Kh. Sarfaraz, pakisztán, 104 perc


Valahol Pakisztániában, Tabani professzor saját magán teszteli halhatatlansággal kecsegetető életelixírjét. Búcsúlevelében megkéri feleségét, hogy sikertelen kísérlet esetén temesse holttestét az alagsorban előkészített koporsóba. A végkimenetelre egyikőjük sem számított: a professzor Bram Stoker-jogdíjas vérszívóvá válik!

A Dr.Jekyll-ként induló eredettörténettől és a "modern" környezettől eltekintve nagyjából hűen leköveti Fisher filmjének karaktereit és geográfiáját, nincs tehát Reinfield és a Drakulakastély Lucy házától mindössze egy autósüldözésnyire esik. Az első igazi kultúrsokk akkor jön, amikor a Harkert becserkésző bride egy szexi tánccal csábítja el a férfit. Az ismerős dramatikát a későbbiekben is Bollywood stílusú zenés/táncos betétek tarkítják, olyan mozgáskultúrával előadva, ami bizonyára mosolyra fakasztja a nyugati nézőket.

A pandzsabi rock&roll mellett becsúszott egy olyan jelenet is, ami ugyan benne van a regényben, de nem emlékszem, hogy szerepelt volna az addigi filmváltozatokban: Harkert éppen megharapni készül a vámpírnő, amikor Drakula közbelép és köpenyege alól előhúz egy csecsemőt - "Ezt zabáld meg!" kiáltja, s odaveti a vampnak a bébit, majd helycserés támadással ő esik neki Harker nyakának. Mindehhez a háború előtti Lugosi mozik ósdi, hangulatos fekete-fehér külcsíne párosul, követendő példaként azonban aligha Tod Browning 1931-es változata lebeghetett a horrorfilmkészítés terén teljesen járatlan, de a feladatot tisztességgel(??) elvégző alkotók szeme előtt. ZINDA LAASH vs. Hammer DRACULA prezentáció:







