Az Icons of Horror folytatásaként az Amerikában piacra dobott DVD-gyűjtemény a brit Hammer stúdió öt (+1) korai, fekete-fehérben forgatott suspense-thrillerét tartalmazza, melyeknek forgalmazási jogait annak idején a Columbia Pictures vásárolta meg. Egy kivételével ezek a ritkán látott darabok megelőzték a stúdió pszichológiai krimijeinek formuláját nagyban meghatározó SCREAM OF FEAR-t, vagyis félig-meddig műfaji kísérletezéseknek lehetünk a szemtanúi. Éppenséggel ebből adódik a válogatás erénye: nincs két kimondottan egyforma film, nem érezzük azt, hogy a producerek ugyanarról a suspense-rókáról húzták volna le a bőrt. A lehetőségekhez mérten szpojlermentesre fogalmazott ismertető első részében közreműködik a könnyűbúvár feleséggyilkos, hangulatzavaros autóversenyző és Peter Cushing.
THE SNORKEL (1958)
Guy Green Oscar-díjas operatőr rendezte krimi a hitchcockizmus jegyében született, egy direkt összefüggésre ki is fogok térni. Hogy mondjak valami korszerűbbet, a családba beférkőző Gyilkos Mostohaapa képében a THE STEPFATHER slasher-thriller széria alapkoncepciójára ismerhetünk. A felütésben egy férfi rendkívül aprólékosan kivitelezett, a szakirodalomban locked room mystery-nek nevezett módszerrel elteszi láb alól gazdag feleségét. Az öngyilkosságnak beállított haláleseten egyedül az áldozat tinédzser lánya nem tudja túltenni magát, ő ugyanis meg van győződve róla, hogy mostohaapja előbb az édesapját, most pedig a megözvegyült anyját takarította el az útból. Mivel sem a rendőrségtől, sem nevelőnőjétől nem várhat segítséget, saját magának kell lelepleznie a gazembert.
Az észak-olasz üdülőparadicsomban játszódó THE SNORKEL (A búvárpipa – a gyilkosság elkövetésének nélkülözhetetlen kellékére utal a cím) a társ-forgatókönyvíró Jimmy Sangster első "mini-Hitchcockja". Későbbi munkáival összevetve Sangster kevésbé támaszkodik a sokkolásra, meglátszik, hogy még a PSYCHO előtt járunk. Mivel az első perctől kezdve nyílt titok a tettes személyazonossága, az izgalmakat legfőképpen az okozza, hogy vajon a gyerekfőszereplő – akinek szavára természetesen egyetlen felnőtt karakter sem hallgat - túléli-e magánnyomozását. Ahogy Argento a THE STENDHAL SYNDROME-ban, itt sem véletlenül választottak antagonistának egy árja fizimiskájú, különféle európai produkciókban nácikat megformáló német színészt. A nálunk elsősorban A félelem béréből ismert Peter van Eyck alakította mostohaapa a dolgát oly mértékű precizitással végzi, mint egy jól kiképzett teuton katonatiszt. A film nem is érzi szükségét a pszichologizálásnak, megelégszik a szőke herceg vérlázító hidegvérűségével.
Mandy Millert befutott gyereksztárként szerződtették le, 14 évesen ez volt az utolsó mozija. "A legnagyszerűbb gyerekalakítás a BAD SEED óta" - hirdette az előzetes. A gyerekhez járt kutya is. A gonoszkodó forgatókönyvírók (csak várd ki, mit tesznek a kutyával!) remek kis befejezéssel álltak elő, a költői igazságtétel iróniájába egyedül a cenzúra miatt hozzáadott plusz jelenet rondít bele, próbáljuk figyelmen kívül hagyni a záró mozzanatot. A nyomra vezető jelek meglehetősen banális módon esnek ki a szekrényből, az egyiket például Cousteau kapitány A csend világa című dokumentumfilmjének könnyűbúvárt ábrázoló moziplakátja szolgáltatja. Ha valaki vette volna a fáradságot és a kandalló előtti szőnyeg alá néz, azonnal lebukik a Tökéletes Bűntény elkövetője. A filmet Jack Asher, az akkoriban forgatott Technicolor Hammer-horrorok (DRACULA, FRANKENSTEIN, MUMMY) operatőre fényképezte. Ein spannender kleiner Psycho-Thriller - írja róla a Lexikon des Horror-Films. A bűnügyi matiné valóban élvezetesnek bizonyult, én legalábbis nem unatkoztam rajta egy percig sem.
Alfred Hitchcock Bemutatja: a THE SNORKEL abban az olasz tengerparti kisvárosban (Alassio) és villában játszódik, ahol Hitch legelső filmjének, az 1925-ös THE PLEASURE GARDEN-nek bizonyos jeleneteit forgatta. Például azt, amelyikben a férfi főszereplő tengerbe fojt egy nőt.
Egy hasonlóan megrendezett gyilkossági kísérlet (ugyanazon a strandon?) a THE SNORKEL-be is bekerült. Eddig még nem olvastam irományt, amely megemlítette volna a homázst, hadd legyek hát kicsit büszke a Deliriára ;)
Alfred Hitchcock Bemutatja: a THE SNORKEL abban az olasz tengerparti kisvárosban (Alassio) és villában játszódik, ahol Hitch legelső filmjének, az 1925-ös THE PLEASURE GARDEN-nek bizonyos jeleneteit forgatta. Például azt, amelyikben a férfi főszereplő tengerbe fojt egy nőt.
