Egy magyar vámpír Hong Kongban

This is the story of another Hungarian who played a vampire in a foreign movie.

Bela Lugosi, Zsazsa Gabor, Frank Juhas - világhírű magyar származású színészek egy angol nyelvű kulturális enciklopédia szócikkében. Micsoda? Nem ismered Frank Juhast? Na, akkor ide figyelj ---

Juhász Ferenc alias Frank Juhasz alias Frank Judas alias 法蘭祖昭斯 1958-ban született Magyarországon, aztán szedte a sátorfáját és Kanadába disszidált. A kalandvágyó fiatalember a nyolcvanas évek közepén a Fülöp-szigeteken találta magát, tragikus hirtelenséggel ott kezdődött filmszínészi karrierje. A filippínó filmipar akkortájt zsákszámra ontotta magából a dzsungelháborús akciófilmeket, főhősünk is ilyenekben kapott kisebb-nagyobb szerepeket. 

Az IFD Films & Arts Ltd. reklámplakátjain már felbukkan a neve. A hongkongi székhelyű, kétes hírű cég specialitása az volt (és még most is az), hogy régebbi tajvani vagy filippínó filmeket "újítottak fel" a nemzetközi videopiac számára.

Néhány színész közreműködésével leforgattak akciójelenetetek, amiket aztán belepakoltak nyolc-tíz évvel korábban készült filmek kópiáiba, látszólag vadonatúj árucikket hozva létre. A török videokölcsönzőkben nem reklamáltak az ilyesmiért.

Juhász egy IFD plakáton (trailer)

A teljesen más minőséget képviselő Golden Harvest stúdió is szívesen alkalmazott nagydarab, rosszarcú fehér ördögöket, és ezzel elérkeztünk a tárgyhoz:

VAMPIRE VS. VAMPIRE (1989)

Lam Ching Ying, 香港

A hongkongi horror-akció-vígjáték több okból figyelemre méltó, egészen pontosan kettőből: a kínai Van Helsing, Mr. Vampire alakjával egybeforrt kultszínész, Lam Ching Ying rendezői bemutatkozása, valamint ebben találhatjuk Juhász Ferenc egész filmes pályafutásának csúcsszerepét.

A múlt század eleji kis kínai falucskában annak rendje-módja szerint kísértenek a helyi kísértetek, akiket a taoista pap (Lam Ching Ying) tart kordában. A profi szellemírtónak hamarosan egészen más, nyugatról jött természetfeletti veszedelemmel kell szembeszállnia. A folyót denevérek fertőzték meg, a nyomok egy európai hittérítők által hátrahagyott katolikus templomhoz és egy betemetett kúthoz vezetnek. A templom egyik helyiségben fokhagymafüzérekkel körülvéve megtalálják a tíz évvel azelőtt öngyilkosságot elkövetett pap csontvázát; fakereszttel szúrta szíven magát, miközben próbálta kiűzni magából az ördögöt. A templomnak volt egy másik papja is, az ő mumifikálódott holtteste a kút kiásásakor kerül elő, szívében még mindig ott a belé döfött ezüst tőr.

A tőrt kihúzzák, a vámpír életre kel, és nyakon harapja az első közelben tartózkodó nőszemélyt (Sandra Ng).

A friss vértől a fekete köpenyeges, hosszú hajú vámpír visszanyeri  csúcsformáját. Go Feri!

Első útja a temetőbe vezet, ahol életre kelti egykori kedvesét, egy fehér nőt. A taoista pap két segédjével éppen arra jár.

A hatalmas erejű gwailo-vámpírt sem a kínai hókuszpókusz, sem a drótkungfu nem tudja megállítani.

A függőhídról sikerül ledobni őt a mélybe, kedvesével együtt.

Az események kezdenek olyan sűrűvé válni, mint a vámpír szemöldöke. A templomban lakó apácákat denevérhad támadja meg.

Vampirológusok figyeljetek, mert ami most történik, olyat még nem láttatok. A denevérhad elrepül Drakuláért (a filmben nem így hívják, de az egyszerűség kedvéért...), és hazarepítik a templomba.

A mítoszt nem elég behatóan tanulmányozó díszlettervező egy keresztet ábrázoló falvédőt helyezett el a vámpír búvóhelyén. OK, tegyünk úgy, mint Drakula, és hunyjunk szemet felette ---

Elkezdődik a haddelhadd. Lam Ching Ying vs. Juhász Ferenc!

Úgy tűnik, Drakulát végre sikerül lenyomni, szemébe tőrt döfnek...

A templom felrobban, a sebesült, lángoló vámpír bemenekül az erdőbe, hirtelen sötét éjszaka lesz. A csata folytatódik.

A befejezésben Drakulát elnyeli a futóhomok.

A mocsár visszaköpi a vámpír fekete lakkcipőjét, két vidám kis béka társaságában. Az van a hasukra írva kínaiul, hogy bye - bye :)

THE END.

Az alapmű MR. VAMPIRE (1985) nyomában gombamód szaporodtak el az ilyesfajta vámpírvígjátékok. Legyen az hivatalos folytatás vagy rip-off, egyikük sem tudott igazán felnőni a nagy elődhöz. Ez alól a hivatalos spin-off VAMPIRE VS. VAMPIRE sem kivétel, ettől függetlenül a hazai közönség komálta, az év legsikeresebb horrorvígjátéka lett.

Lam Ching Yinget mindig élvezet nézni, rendezőként azonban jobban odafigyelhetett volna az egységesebb szerkezetre. Az epizodikusság nem idegen a hongkongi dramaturgoktól, de itt kifejezetten az az érzése az embernek, hogy tekercsenként új film kezdődik, anélkül, hogy be lenne fejezve az előző. A felvezetés a délkelet-ázsiai folklórból vett banánfa-kísérteté, aztán a meggyilkolt énekesnő szelleme jön és megy, végül színre lép az európai vámpír. A fenti "képregény" csupán a film utolsó harminc percét fedi le, és még abból is kihagytam a vámpírrá változott Sandra Ng jeleneteit, a kis jiangshi figuráját és az apácákat. A szétszórt történetért cserébe állandóan történik valami, pörög az egész, mint Bram Stoker a sírjában.

A Távol-Keletre keveredett európai vérszopó (lásd még a 7 ARANY VÁMPÍR bejegyzést) módfelett agresszív példány, egy szót sem szól, csak nyomul előre, mint valami Terminátor, tövestül tépve ki a temető vaskapuját. Juhász színészi eszköztára kimerül a grimaszolásban, de nincs is szükség többre, az erős jelenlét a fontos és ezt a funkcióját maradéktalanul betölti. Nekünk az "ugráló vámpír", a kínaiaknak Drakula az egzotikus, a filmben mindkettő szerepel, talán ez lehetett a siker kulcsa. 

A holdvilágos fantasztikum az akkor új etalonnak számító SZELLEMHARCOSOKra rímel, az őrült tempójú akciózásokat Tung Wai (DOWNTOWN Budapest TORPEDOES) koreografálta. Valakit egyszerre rúgnak pofán szemből és a fejéhez vágnak egy vázát hátulról - visszatekertem, hogy megnézzem lassítva is. A denevér-attak a legjobb ilyen jellegű jelenet, amit vámpírfilmben valaha láttam. A kezdetleges számítógépes animációk csak még bájosabbá teszik a B-produkciót. 

Juhásznak a VAMPIRE VS. VAMPIRE az egyetlen igazi hongkongi filmje, elvileg, mert az Imdb-adatlapja hiányosan van kitöltve, ráadásul a stáblistán kínai álnéven szerepel. Nem tartom kizártnak, hogy a Golden Harvest többször alkalmazta őt, de az is lehetséges, hogy valóban ez volt az utolsó szerepe, mielőtt felhagyott volna a színészettel. A lényeg a lényeg: most már tudod, hogy volt egyszer egy magyar vámpír Hong Kongban!

(Juhász tisztességes foglalkozása botanikus, az utolsó információk szerint jelenleg Malajziában él.)

LADY IN BLACK (1987)

Sun Chung, 香港

Ott hagytuk abba, hogy Shaw Brothers és Sun Chung. A stúdió megszűntével Sun mester annál a Cinema Citynél folytatta tevékenységét, ami az elsöprő győzelmet arató SZEBB HOLNAP után Hong Kong második legsikeresebb produkciós irodájává lépett elő, a jóval nagyobb infrastruktúrával és Jackie Chan-nal rendelkező Golden Harvest mögött. Friss sztárok és nyerő formulák variálása mentén vígjátékokkal és nagyvárosi akciódrámákkal elégítették ki a hazai közönség igényeit - részben ennek a felfutásnak köszönhető, hogy 1987 meglehetősen jó évjáratnak számít a hongkongi mozitermésben (akkor jött ki pl. a CITY ON FIRE). A LADY IN BLACK alatt egyetlen lövés dördül el, az is véletlenül, a töményen melodramatikus bosszútörténet mégsem esik messze a SZEBB HOLNAP 2 kaliberű kantoni akciófilmek túlkapásaitól.

Ahogy a kínaiak mondják, a vér nem válik vízzé, Sun Chung szíve sem lágyult meg, víziója sötét, mint a THE HUMAN LANTERNS volt öt évvel azelőtt. Az ezúttal családi körben pusztító pénz/hatalom mánia kapcsán nem tudok elvonatkoztatni egy interneten talált, emberünket ábrázoló fényképtől:

A rendező az íróasztalánál ül, a falon egy felnagyított ezerdolláros bankjegy, közepén családi fotó. Még hogy "nem a művészet utánozza az életet, hanem az élet utánozza a művészetet"? (Oscar Wild)

Az ingatlanfejlesztő cégnél alacsony beosztásban dolgozó Chan Kin Sang (Tony Leung) megkéri naiv feleségét, a textilüzemben könyvelő May-t (Brigitte Lin), hogy egy hétre sikkasszon kölcsön félmillió dollárt egy busás hasznot ígérő befektetéshez. Az összeggel Chan valójában a szerencsejátékon felhalmozott adósságát kívánja rendezni, tájföldi rokonától remélve a félmillió egy héten belüli visszafizetését. Ám amikor a rég nem látott unokatestvértől nem számíthat támogatásra, a hajóúton visszafele egy hirtelen gondolattól vezérelve öngyilkosság helyett a szerencsétlen feleségét löki be a tengerbe, egy csapásra megoldva a félmilliós problémát.

Hazatérve Chan a sikkasztást rákeni a "balesetben" meghalt asszonyra, a közös háztartásban élő apóst berakja az öregek otthonába (a kínaiak szemében ez különösen nagy geciség) és hétéves fiúgyermekét elhanyagolva belekezd a vállalati ranglétra megmászásába. A céges válságtanácskozáson elmondott motivációs beszédét követően egészen az igazgatói posztig manipulálja magát, onnan pedig a saját főnökét átverve a konkurenciánál akarja elérni a hőn áhított gazdagságot. Mindeközben a halottnak hitt feleség, arcán szörnyű sebekkel, szívében bosszúvággyal felbukkan Hong Kongban...

A film szociológiai vetületében, mert biz' isten van ilyenje, a férj „fejlődéstörténete” hideglelős látlelet a sikerközpontú, atomizálódó társadalomról. Tony Leung (kéretik nem összemosni a SZIGORÚAN PISZKOS ÜGYEK-ben szereplő névrokonával) Hitchcock férfiszínészeinek az alkatát örökölte, magas, jóképű, ugyanakkor lágy, szinte nőies vonásai sebezhető lélekről árulkodnak. A pénzért az egész családját tönkre vágó figurát önértékelési problémákkal küzdő, neurotikus kis alakként ismerjük meg, aki az elért pozíciójával együtt egyre hidegvérűbbé válik, kész szociopataként fejezve be pályafutását.

Mielőtt mártírrá válna, a feleség is Hitchcock-karakterként kezdi (bűntudattól gyötörve rövidíti meg munkaadóját, aztán váratlanul elteszik láb alól - lásd a PSYCHO Marionját), a köztes fázisban kísértethistóriák síron túlról visszatérő női fantomjainak thriller-megfelelőjévé lényegül át. Sötétkék éjszaka, szakadó eső, mennydörgő villámlás – ha arról van szó, Sun és operatőre, a hajdanán King Hu wuxiáit fotografáló Henry Chan nem riadnak vissza a horrorfilmes eszközöktől sem.

Sun voltaképpen semmilyen eszköztől nem riad vissza. A karakán exploitation és harcművészeti mozikon edződött filmes mint olajat a tűzre, úgy tesz rá még egy hatásvadász lapáttal a szégyentelenül manipulatív módon megírt forgatókönyvre. Az érzelmi túltengésekbe szappanoperák pirulnának bele, a lázas igyekezetű előadásmód (bombasztikus zenei kíséret, pórázról szabadult gyerekszereplő stb.) már-már megmosolyogtatóvá és nagyon-nagyon lehengerlővé teszi a filmet.

Az észbontásban az angol feliratok is aktívan részt vesznek ---

Brigitte Lin, a hetvenes évek tajvani melodrámáinak egykori hercegnője és a hongkongi wuxiák jövendőbeli dívája (A KARD MESTERE 2-3) és a feltörekvő Tony Leung (LÁNGOLÓ BÖRTÖN) sztár-párosán kívül feltűnik két olyasvalaki, aki mellett nem mehet el szó nélkül egyetlen tisztességes Hong Kong Mozirajongó sem. Megvénülve bár, de törve nem, az após szerepében A SÁRKÁNY KÖZBELÉP emlékezetes főgonosza, Shek Kin produkálja magát. Bemutatkozása az egyetlen szándékosan vicces pillanat: bohócmaszkját levéve felfedi arcát, ami éppenséggel a játékboltokban kapható leggroteszkebb bohócmaszkokkal vetekszik.

A jószívű taxis mellékszerepében viszontláthatjuk a Shaw Bros. Mérges Shaolinjainak vezéregyéniségét, Philip Kwok Choi-t. A kungfufilmek hanyatlása óta elsősorban akció-koordinátorként dolgozik (STORY OF RICKY), csúcsteljesítménye a HARD-BOILED, melyben Őrült Kutyaként ellopta a showt a főkolompos Anthony Wong elől. A LADY IN BLACK forgatásán harckoreográfusként nem akadt sok dolga, de a hatodikról kirepülő nagypapa mutatványát rendesen összerakta, a fináléról nem is beszélve. A fatalista dráma első baljós percében tudni lehet, hogy nem lesz jó vége, a harcművészeti filmekkel rokonítható, eksztatikus befejezés majd’ szétrobbantja a vásznat, csak romokat és egy kimerevített képkockát hagyva maga után.

Hong Kongban hitchcocki thrillerrel legközelebb Tsui Hark próbálkozott, az ismételten Brigitte Lint csatasorba állító WEB OF DECEPTION hasonlóan bűnös élvezeteket nyújt.