José María Zabalza, spanyol
A filmplakáton nőszemély ostorozza a láncra vert vérfarkas férfit. "A farkasember dühe". Mitől dühös a hombre lobo? Főszerepben: Paul Naschy.
Waldemar Daninsky professzor egy tibeti expedíció egyetlen túlélőjeként tér vissza a Himalájáról. - Bármi megtörténhet ott. Meséltek nekem olyan emberekről, akiknek teliholdkor megváltozik a személyisége. Hamarosan egy névtelen levélben arról mesélnek neki, hogy neje megcsalja egyik tanítványával, mi több, a fondorlatos asszony el akarja őt tenni láb alól. A pentagram baljóslatú jelét a mellkasán viselő tanárember teliholdas éjszakán farkasemberré változva átharapja felesége és annak szeretője torkát, az erdőbe veti magát, belebotlik egy kidőlt villanyoszlopba és agyoncsapja a magasfeszültségű áram.
Kollégája és egykori kedvese, a forradalmi elektro-agykontroll kísérleteket folytató Ilona doktornő kiásatja sírjából a tetszhalott Daninskyt, hogy kizárólag nőnemű asszisztensekkel felszerelt titkos laboratóriumában akaratától megfosztott szuper-humán-bestiát kreáljon szerencsétlen Walterből (Walter = Walterman = Waldemar – az angol szinkron névmemóriája nem a legjobb). A kastély pincéjében láncra vert "mutánsok" senyvednek, orgiázó hippik, félmeztelen öregemberek meg egy rusnya törpe. Ha hihetünk a szemünknek, márpedig:
az Operaház fantomjának spanyol rokona is a falak között ólálkodik.
Holdtöltekor Ilona ráerőszakolja magát farkasemberré átvedlett ex-pasijára - a bizarrság láttán a "Scooby Doo és a vonakodó farkasember" cím jut eszembe.
Hirtelen a közerkölcs nevében szétroncsolt filmszalag elkezd vadul ugrándozni a jelenetek között, a felhergelt hombre lobo kiugrik az ablakon, nekiesik a francóista cenzoroknak és... Valójában a közeli városba ruccan ki, gyilkos ámokfutása befejeztével pedig visszatántorog gazdájához.
- Hol jártam? Homályosan borzalmas dolgokra emlékszem... Erőszak, veszély! Egy jóindulatú asszisztensnek megesik a szíve Daninskyn, a fiatal lány – dacolva az erőszakkal és veszéllyel - szabadon engedi a férfit. A fordulat újabb ágyjelenetbe torkollik, a lesben álló cenzori ollók ismét lecsapnak a női mellekre.
/A szélesvásznú DVD változatba a műkedvelő kompozitőr egy pocsék minőségű, svéd feliratos VHS-kazettáról illesztette vissza a ciciket./
Mindeközben a tudósnő Daninsky hűtlen feleségét is alávetette illegális kísérleteinek, melynek köszönhetően a fináléban végigizgulhatunk egy filmtörténetileg ritkaságszámba menő wolf man vs. wolf woman összecsapást. Még két fontos információ, ami tulajdonképpen mindent megmagyaráz: a filmrendező végig ittas állapotban volt, és a 14 esztendős unokaöccse javaslatai alapján eszközölt változtatásokat a forgatókönyvön.
A farkasember dühe I. rész : A Tehetetlenség Könnyei
„
A történet a LA FURIA DEL HOMBRE LOBO mögött annyira abszurd, még én sem tudom felfogni – fakadt ki a Daninskyt játszó, egyúttal a forgatókönyvet is jegyző Paul Naschy a Videooze fanzine-nek adott interjújában.
Elkezdtük a forgatást és ez az úriember, attól a pillanattól kezdve, hogy megjelent, csont részeg volt. Ráadásul beleírt a forgatókönyvbe, eltávolítva a szerepem javát. Bevallom, apám temetésén kívül ez volt életemben azon kevés alkalmak egyike, amikor elsírtam magam. Sírtam, mert tehetetlen voltam azzal a tragédiával szemben, amit ez az ember okozott nekem.”
A fantasztikumban járatlan baszkföldi rendezőnek (konkrétan ez volt az egyetlen horrorja) nemcsak az alkohollal lehetett komoly problémája, hanem magával Naschyval is, ugyanis a játékidő előrehaladtával a sztárt gyakorta helyettesítette be egy dublőrrel. A hamis farkasembert onnan lehet felismerni, hogy egyenes derékkal, komótosan jár-kel a színen (lásd a fenti képen), ellentétben Naschyval, aki mindig is állatias vadsággal lényegült át kedvenc szörnyévé. Ezen felül Zabalza és a producerek nem átallottak Naschy első horrorjából, a nagyságrendekkel nívósabb LA MARCA DEL HOMBRE LOBO (1967) kópiájából farkasemberes jeleneteket importálni, nem törődve azzal, hogy a karakter a két filmben eltérő maszkot visel.
„Ez a történet árulásokról és inkompetens szakmabéliekről szól, csoda, hogy egyáltalán be lett fejezve.” Sokat elmond, hogy a film 1970-ben készült, de csak két évvel később tudták lepasszolni forgalmazásra. „Miután a filmet befejezték, privát vetítést szerveztek az egyik lehetséges forgalmazónak. Amikor megérkezett, a gépkocsijának reflektora megvilágított egy utcán vizelő alakot. A kiléte felől érdeklődve megmondták neki, hogy ő a film rendezője, José María Zabalza. A forgalmazó azonnal elment, anélkül, hogy beült volna a vetítésre.”
A Waldemar Daninsky-széria harmadik darabja (a másodikat ne is keresd, a Párizsban forgatott
LOS NOCHES DEL HOMBRE LOBO szőrén-szálán eltűnt) ténylegesen a leghitványabb farkasemberes Naschy, mindazonáltal megvan neki a maga torzonborz, botcsinálta euro-kult sármja. Hadd vegyem kölcsön Robert Bresson szavait:
Az eredeti olyasvalaki, aki úgy akarja csinálni, mint mindenki más, és nem sikerül neki.
A katalán
fantaterror talán itt került leginkább egy hullámhosszra Ed Wood fércműveivel, azzal a helyzetelőnnyel, hogy még egy szörnyűségesen banális angol utószinkron is járul hozzá. Mint amikor az egyik asszisztens ráeszmél, miben sántikál főnöknője ---
Az sem lehet egészen tudományos, ahogyan Daninsky éjszaka kitekint az ablakon, és a vágóképen telihold helyett a napot látjuk. A pop cinemában a nemtörődömség szürrealizmust szül.
A farkasember dühe II. rész: Act Like a Real Man
A neves szexuálpszichológus és filmesztéta, Dr. Helmut Wolfstein "Szerzőiség és likantrópia" című tanulmányában felhívja a figyelmet Paul Naschy enciklopédikus horror/sci-fi forgatókönyveinek waldemari védjegyszerűségére. Arról a nőkhöz való ambivalens viszonyulásról van szó, ami tulajdonképpen mozgásban tartja a cselekménynek nevezett deliriát. Se veled, se nélküled, öllek vagy ölellek. A főhősből a csalfa feleség hozza ki az állatot, ugyanakkor a nők számára a jelek szerint rendkívüli vonzerővel bíró Daninsky kínszenvedésére csakis egy áldozatkész, tiszta szívű szerető tehet pontot. Ilona, a féltékeny fúria a szexuális viselkedést befolyásoló agyállományt, a hipotalamuszt próbálja szabályozni, célja az érzelmek feletti teljes dominancia. - Ígérd meg, hogy igazi férfiként viselkedsz!
Megvezetve,
lekötözve,
megkorbácsolva.
Az áldozati bárányként vászonra álmodott farkasember-karakteren keresztül az aggasztóan sok kielégítésre váró nővel körülvett macsó férfi önsajnáló nyüszítését vélhetjük kihallani. This is scientific, baby!
Az argentin Perla Cristal (
THE AWFUL DR. ORLOF) jóval többet belead szerepébe, mint amennyit a produkció megérdemelt volna, ami azt illeti, az ő Ilonája a kulcsfigura. Paul Naschy csak áll (fekszik) és bambán néz maga elé. Mintha könnycseppek csordulnának szomorú ábrázatán, a kópia túl sötét ahhoz, hogy tisztán ki lehessen venni az érzelmek apró rezdüléseit. Ebcsont beforr, e trauma után következett a pályafutás nagy nemzetközi farkasember-sikere, a
LA NOCHE DEL WALPURGIS. Az itt még csak egy flashback erejéig felbukkanó Tibet a jetivel évekkel később, a LA MALDICIÓN DE LA BESTIA-ban (THE WEREWOLF AND THE YETI, 1975) kerül reflektorfénybe.
Az 'euro-trashbe süllyedt egykori hollywoodi sztár' kategóriát ezúttal Mark Stevens, az 1948-as, Oscar-díjakra jelölt THE SNAKE PIT vezető színésze képviseli.
A film noirokban főszerepelt (CRY VENGEANCE, 1954, TIMETABLE, 1956 - mindkettőt ő is rendezte) amerikaira az Imdb/Wiki adattárai olyan szerepet osztanak, amit valójában nem ő játszik. Öntsük tiszta Mark Stevens-t a pohárba: rövidke jelenésében az egyetem dékánját alakítja.
Aki J.M. Zabalza alkoholmámorban fogant rendezői munkásságában kíván tovább elmélyedni, annak ajánlhatjuk az 1983-as keltezésű AL OESTE DE RIO GRANDE paella westernt,
mely zsánerében állítólag a valaha készült legrosszabb. Utolsó megbízása, a barbáros TUNKA, EL GUERRERO forgatásán illuminált állapota miatt négy nap után távozásra szólították fel. Pár hónappal később, 57 évesen lehelte ki lelkét a direktor. Az utolsó cseppig hű maradt a mozihoz.
A LA FURIA DEL HOMBRE LOBO-t gyártó produkciós cégbe (Maxper Producciones Cinematográficas) még egy jellegzetesen hispán gótikus-medikus horrorfilmre elegendő szufla maradt.
Az EL COLEGIO DE LA MUERTE / SCHOOL OF DEATH (1974) összeégett arcú, fiatal lányok agyával babráló őrült doktorát Krueger-nek hívják ---
A filmritkaságokat Pusztai Steppenwolf Farkas bocsátotta a Deliria rendelkezésére.