STOP ME BEFORE I KILL! (1960)
A jelek szerint ezt a független produkciót a Hammer csupán társfinanszírozta. Val Guest előzőleg film noirt is készített a stúdiónak (HELL IS THE CITY, 1959), a rendezőt mégis inkább sci-fi/szörnyfilmjeiről ismerhetjük: THE QUATERMASS XPERIMENT (Hammer első horrorja), THE ABOMINABLE SNOWMAN, WHEN DINOSAURS RULED THE EARTH. A noiros beütésű Állítsátok meg a dvdlejátszót, mielőtt ölnék! (eredeti brit cím: THE FULL TREATMENT) szörnye az emberi elmében lakozik.
A sikeres autóversenyző esküvője napján autóbalesetet szenved. A férfi fejsérüléséből ugyan felépül, de a teherautó sofőr halálát okozó baleset részleteire képtelen visszaemlékezni. A lelkiismeret furdalás különös mellékhatással jár: akárhányszor szexuálisan közeledni próbál feleségéhez, ellenállhatatlan kényszert érez arra, hogy a nőnek kitekerje a nyakát. Tengerparti kiruccanásuk alatt a pár összeismerkedik egy francia pszichiáterrel. A gyilkos ösztönök iránt érdeklődést mutató szakember kezelésbe veszi az életveszélyes komplexusokkal küzdő férfit.
Ismét egy kontinentális üdülőparadicsom szolgáltatta a helyszínt (Cote d'Azur), mintha csak egy utazási iroda szponzorálta volna ezeket a szezonon kívül játszódó jet-set thrillereket. A főszerepben újfent egy szándékosan ellenszenvesre formált pacák látható, de a THE SNORKEL-lel szöges ellentétben ez bizony tőről metszett pszichodráma, mélyanalízist végző agyturkásszal.
Az agyafúrtan megrendezett nyitányban allegória tárul a szemünk elé. Az autóversenyző (= az irányítást a kezében tartó macsó archetípusa) a házasságkötése napján nem pusztán a gépjárműve felett veszíti el a kontrollt, de az addig szabadon száguldó szexuális életének is lőttek. A férfiasság nimbuszán esett vélt vagy valós csorbából frusztráció gyülemlik, ami az imádott házastárs felé erőszakként csapódik le. A fürdőszobai darabolós gyilkosság rémképét felvillantó lélektani dráma egy olyan krimi-meglepetésbe torkollik, amely alighanem elnyerné a pszichoanalitikusok ténykedését ferde szemmel néző Lucio Fulci tetszését is (vö. A CAT IN THE BRAIN).
Gilbert Taylor operatőr nem semmi karriert futott be, ezt figyeld: DR. STRANGELOVE (Kubrick), ISZONYAT (Polanski), TÉBOLY (Hitchcock), ÓMEN, CSILLAGOK HÁBORÚJA. Val Guest rendezői tehetsége leginkább az említett nyitányban mutatkozik meg, amúgy tengernyi dialógusával (a stáblista szerint egy novella adaptációja) akár egy MegaScope-ra alkalmazott színházi előadás is lehetne. Érdekes volna korabeli recenziókat olvasni a kissé vontatott műről, állítólag nem nyerte el sem a kritikusok, sem a közönség tetszését. A több mint egy és háromnegyed órás játékidő Hammer-vonalon maratoni hosszúságúnak számít, legkiválóbb jet-set krimijük (SCREAM OF FEAR) alig 80 perces. Szexuál-pszichológiai áthallású tanulság: nem a méret a lényeg.
CASH ON DEMAND (1961)
Peter Cushing és Andrew Morell - Sherlock Holmes és Dr. Watson. A SÁTÁN KUTYÁJA után két évvel a Hammer ismét összehozta a két nagyszerű színészt. A szerény kiállítású játékfilmben nem nyírnak ki egy árva lelket sem, két pofont leszámítva mentes az erőszaktól és karácsonykor játszódik. Várj, kedves Hammer-horrorista, ne fordíts hátat, ettől még igazán remek szórakozást nyújt!
Cushing egy vidéki bankfiók szigorú vezetőjét alakítja, Morell a bankot biztosító londoni cég kedélyes ellenőreként mutatkozik be. Dickens örökzöld meséjének, a Karácsonyi éneknek a heist-thriller változatához van szerencsénk. Eszerint a beosztottjai felett zsarnokoskodó bankár Scrooge úr, az ellenőr pedig a karácsony szelleme, aki eljön móresre tanítani a szívtelen kapitalistát. További érdekesség, hogy az egyetlen helyszínre szorítkozó cselekmény szinte percre pontosan valós időben játszódik. Olyan precízen van megcsinálva és előadva, a forgatókönyv oly gördülékenyen van megírva (jófajta humorral), hogy az felülemeli a nézőt a "tévéjátékos" külsőségeken.
Amúgy valóban egy tévéjáték moziváltozatáról van szó, az eredetit egy évvel korábban mutatták be az egyik angol csatornán. Egy double-bill másodfilmjének szánt CASH ON DEMAND-ban mutatkozik meg csak igazán a stúdió azon erénye, hogy kevés pénzből micsoda értéket tudtak előteremteni a jó öreg profizmus segítségével. Operatőr: Arthur Grant. Rendezte: Quentin Lawrence (THE TROLLENBERG TERROR - ha valaki emlékszik, ez a brit szörnyfilm rendszeresen ment a TNT-n). Hammer film szentestére - most már mindent láttunk? No nem egészen: bejegyzésünk második felében színre fog lépni a nyugdíjas pedofil és az acetilénes gyilkos --- Kattints a képre:
