy kötetben megjelent filmlexikon-sorozat lényegében a Mondo Digital weboldal nyomtatott változata. Az egyenként 650 oldal körüli terjedelmű könyvek velejét a DVD-n hivatalosan kiadott "weird and wonderful" kult/B/exploitation adja, de művészfilmek (Herzog, Chabrol, Fassbinder), illetve mainstream cuccok (James Bondok, Batmenek) is tiszteletüket teszik, kellően eklektikus választékot kínálva az olvasónak, akár kezdő, akár haladó szintű filmfogyasztóról van szó. Az ábécé sorrendben a NAKED CAME THE STRANGER-t (pornó) a NAKED LUNCH követi, a TEENAGE CAVE MAN-t (Corman) a TEOREMA (Pasolini). A HEAT rendezője itt nem Michael Mann, hanem Paul Morrissey. 

Egy-egy címszó fele, háromnegyede kritikai észrevétel, a többi a DVD változatok jellemzőit írja körbe. Azóta rengeteg filmet a Blu-ray kiadásokhoz újra restauráltak, így aztán megmosolyogtató azt olvasni például a CONTAMINATION Blue Underground DVD-jéről, hogy "a végső szó a témában." Amiért ajánlani tudom a DVD-tok méretű könyveket, az egyrészt a szerző(k) rendkívül pozitív hozzáállása. A THE HILLS HAVE EYES bekezdést elolvasva rögtön kedvünk támad újra megnézni Wes Craven korai ámokfutását, de még a sokat szidalmazott OASIS OF THE ZOMBIES-ban is találnak valami szépet. A másik az ár: az angol Amazon piacterén az első kiadások alig használt példányai mostanában fillérekért (£0.40; £0.99) találnak gazdára, én is onnan rendeltem őket egyenként. {A frissített változatok (Redux) egyenlőre a többszörösébe kerülnek.}

Mivel meggyőződésem szerint az internet jelenlegi tartalma a homályzónába fog veszni, ezek a kiadványok a DVD formátum hőskorszakának kézbe fogható mementóivá válhatnak.

Cats & Birds és a naiv festészet

- Hallo? Igen, én hirdettem meg a festményt.

Eredeti Consalvi! Mondom a címet...

(Aznap éjjel)

- Ó, igen. Ezért a képért ölni tudnék...

A THE BIRD WITH THE CRYSTAL PLUMAGE-ben az elkövetőt egy téli tájkép látványa ösztönzi arra, hogy sorozatgyilkolásba kezdjen. A giallo-mozi festőművészének, a torzonborz külsejű Berto Consalvinak (Mario Adorf) rusztikus alakját és művészetét a hlebinei (ma Horvátország) naiv festők ihlették, akiknek munkáival Dario Argento egy jugoszláviai forgatás alatt találkozott. 

A falusi élet egyszerű szépségeit feldolgozó kelet-európai irányzat az ötvenes évek elején vált világhírűvé, olyannyira, hogy még az American International Pictures egyik kamasz-drámájának díszletébe is beférkőzött. A HIGH SCHOOL HELLCATS-ben (1958) a festmény a kertvárosi amerikai középosztály decens életvitelét tükrözi. 

Az olasz giallóban bűntény rondít bele a tájképbe, a látszólagos idillt perverzió forgatja fel.

Argentóra nemcsak hatással volt a képzőművészet, de a maga eszelős módján kölcsönhatásba is tudott lépni vele, a saját művészetén keresztül. És amikor legközelebb megnézed a THE BIRD WITH THE CRYSTAL PLUMAGE-t, emlékezz a jugoszláv naiv művészekre, ha már a stáblista megfeledkezett róluk.