CHALLENGE OF THE GAMESTERS (1981)

Wong Jing, 香港

Ez a sikeres tévésorozat alapján készült Shaw Brothers produkció az akkor 25 éves Wong Jing (vagy ahogyan régebben írták, Wong Ching) rendezői debütálása. Ha tudatában vagyunk annak, hogy nem sokkal később Wong mind rendezőként, mind producer/íróként a hongkongi kommerszmozi arculatának egyik meghatározó figurájává növi ki magát, akkor nem is lehet vita tárgya, hogy filmtörténeti jelentőségű ínyencséggel van dolgunk. Tegyék meg tétjeiket:

Szerencsejáték-mozik korábban is léteztek (Shawék is készítettek néhányat a hetvenes években), a Tajvanon is rendkívül nagy népszerűségnek övendett műfaj Wong Jing-formulája viszont itt lett formába öntve: prezentálj egy mitizált kártyajátékost („Sharp Eyed God from the South”), tedd őt bele egy humort, drámát, akciót felvonultató kalandba, és ne feledkezz el magad mellé venni egy megbízható koreográfust, aki majd elvégzi helyetted a piszkos munkát. A CHALLENGE OF THE GAMESTERS nyerő receptje örökzöldnek bizonyult (lásd GOD OF GAMBLERS), és abban sem vagyok biztos, hogy a trendeket néha teremtő, de legtöbbször inkább csak leutánzó Wong Jing rendezői kvalitása mutatott volna akár fikarcnyi fejlődést is az évtizedek folyamán.

A szintén játékos KILLER'S NOCTURNE-hoz hasonlatosan valamikor a harmincas évek környékén járunk. A messze földön híres shenzeni imposztort, a szerencsejátékosok legnagyobb királyát megbízza a kormány, hogy utazzon Sanghaj francia fennhatóság alatt álló negyedébe, és szerezze meg egy japán kémek neveit tartalmazó listát. Az irat a kaszinótulajdonos Zhang Li (a karizmatikus kungfu sztár, Chen Kuan Tai) széfjében található, innen kell valahogyan eltulajdonítani a nagypofájú fiatal spílerrel és egy bajszos hadnaggyal kiegészült triónak (balról jobbra Wong Yu, Patrick Tse Yin, Melvin Wong).

A haditerv szerint egy mahjong meccs ürügyén meghívatják magukat Zhang csapdákkal teli házába, aminek aztán felépítik a pontos mását (!). Ennek az ál-széffel felszerelt kamukérónak pusztán az a funkciója, hogy Zhangot belecsalva megtudják a számkombinációt.

A "mindentbele" módjára megírt forgatókönyv vázlataként A NAGY BALHÉ átverős-mozija szolgált (nem a dzsekincsános balhé, hanem a THE STING), Wong Jing ma már jól ismert tikkjeivel szegélyezve. Ott van rögtön az első pár perc debil toaletthumora a rendező kameójával, az egyetlen fehér bőrű szereplőből majmot csinálás pedig már szó szerint kimeríti a jingoizmus fogalmát. Bár ezek valószínűleg önmagukban elegendőek arra, hogy a Jing Workshop szkeccs-filmművészetéhez nem szokottak jajveszékelve meneküljenek vissza a saját kultúrkörükbe (Wongot sem akkor, sem a jövő héten nem fenyegeti az a veszély, hogy Hollywoodba hívják dolgozni), a száz perc java része mégiscsak egy jó vágású, kellemesen abszurd kalandfilmként telik, kellő mennyiségű akciójelenettel megtámogatva. 

Az emberi golyókkal eljátszott biliárdmeccs kreatív tökkelütöttsége vagy a késes gyilkos felbukkanása a remek slusszpoénnal a Yuen-klán két tagjának az érdeme - MIRACLE FIGHTERS, IRON MONKEY, FIST OF LEGEND... napestig sorolhatnám az akció-klasszikusaikat. Bár nem kifejezetten harcművészeti filmről van szó, a kungfu a laikusok számára követhetetlen mahjongozás közben is bejátszik.

Ha van teoretikusan perfekt Wong Jing film, akkor ez az. Nem akar semmi mást, mint szórakoztatni, és mivel pontosan tudja, mi kell a közönségének, ezt magabiztosan meg is teszi. Véleményem szerint rendezőként azóta sem csinálta ezt sokkal jobban, mint itt, a kezdetekkor.

---------------------------------------

Kis hongkongi gambling história moziplakátokon előadva: